Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Kora délelőtt
Kallidora /Görög/
Hm. Ez igaz. – tanakodik
Isidora /Görög/
Az gonosz lenne! – nem pedig igaz, néz rád úgy, hogy ha most Thyra lenne ott…
Kallidora /Görög/
Ez is igaz! – fogja meg a ki állát, amiben Cassia tanakodására ismersz
Isidora /Görög/
De ha elmondja, hogy fáj ha elesünk, akkor is szeret minket! – nyújt nyelvet
Kallidora /Görög/
Ez így van! – bólogat
Isiodra /Görög/
Ah – legyint, megint valakitől láthatta –
Anyu azért sikított, mert Petros bácsi gyorsan ment! Kallidora /Görög/
Pontosan! – akár egy középiskolás, olyan komolysággal
Isidora /Görög/
Neeem. Anya! – javít, hogy „nem figyelsz?!”
Kallidora /Görög/
Nem figyel. – mondja felnőttesen
Isidora /Görög/
Igen, de miért nincs ha nem vagy ember? – nem érti, de érdekli
Kallidora /Görög/
Igen, miért? – ismétel, akár egy visszhang most, annyira ugyanúgy beszél
Isidora /Görög/
S lehet több füled? – kíváncsi
Kallidora pedig már valami virág felé igyekszik…
Ami téged illet a gondolat, hogy egy Kiriakidis valami átlagosan normálisra vágyna, nos, az elég nevetséges. Ez magad számára lehet jó indok, de a valóságtól igen messze áll. Valószínűleg az a szex sem lett volna hétköznapi, ahogy az egész kapcsolatotok, de mivel most elűzted, így nem is biztos ki fog derülni. Őt ismerve előbb fagy be a pokol, minthogy visszajöjjön. Sok rossz tulajdonságuk van, de azért akad némi erény is, mint a szavatartó.
Alexandros pedig ilyen: barátságos, nyitott és törődő. Talán pontosan olyan ember, akire a növényeknek szüksége van. Igen, a türelmes és segítőkész férfi talán pontosan olyan. Igaz, e jellemzőkkel bármi másban is kiemelkedő lehetne, de ő itt van. Csak egy hessentő mozdulattal reagál a vendégszeretet kérdéskörében felmerült aggodalomra, hogy aztán mindketten valóban így tegyetek, bár úgy tűnik, hogy a másik férfi azért nyugodtabb, mint most te vagy éppen, sőt, próbál téged is megnyugtatni. Így belegondolva ez igen érdekes lehet, ahogy egy ember pátyolgat egy Elohimot…
Megkésett gondolatok után nekiindulsz és hossz, fáradtságos út alatt van időd azon tűnődni – ha tettél ilyesmit – hogy Cassia miképp büntetne meg téged, ha kiderülne, hogy elvesztetted két gyermekét. Sajnos hiába ordítoztál nem érkezett válasz, de ahogy a vegetációt nézed a hangodat elnyelte minden ami itt él és lüktet, ahol még a szél sem mer suttogni. De az is igaz, hogy ilyen tiszta levegőt is régen szívtál magadba. Illetve Jayr, hiszen neked nem kellett soha azon aggódnod, hogy megfulladhatsz…
Mikor már minden kötél szakadni látszik, azt teszed ami az egyik legalapvetőbb képességed: keresel. Oly könnyedén találod meg őket, hogy talán magad is megleped, de az is igaz, hogy a feltételek is igen adottak voltak ehhez. Nincsenek már messze, de a flóra miatt azért még kell jó pár perc. Miközben kategorizálod a növényeket a saját rendszered szerint eljutva a halottól – ami neked azért szomorú, mert ez is egy élet – az ehetőig, majd rádöbbensz mennyire nem ismered őket, kibukkansz az rengeteből:
Egy tisztásra.
Elég nagy, hogy két ember kényelmesen elférjen, de mégis elég kicsi, hogy ne legyen könnyű megtalálni. Olyan finom és puha a fű, hogy szinte vétek cipővel rálépni. S mint ilyen két pár apró cipőt látsz magad előtt. Egy szikla uralja a helyet, pontosan középen, amit benőtt valami futónövény és olyan puhává tett, hogy meg sem lepődsz valaki épp fekszik rajta. Ahogy innen látod, valami ami szintén növényekkel borított, de határozottan emberi. Mozdulatlan, mégis érzed, hogy élő! A napsugarak pedig pontosan ráesnek, melegítik, cirógatják és ragyogó aurával vonják be.
Kis patak csörgedezik majd öleli körül a sziklát úgy fél méterre tőle, hogy aztán egy kisebb tavat képezzen mögötte, számtalan vízben honos növényi életformának. Hallod a madarak csivitelését, békák is kuruttyolnak ahogyan rovarok zümmögnek olyan virágok kelyhe felett, amit sosem láttál. Illetve… itt-ott mintha apró emlősöket vélnél felfedezni a fűben vagy a fák és a liget-szerűség határán, de nem mernek közelebb jönni, mert két kis apróság, két kis eleven, talán Kiriakidis fertőzésben szenvedő cserfesség egy virágokkal borított indahinta mellett egy furcsa kis életformát vizsgálnak.