Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap
Vasárnap – Kora délelőtt
A kívánságokkal vigyázni kell, ki tudja melyik és mikor válik valóra. Igaz ugyan, hogy ez nem az a pillanat és nem is az a kívánság amire oly nagyon áhítozol, de ugyanakkor talán valahol örömmel tölthet el, hogy még vannak akik nem adták fel, akik tényleg segítenének és erre rááldoznak mindent, mint például a szabadidejüket és teljes figyelmüket! Igaz, hogy a kis jegyzetfüzetbe nem látsz bele, de úgy véled, hogy nem is kell, elvégre az min is változtatna?
Az eseted – ha megosztanád – valószínűleg iskolapélda lehet, ahogy a nagyobb a kisebbet… de mivel nem osztod meg, így titok marad és persze kezeletlen. Egy hang, valahol az Esszenciád mélyén azt suttogja, hogy bosszút kéne állnod, hogy meg kéne tenned azt amit veled tettek, de ezúttal az a dög legyen az áldozat és te legyél az aki kedvére tehet-szólhat! Használd a képességeidet – tegyél meg mindent – ami kell, hogy győzedelmeskedj.
Eközben továbbra is téged figyelnek és ez a nő – aki láthatóan Isharra-kat megszégyenítően ért az érzésekhez – minden pillanattal – egyre inkább olyan érzésed van – minden múló szívdobbanással közelebb jut az igaz valód megismeréséhez. Nem tudod megmagyarázni, hogy miért érzel így, de egészen addig amíg az aurádba nem vonod, végig ezt kísértett. Most, hogy tudod nem egy másik Bukottal van dolgod, talán némileg megnyugtatónak találod e tényt és mint ilyen már a múlté lehet a korábbi érzés.
Ugyanakkor a hatás megszűntére nem úgy reagál, nos, sehogy. A változást, az élet kisugárzását megérezte, de ahogy a csillagok fénye is még sok-sok évig látható, úgy itt sem vették észre, hogy a bizonyos csillag már kialudt. Azt nem tudnád megmondani, hogy ki más venné észre anélkül, hogy ne éles tesztet végeznél, de az biztos, hogy mivel a Doktornő korábban is igen figyelmesnek bizonyult, így talán nem annyira meglepő, hogy feltűnt neki.
Mivel a Doktornő semmit nem tud arról, hogy mi történt, és az ő szemében csak egy férfi vagy, aki nem mellesleg jóképű rendőrféle, így a tanácsai is ezen a szinten mozognak. A válaszodra is ír valamit a kis füzetkéjébe, majd megint rád emeli a tekintetét, hogy kövesse a tiedet a gyűrűig, ami millió apró kis golyócskákból áll – talán gyöngy – és szép fehér színben ragyog a napsütésben, pont úgy, mint a szárnyaid, ha kitárnád őket.
Doktornő /Görög/ Athénban egy pillangó meglebbentette a szárnyát és Nairobiban eleredt az eső – ennyi a válasz a korábbi megjegyzésedre, de ne beszél a gyűrűjéről, sokkal inkább – a tehetetlenség nagy erő, nem szabad engedni neki, hogy elsodorjon magával! S a kétségbeesésnek sem, amely képes belülről felfalni, ha engedik neki. Erőt kell találni a barátokban, a családban és azokban akikben bízunk, nem szabad elveszíteni a Hitünket, azt – bármi is legyen – ami motivál, célt ad létezésünknek. Nem vagy egyedül!