Görögország, Athén
1999. július 26. – 6. nap
Hétfő – Délután, kora este
Míg hátulról lépdelsz közelebb lett volna esélyed – talán – anélkül megfordulni, hogy észrevegyenek, de így, hogy a dal – akár egy szirén éneke – magához csábított, már szinte semmi. Az, hogy nincs gitártok sejtet ezt-azt, de ettől eltekintve még ott a magány és az önmaga szórakoztatása, ahogyan a tudás, hogy valaki még vagy beszél az ó nyelven, vagy csak jól megtanulta ezt a dalt. Azt, amelyik érkezésed után nem sokkal véget ért, így most van lehetőséged arra, hogy érdeklődni kezdj:
Nő /Görög/ Szia! – pillant rád, tegez, de érzed, hogy szelíd és kedves gesztus ez – Érdekes kérdés, a legtöbben azt sem tudják mi ez – szomorkás mosoly, de aztán hamar magára talál – a Nagyanyám hagyományozta rám, aki az ő Nagyanyjától és… – int, hogy ez egészen hosszan folytatódik – ha hinni lehet a családi történeteknek! Sőt, állítólag van egy ősi nyelvezetű formája is, de arra már senki sem emlékszik – kuncog, nem igazán hisz ebben – Nagyon szép igaz? Olyan titokzatos, miközben énekled, az az érzésed, hogy azt látod amit akarsz, de ez nem feltétlenül az, ami az igazság – eközben felkelne, hogy – Théa vagyok – mutatkozik be, majd egyenesen rád néz
Ahogy megemlíti, hogy a legtöbben azt sem tudják, hogy mit hallanak, bólintok.
/Görög/ Én is csak azért tudom, mert tegnap voltam a hegyen – ismerem be – De valóban szép dal. Ahogy maga a hagyomány is, hogy tucatnyi nemzedéken át megőriztétek az Istennőnek szóló dalt, és az emléket – ismerem el, aztán a bemutatkozással én sem maradok adós – Elnézést – kérek bocsánatot amiatt, hogy még nem mutatkoztam be korábban – Jayr vagyok. Egyébként jó esélyt látok arra, hogy valóban volt egy régebbi nyelvezete is – árulom el apró mosollyal a véleményemet, de az okát nem.
Théa /Görög/ Turista? – mintha ez picit mulattatná, de aztán komolyabban bólint – Számtalan titok szövi át a Hellén mitológiát és a mienk még csak nem is a legősibb, de sajnos egy sumér vagy arámi dalt sem tudok – de nem is tartja ezt bajnak, úgy tűnik hazafias érzelmekkel viseltet – Szép név! – dicsér meg a bemutatkozás után, végül – Talán nyelvész lennél? – kérdezi érdeklődve
/Görög/ Jelenleg ez a legtalálóbb szó – értek egyet a turistával – Athénból szöktem el egy napra – ismerem be – Ahogy én látom, általában közös gyökere van a mitológiáknak. Csak más helyeken és más korokban vette a nép az ajkára – válaszolom, aztán a nevem dicséretére – Köszönöm szépen! – a nyelvész felvetésre megrázom a fejem – Dehogy! Szabadságolt rendőr vagyok. De talán le tudnám fordíttatni fonetikus szövegre, egy régi nyelvre – ám azt nem tudom, hogy utána egyáltalán kijönnének–e az ütemek vagy rímek – ajánlom fel a lehetőséget
Théa /Görög/ Olykor megéri elhagyni a nagyvárost! Sok szép dolog rejtezik szerte az országban, különösen a kisebb szigeteken! – mint aki tapasztalatból mondja – Lehet, hogy többet kéne elszöknöd – ütögeti meg maga mellett a homokot, ülj csak le – Szerintem ez nem teljesen igaz, de inkább mesélj arról, hogyan tudnád lefordíttatni arra a régi nyelvre, és egyáltalán honnan ismered? – ez igencsak felcsigázta!
/Görög/ Lehet benne valami – bókolok burkoltan a kisebb szigeteken fellelhető szépségekre futó mosollyal, miközben leülök. A kérdésére, hogyan is tudnám megszerezni a fordítást egyszerű a válasz – Ha megkapom leírva, akkor magammal viszem, és lefordíttatom az egyik ismerősömmel. Aztán megkapod levélben – válaszolom – Őt hallottam egyszer beszélni egy olyan nyelven, aminek rácsodálkoztam a szépségére – válaszolom komolyan, majd merengve hozzáteszem – Aztán lehet, hogy csak átvert, és kínaiul mondta nekem azt, hogy "olcsó strandpapucs!" – mosolyodom el, nehogy ezt a végén komolyan vegye
Théa /Görög/ Biztosan tudom – közli határozottan, de lehet, hogy picit elértette amire céloztál, majd – ha le tudnám írni... – sóhajt – szájhagyomány útján maradt fent – árulja el – nem ismerem az írott formáját – sajnálkozik – talán ha értesítenéd e kedves barátodat, akkor felvehetné velem a kapcsolatot és akár meg is látogathatnálak, miközben arra járok – veti fel, ez a legjobb, amit most mondani tud – s jó lenne hallani is, mert mit érek a fordítással, ha nem tudom az eredeti formáját elolvasni? – torpedózzák meg a tervedet – de ha át is vert, legalább megismerek egy új embert – mosolyog, úgy tűnik nyitott nő
Kicsit meglep, hogy nem tudja leírni – de aztán jobban belegondolva ez nem meglepő – elvégre nem verseskötetről beszélünk, hanem egy dalról. Picit belegondolok, hogy Morana mit szólna egy ilyen lerohanáshoz – de az a helyzet, hogy már amúgy is meg akartam kérni, hogy újra tanítson meg a nyelvre.
/Görög/ Megkérdezem – de a kapcsolattartás véget felírhatnád a mobilszámomat – javaslom neki, és lediktálom a számot. Pláne azért, mert az enyém otthon pihen, és itt íróeszköz nélkül vagyok. – Először azt hittem, hogy valamelyik múzeumban vagy iskolában dolgozol – árulom el.
Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna a meglepettségedet, de ez lehet a hirtelen jött izgatottság számláján is, hiszen nem mindennap találkozik valakivel az ember, aki elfeledett szövegekkel foglalkozik
Théa /Görög/ Remélem a professzor tud majd rám időt szakítani! – mosolyog és reménykedik, majd beüti a saját kis telefonjába a diktált számokat – S az baj lenne, ha igaz volna? – kérdez vissza, picit, mintha sértődött lenne, de nem vagy biztos benne
A professzor említésére elvigyorodom, mivel Morana elég messze van szerintem a tipikus professzortól.
/Görög/ Már miért volna baj? – kérdezek vissza – Ilyen családi hátérrel úgy gondolom erős lehet a szigethez s a történetéhez fűződő kötelék. Már maga a dal is azt súgta, hogy nem feltétlenül vegyesboltot üzemeltetsz. Inkább hivatásod lehet. Persze simán tévedhetek is – válaszolom
Úgy tűnik, hogy Morana akkor professzor maradt, igaz a teste, Thana valóban doktor. Csak épp nem történész–nyelvész, hanem orvosdoktor. Patológus. De ez a mosoly tetszik a Thénak, viszonozza is
Théa /Görög/ Helyes! Besegítek mindkettőben – de a szigeten valószínűleg csak általános iskola lehet, ha egyáltalán van ilyen itt – Történelmi útikönyvet írok, amely a múlt értékeit mutatja be melyekre már csak az idősek (se) emlékeznek. Rengetek történt, monda és legenda létezik íratlan formában – láthatóan jól esik neki, hogy érdekel téged a téma, s persze a csillogó tekintet is árulkodó
/Görög/ Gondolom akkor a többi szigetet is bejártad már párszor tanulmányutakon – jegyzem meg kissé irigykedve.
A legendák és mondák gyűjtésére különösen felfigyelek. Gyakorlatilag sokkal többet tudhat az elmúlt korok misztikus eseményeiről, mint bárki több mérföldes körzetben. Most persze jó lenne megkérdezni, hogy mivel tartották távol régebben az ártó szellemeket és egyéb lényeket a házaktól, de úgy érzem, ez elég furcsa volna. Így marad az átlagosabb kérdés
/Görög/ Jó dolog, hogy valaki összegyűjti őket. A régi történetek közt néhány bizonyára komoly alapokon nyugodhat – például mint Trójáé. Csak meg kell találnod a megfelelő történetet... – értek egyet a témaválasztással – S mikor szeretnéd publikálni a könyvet? – érdeklődök.
Théa /Görög/ Számtalan sziget van. S rengeteg olyan, aminek már csak töredéke van a felszínen. A kontinensek vándorlásával sok minden megváltozott. Számtalan dolog nem ott van, ahol eredetileg volt és ez minden percben változik… még ha nagyon picit is – mosolyog – Sok helyen nem jártam még, egyszerűbb lenne, ha tudnék pillanatok alatt nagy távolságokat megtenni – kuncog, lehetetlennek tartja, de nem zavarja – Biztos nem vagyok egyedül, de nem sok segítséget kapok. – ez sem zavarja, nem adja fel – Trója… nem az a kedvencem – nem is nagyon foglalkozott vele úgy véled – Talán sosem fogom, de ha egyszer lesz, aki tovább vigye, talán ő majd be tudja fejezni – és még ez sem zavarja!
Valóban minden percben változik a dolgok helye. Akárcsak az enyém – két hete még nem is mertem álmodni, hogy kikerülök odalentről, most meg! – pislantok elégedetten a tenger fele. A gyors utazásról nekem kicsit más tapasztalataim vannak – olyankor összemegy a világ, és a hol kérdése kissé jelentőségét veszti.
/Görög/ A gyors helyváltoztatás kérdése picit olyan lehet, mint a távoli kapcsolat–tartás. Régen levelekkel üzentek egymásnak, és az idő lassan telt. Most, a mobil–telefonok korában felgyorsult az élet. Még otthon sem hagyják békén az embert. A gyors helyváltoztatás képessége érdekes gondolat, de lehet, hogy csak addig lenne öröme benne az embernek, ha csak páran élhetnek vele – vélem – Ami meg Tróját illeti, nem azért hoztam fel példának, mert nekem az a kedvencem, hanem azért, mert Schliemann hitt a mesék mögött megbúvó igazságban, és a rég elveszett Trója létezésében – fejtem ki bővebben. Azt, hogy a könyvet nem most fogja kiadni, hanem úgy számol vele, hogy lehet, hogy csak valamelyik (akár szellemi) örököse teszi meg – jól mutatja azt, hogy a családi hagyományok mennyire erősek nála – De játszunk el egy kicsit a lehetőséggel, hogy a dal címzettje valóban létezett – akkor mit kérnél tőle, ha tehetnéd? – teszem fel kíváncsian a következő kérdést. Hisz a dal maga nem tartalmazott konkrét kívánságot, ha jól figyeltem.
Théa /Görög/ Igen, ebben igazad van – ért egyet a telekommunikációval – de szerencsére ezek csak gépek és mint ilyen ki lehet kapcsolni – kuncog, majd minél tovább nézed őt, annál inkább magával ragadhat a benne lobogó tűz és más erényei, amiket eddig nem nagyon láttál más embereknél. Talán csak egy–két ismerősöd rendelkezik ilyesmivel – Nem tudom kiknek kéne élni vele, de igazából nem is biztos, hogy szeretném – osztja meg – Oda lenne az utazás élménye – árulja el, majd – Ó, szerintem létezett! Hogy még ma is létezik e, ez a nagy kérdés! Talán a szelleme most is itt van velünk, mint Szent Nektarioszé – nevet, ezt azért nem gondolta teljesen komolyan – Nehéz hinni valamiben, ami már évezredek, inkább több ideje nincs velünk csak a történetekben! – nehéz, de nem lehetetlen szerinte – Szóval, ha tényleg létezne... most, először kérlek te felelj a saját kérdésedre! – pislog, kíváncsi a válaszra nagyon
/Görög/ No igen, az utazás élmény feltehetőleg eltűnne, ha csak egy pillanatig tartana – és kisebb esély lenne arra, hogy valami újat vagy érdekeset fedezzünk fel utazás közben – értek egyet. Kicsit meglep, hogy úgy gondolja – valós alapja lehetett a kultusznak, és jól megvilágítja a jelenlegi hitetlen társadalom problémáját.
/Görög/ Én indulásnak békés jószomszédi viszonyt kérnék, ha lehet. Bármi mást csak utána. Hiszen képzeld el – a múló évek feltehetőleg rajta is nyomot hagynának, és formálnák. S ki tudja milyen irányba? Hiszen rengeteg időről beszélünk – s kérdés, hogy azt mivel vagy hol, milyen körülmények közt töltötte. Ha visszatérne, azt láthatná, hogy a sziget és a világ is alaposan megváltozott. Ám szerencsésnek mondhatná magát, mert van aki ennyi idő elteltével is kitart mellette – árulom el neki.
Théa /Görög/ Hm. Érdekes választás! Azt hiszem, hogy bennem még nem fogalmazódott meg a tökéletes kérdés – vallja meg, majd csak bólint egyet és félretéve a gitárt közelebb ül – Tudom, hogy milyen ez. Visszatérni sok-sok idő után egy olyan világba ami rohan és oly gyorsan változik, hogy nincs esélyed megérteni. Igazából azt sem tudom, hogy a Láthatatlan Istennő miért volt itt és mit is tett, de a történetek szerint jóságos volt. Szóval a kérdés az, hogy miért volt ennyi ideig távol, milyen helyen volt és voltak e mások vele, hogy mit csinált és... szóval sok dologtól függ, hogy haragra gerjedne vagy... ki tudja? – aztán az "árulkodásod nyomán" – Ki az? hol van? mutasd meg nekem! – néz körül komoly tekintettel
Úgy tűnik, hogy nem kapok választ – pedig érdekelt volna. Ahogy és sem válaszolhatom meg azt, hogy témánk tárgya hol és hogy tölthette el az eltűnés óra eltelt időszakot. Tippem ugyan van, de pont ezt nem hiszem, hogy el kéne árulnom. Pici ellentmondást érzek viszont Théa szavaiban – ha van története, akkor miért nem lehet tudni, hogy mit csinált? Elvégre egy történetnek általában van valamiféle cselekménye...
A kérdésre, hogy ki az, aki még kitart a Láthatatlan Istennő mellett – picit rácsodálkozok
/Görög/ Ha van tükröd, gyorsan néz bele, hogy megpillantsd! – mulatok rajta nem túl feltűnően. Vajon ennyire nem érzi, hogy amit tesz, az milyen jelentősnek tűnik? – Node, akkor lássunk egy egyszerűbb kérdést – a régi történetek közül melyek azok, amik számodra leginkább tetszenek, vagy az érdeklődésed középpontjában áll? – firtatom
Mire elhangzanak a szavaid a tükörről, már magad is rájössz, hogy pontosan tudták kire gondolsz és csak jót mosolyognak, talán veled együtt az egészen. Úgy tűnik van némi humorérzék is a szépség és tapasztalat mögött.
Théa /Görög/ Ez picit olyan, mint amikor meg akarod mondani, egy háromezer éve élt költő mire gondolt, amikor a műveit írta. – magyarázza miért nem sejti az igazságot a történetekből – Akadnak persze elképzelések, hogy védelmező volt, hogy elrejtette azt amire még az emberiség nem volt érett és persze állítólag volt egy lány, aki képes volt jósolni az áldása nyomán, de ezekre nincs semmi bizonyíték a történeten túl. – így óvatos, ami a másik kérdést illeti – Sok történet van ami érdekel, ezeken mind dolgozom is – osztja meg – de természetesen a Láthatatlan Istennő leányaként az érdeklődésem középpontja nem is lehet kérdéses – kuncog
Futó mosollyal jutalmazom, hogy kicsit megvezetett. De ez legyen a legnagyobb gondom az elkövetkezendő hetekben.
/Görög/ Én a kortárs írások esetében sem tudom, hogy mire gondolt az alkotó – árulom el.
Ellenben az, amit Théa elárult – mármint a jóstehetséget illetőleg – eszembe juttatja a doktornőt. Ez elég különleges ismertetőjel, de most nem igazán tudok örülni az esetleges árulkodó nyomnak – miszerint mely Ház tagja lehetne az istennő. Théa érdeklődési köre valóban nem kérdéses, ahogy az sem, hogy kezdek éhes lenni. Közben én is megtudtam mindazt, amire hirtelen kíváncsi voltam. Már csak egyetlen kérdésem maradt
/Görög/ A Láthatatlan Istennő mint név érdekes, de nem maradt fent valami írás vagy történet, ami megemlíti, hogy mi volt az igazi neve, vagy töredéke? – kérdezem.
Théa /Görög/ Így van, mindenki a maga gondolatainak foglya – kuncog, majd arra eszmélsz, hogy téged néznek, de nem tudnád megmondani, hogy mit is gondolnak csak azt, hogy örömteli az arc – Úgy tudom, hogy a Láthatatlanság Istennője metaforikusán és szó szerint s az volt, amennyire megértettem a régi dalokat, de hogy volt e más neve. – itt picit elnéz felfelé, jobbra – nem tűnt fel, ha benne is van, lehet olyan szó, amit én másképp értelmeztem és emiatt nem is tűnt fel. – ezen alaposan elgondolkozik
/Görög/ Gondolj bele – ha valakit ezzel a névvel illetnek, az csak egy tulajdonságát jelöli. Ragadványnév lehet. Mint az istenek és a mindenség királya. Az ég, a viharok és a villámok ura. De ha tömören akarod megszólítani, imát intézel hozzá, akkor Zeusz a helyes megszólítás. Különben honnan tudná, hogy nem egy másik viharisten kegyeit keresed – például Jupiterét? – fejtem ki, hogy miért kéne lennie másik – bensőségesebb nevének is.
Théa /Görög/ Igen, vagy Seth, ha a Viharok Urát szeretnéd – de itt picit megborzong, de aztán vált is – A professzor majd segít! – közli – Korábban is kerestem már, de nem nagyon fogadtak, aki igen, az nem igazán tudott segíteni abban, amit te ajánlottál – reményeit is szinte feladta már – De valószínűleg nem latin vagy görög neve lesz, hanem valami más és emiatt nem találtam meg – te pedig tudod, hogy így van
/Görög/ Hát, ha igazad van, és tényleg régebbi jövevény, akkor miért is cserélte volna le a nevét? De tudod mit? Szívesen meghallgatom még egyszer – már csak a műélvezet kedvért. No meg hátha megüti valami a fülemet – javaslom.
Théa /Görög/ Az emberi elme feledékeny. Talán nem cserélte le vagy sosem mondta el az igazit! Lehetséges, hogy így védte magát az árulásoktól, ami az emberi lét sajátja. Persze az is lehet, hogy elmondta, csak elvesztek ezek a történetek. Azt sem tudom, hogy a dal teljes e – de valahogy, annak érezheti, mert nem panaszkodik, hogy hiányosnak érzi – Rendben, meghallgathatod, amikor a professzornak előadom! – mosolyog, picit mintha sok csalódás érte volna és emiatt nem teljes még a bizalma
Talán van valami abban, amit mond – hiszen bővel elég, ha csak pár kiválasztott tudta a nevét – a többség pedig egyszerűen csak hitt benne. Ahogy elárulja, hogy még abban sem biztos, hogy a dalnak nincsenek további részei – bólintok. Valóban sok a bizonytalan tényező. Amikor elárulja, hogy majd akkor hallhatom újra a dalt, amikor Moranának adja elő, vissza mosolygok.
/Görög/ Rendben. Akkor lassan indulok is, mert a végén itt ragadok – állok fel – Örültem a találkozásnak! A telefonszámom akkor megvan – ahogy a feladatom is! – fixálom a legfontosabb dolgokat – További szép estét! – búcsúzom, és elindulok a vacsora reményében a szállásom fele