Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Kora este, este
Nem igazán tudod, hogy miképp zajlik az ilyesmi, de még csak filmeket sem láttál ami ezen témát érintette volna, így egyedül a saját megérzéseidre hagyatkozhatsz, amik azt sugallják, hogy ez bizony kemény munka lesz az emberek számára. Alapvetően minden az, ha arra gondolsz, hogy érintéssel űznél el mindent ami csak veszélyezteti őket. Egykor nem volt ilyen, ez is az átkokkal együtt érkezett az emberiség számára. S mint ilyen bár sokat haladtak a test megismerésében, még mindig számtalan rejtély várja őket ezen a téren. Nem úgy téged, aki ha emlékeznél a teljes múltra és persze tennéd azt amire teremtettél, akkor csak itt Athénban számtalan embernek segíthetnél. Igaz, hogy ez számtalan kérdést felvet és persze a jelenléted is nehezebb lenne elrejtened, de akkor lennél az, aki voltál, a Gyógyító, akit az Enethiel névvel szólítottak a létezésbe.
Nem tudni sikerrel járnak e vagy azt, ha igen akkor még időben lesznek és persze leginkább a tény, hogy ha évszázadok teltek és csak most ütötte fel a fejét, akkor egyáltalán van e honnan elindulniuk? Némi információval úgy tűnik, hogy rendelkeznek, de igen csak kérdéses, hogy ez mire lesz elég. S most ez a bizonytalanság ott lebeg, hogy Amynta mennyire van biztonságban a CDC kezében, hogy megengedheted e magadnak, hogy elengedd nem csak azért mert, hanem legjobb barátodnak fontos személyről van szó. Egy dolog azonban teljesen biztos, hogy Cyrusnak nincs befolyása a CDC-nél, így a gondolat, hogy ő menti meg valahogy, elég hamar elhalni látszik. Ettől függetlenül persze megpróbálhatod valamilyen módon megmagyarázni, hogy miért nem teszel semmit, de a kis ördög a válladon úgy lesz hangosabb, ahogy kifogásokat keresel. Eközben az egyik ügynök Amyntát egy másik ügynök pedig Iason-t kísérte el.
„Miért kéne tenned bármit? Ki ez az ember, akiért utolsó csepp erődet is fel kéne áldoznod? Mentse meg Cyrus, ha annyira akarja!”
S ezek csak a felszínesen visszatérő suttogások, melyeket még könnyedén el tudsz nyomni, de azt is érzed, hogy ha túl sokat engedsz neki, akkor egy olyan ösvényre fog vezetni, ahonnan nem biztos van visszaút. Olyan ez, mintha elengednéd a lányt anélkül, hogy tennél bármit is, hiszen nem tudhatod mikor fogod újra látni őt. Ugyanakkor van egy olyan érzésed, hogy túl későn vagy még akkor sem. Végül úgy döntesz, hogy az emberiség dolga ez – amitől elégedett sustorgás érkezik az Esszenciád sötét mélyéről. S a következő pillanatban már azon tűnődsz, hogy jól döntöttél e és egyáltalán, honnan érkezhetett a betegség ami ily komoly dilemmába sodort.
Nem zárhatod ki teljesen, hogy esetleg egy Háztársad az…
Semmit nem tudsz a magad félékről, kerülted a kapcsolatfelvételt és akiket ismersz, ők sem keresték annyira a társaságodat. Igaz, hogy Morana nem is az a fajta, aki kedvelné magányától eltérő pillanatokat, mégis valahogy az az érzésed, hogy a veled töltötteket egyáltalán nem bánja. Aztán ott a bolhás, aki bár betört Jayr otthonába, bocsánatkérésképp megjavította az általa okozott kárt és azóta is elég teret adott neked, hogy megbirkózz a találkozás okozta érzésekkel. Tudsz még egy valakiről, de ott oly mereven utasítottad el a lehetőségeket, hogy még odamenni sem voltál hajlandó, hogy személyesen közöld a döntésedet.
Cyrus /Görög/
Nem, kellett volna? – kérdez vissza, láthatóan igencsak elmélyült a gondolataiban –
A pestis már gyógyítható – veti fel, majd telefonját veszi elő és a nevek között keresgél –
Ne aggódj, a legjobb kezekben van – de nem érzed a teljes magabiztosságot a hangjából. A kétségeidre felnéz –
Az ilyesmit nem lehet tudni. Nincs rajtunk egy óra, hogy eddig bírjuk vagy az ellenszer sem jelenti be mikor lesz kész! – látod, hogy elég frusztrált, és mi tagadás ilyennek még nem nagyon láttad –
Persze, hogy nem tudod! Nem vagy orvos! – üti tovább a vasat –
és ha tényleg olyan szar a helyzet, mint amilyennek tűnik, akkor ide egy kibaszott csoda kell! – rányom a hívásra és a füléhez emeli a telefont, hogy az utolsó szavaira:
Téged már be nem engednek oda! Ez a CDC, onnan csak kétféleképp jöhetsz ki! A saját lábadon vagy zsákban!Közben valakinek a hangja szól a telefonba, mire Cyrus igen sebesen kezd el beszélni, tele olyan szakkifejezéssel, amiből egy kukkot sem értesz. Úgy tűnik, hogy az örök optimista és vidám barátod, most mérges rád. Talán nem rád, de rajtad csattant és már nem is figyel rád, hanem, még legalább két-három hívást kezdeményez, ahol nagyjából ugyanaz hangzik el, majd látod amint a telefon izomból elrepül, hogy összepacsizzon egy fallal és miszlikbe törjön…