Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Régen volt, hogy tartozott hozzád valaki, mármint Jayr-hoz. Neked pedig talán… Camael? Vagy nem volt senkid? Egykor az Elohimok számára nem létezett a szerelem, a szeretet volt, melyet az Emberiség iránt parancsoltak. Később, mikor az emberek között kivirágzott ez az érzelem, mikor szirmait bontva gyönyörű virággá nyílt, akkor kezdtek el a Lázadók is hasonló koncepciókat követni-utánozni…

Ami pedig Thyrát illeti? Mi is történt? Milyen édes volt az a csók és mennyire több lehetne még? Azért Jayr emlékeiből könnyű felépíteni, hogy milyen lenne, ha egyszer kettesben maradnál a Kiriakidis család nőtagjával. De, hogy addig egyáltalán el merj gondolni, először úgy érzed, hogy el kell mondanod az igazságot.

S akkor Amynta, Zoé és Thana…

Egy dolog teljesen tiszta előtted, hogy nincs két egyforma ember. Ami azt illeti, nincs két egyforma Elohim sem! Így ami neked egészségesnek tűnik, az lehet, hogy másnak káros hatást kelt vagy más módon tér el a véleményetek. Mindenesetre te úgy érzed, hogy amit kérdeztél az több szempontból is helytálló-helyes, így ennek okán nem is tennél le róla még akkor sem, ha Zoé védelmezően óvná Thana-t attól, hogy „csípjen” neki.

Égető lehet, hogy más Bukottal is kellően tudj majd kommunikálni. Itt vagy te, Thana, illetve emlékszel Camael és Morana nevére is. S ki tudja még mennyien jutottak ki és mennyire sok düh maradt bennük a hosszú fogság után? Az is lehet, hogy Thana által használt nyelv, az Első – ahogy nevezted és talán így is van – sokak számára lehet elérhetetlen. Az biztos, hogy legalább az angol nyelv elsajátítására érdemes időt fordítani, de legalábbis nem lenne felesleges az biztos.

Ami a félelmeket és biztonságot illeti, Zoé egy pillanatra elmerengett ennek említésekor, de aztán kedvesen rád mosolyog egy bólintás kíséretében, mely az egyetértés néma mozdulatát hozta magával. Nem vitatatja el a szavaid, hovatovább maga is így látja, így ehhez nem fűz további megjegyzést, sőt, amikor mondod neki, hogy fontos számodra (a társaság), mintha zavartan félrepillantana. Olyan érzés, mint amikor valaki nem kapott elég dicséretet-bókot és mint ilyen, a ritka alkalmak zavarba hozzák. Persze tévedhetsz is…

Úgy tűnik, hogy a pizza nem nyerte el Thana tetszését, néhány falat után félretolja és tagadóan-félve jelezné, hogy nem is kíván többet ebből a fura ételből. Amennyiben hús volt rajta, hogy eleve bizalmatlan volt, de így végül teljes mértékben rád marad mind a kettő, ami jelenleg egyben az egyetlen ehető ételt is képviseli itthon. Ellenben láthatóan valami kell neki és mire rákérdeznél a bögrét – amit megint megnevez görögül – megtölti vízzel és lassan elkortyolná.

A számtalan nyelvi gyakorlat úgy tűnik picit kifárasztotta, mert ebéd után picit kábán néz rád – még akkor is, ha nem evett semmit, esetleg pont azért – és így már csak arra van ereje, hogy görögül ismételjen szavakat, azokat, amiket te mondasz el neki. Végül ehhez sincs már ereje-kedve és inkább elfekszik a kanapén, ahol – hacsak nem teszel-mondasz valami fontosat – el is nyomja az álom, amely ha csak nem töröd meg, akkor könnyen tarthat két-három órát is…

[Dierol]

Enethiel

Hogy régen egyedül voltam-e, vagy sem, nem emlékszem. Camael esetében pedig az emlékeim alapján rengeteg "rajongója" közt úgy vélem, nem sok esélyem lehetett volna. Esetleg mással? Ez is olyan kérdés, amit talán idővel meg tudok majd válaszolni. Bár az emberek sok mindenben mutattak példát - jót és rosszat egyaránt, amit aztán mi is átvettünk. S tőlem nem is áll túl messze a jó ötletek kipróbálása.

A jelenlegi szerény nyelvtudásom az, amely gátat szabhat a többi Bukottal történő kommunikációnak. Nem mintha vágynék további ismeretségek kötésére, de azért lehet, nem ártana felkészülni rá.  Az Első nyelv tűnik a legideálisabbnak erre - mert azt régebben sokan, ha nem mindegyikünk beszélte. A másik lehetőség, hogy megtanulom az összes mostanság szóba jöhető nyelvet, de az több ideig tarthat. Kínai, angol, spanyol, arab, indiai - csak hogy a legtöbben beszélt nyelveket nézzük.

Miközben Zoé fordít, pontosabban még csak hallgatja a mondandómat, mintha megint zavarba? jött volna. Úgy teszek, mintha nem vettem volna észre - mert ha ettől zavarba jött, akkor attól fülig pirulna, ha rákérdeznék - jól láttam-e? Persze jól áll neki az a szín, de ha túlzásba viszem, a végén még hozzászokik.

Sajnos a pizza sem lesz Thana kedvence - pláne, hogy némi szalámi is felkerült a tetejére. Így utólag lehet, hogy némi ellenérzéssel viseltetik a malacok iránt, vagy úgy általában a húst nem szereti. Azért látszik rajta, hogy szíve szerint valami mást azért szeretne. Azon kezdek el gondolkozni, hogy is kérdezzem meg arról - gyümölcsöket eszik-e, amikor látom, hogy a bögréjét megtölti vízzel, és elkortyolja.
/Görög/ Látom, nem ízlett a pizza - intek a bűnös fele - Ígérem, szerzünk gyümölcsöt meg mindenféle vegetáriánus ételt, no meg tejet, nehogy éhen maradjál itt nekem! - próbálom szelíd mosollyal az arcomon megnyugtatni. Én még gyorsan befalom a rám eső részt, hogy minél előbb a problémára tudjak koncentrálni - arra, hogy talán el kéne hagyni a lakást - és útba ejteni egy zöldségest.

A maradék pizzát visszazárom a dobozába, elmosom a mosatlant. Mikor látom, hogy Thana nem tűnik túl fittnek, felhagyok a "faggatásával" is, hagyom, hogy lepihenjen kicsit. A szünetet kihasználva a pizzát a fürdőszobába száműzöm, majd halkan lomotolva kitakarítom a hűtőt. Amikor úgy érzem, hogy elkészültem vele, a növénykém mellé sétálok, és írok Petrosnak egy sms-t
Szia! Ne haragudj, hogy nem tudtalak meglátogatni Thyrával, pedig szerettem volna némi életet verni beléd - kölcsön kenyér visszajár jeligére Remélem Thyra így is sikerrel járt. Üdv, a Tökfej
Aztán Thyrának is írok
Szia! Petros hogy van? Remélem nincs baja, legfeljebb némi másnaposság! Puszi, J

Miután ezzel végeztem, némi rákészülés után ismét hagyom, hogy a menedékemet átjárja az esszenciám, akárcsak tegnap. Ez reményeim szerint nem csak a növénykének tesz jót, hanem talán Thana fáradságát is elűzi kissé. A tegnapiból okulva ma sem merem sokáig használni az erőmet, így aztán rövid idő múlva ismét elrejtem az énem ezen darabkáját.

A rövid próbálkozás után, hogy Thana állapotán javítsak, hagyom hogy kialudja magát, és addig is egy telefonkönyvet vagy kerületi kisokost lapozgatok, hogy honnan tudnék gyümölcsöket és tejet rendelni - ha már úgy tűnik, hogy szobafogságra vagyunk ítélve.

[Thyriel]

Egykor az Elohimok többségében elég erős volt a parancs, hogy ne mutatkozzanak. Emlékeid szerint pontosan emiatt jött létre egy kórus, de hogy melyik azt most nem tudnád felidézni. A Sebettuk, a Hetek ahogy töredéknyelven eszedbe jut, kórusai a Lázadás alatt bővültek és így változtak, alkalmazkodtak az új Korhoz. Mindenesetre Camael tudod, hogy annyira szépséges volt, hogy a Lázadás vége felé számtalan atrocitás érte a frusztrált Bukottaktól, és talán ekkor kerültél közel hozzá, talán védelmezted? Zavaros…

Az emberi jelenlét és viselkedés hatásai alapján sem tudod felidézni, hogy volt e olyan – és ha igen, akkor – (a)kihez ennyire közel álltál volna, most pedig emlékként, Jayr emlékeiként van jelen és érzed, ahogy egy ember vonzalmat érez, ahogy még mindig ott ég a csókja, annak íze a szádon és a tekintet… fontos vagy neki és nem kizárt, hogy egy nyíló virág szirmait, a szerelem selymességét készülsz eltaposni, ha színt vallasz.

Tudod, hogy egykor mindenki az Elsőt beszélte. De azt is, hogy történt valami és a nyelvek széthullottak, aminek szerves része volt a Lázadás leverésében. Első nyelven beszélni sokkal kifejezőbb, mint bármely emberi nyelven. Minden egyes szó, de még egy hang, egy betű kiejtése is annyi mindent elmond és kifejez, hogy szinte érezni, látni és tudni lehet mindent, amit a másik ki akart fejezni. De nem ez az egyetlen dolog, ami elveszett…

S itt és most, Zoé a helyszínen mutatott profizmusa elolvadni látszik, ahogy tulajdonképpen hármasban vagytok és Thana igazából nem is ember – talán ezt érzi tudat alatt (?) – így zavarba jön attól, hogy túlzott figyelmet kap tőled. Minden férfi képes lenne e ilyet előidézni vagy csak miattad lenne, mármint Jayr miatt (?). Nem tudnád megmondani, de azt biztos, hogy Thana látott valamit amit szóvá tett és ez okozhatta a zavartság pírját…

Sajnos az ételekkel kevesebb szerencséd van mint szeretted volna. Te mindenképp jól laktál, elteltél – ha ettél annyit – de Thana inkább csak kortyolgat, igaz azt bőven. Úgy véled – talán helyesen – hogy a húsokkal nincs kibékülve, sőt, meg mernéd tippelni, hogy leginkább zöldség-gyümölcs evő lehet leginkább. A víz számára biztos, hogy nagy kincs, mert többre tartja mint az összes többi innivalót, ami csak korábbi beszélgetések alatt szóba került.

Amikor szóvá teszed, akkor zavartan és bűnbánóan lehajtja a fejét, biztos vagy benne, hogy nagyon kellemetlenül érzi magát és önmagát vádolja azzal, hogy nem ette meg ezt a valamit, amit képtelen volt lediktálni az éhség ellenére is. A tej ötletét nem érti, de azt tudod, hogy Zoé kérte és nem Thana, de talán pont emiatt érzed úgy, hogy jó lesz az, ha van itthon és van mivel kínálni őt-őket. Az, hogy az üres hűtőd nagyot ásított amikor belenéztél, annál már csak a lehelete volt rosszabb a kongó böffenése mellett…

Gyorsan végzel a mosatlannal és a pizza is oda került ahova szántad, majd folytatnád a nyelvészkedést, de be kell látnod, hogy nem mindenki olyan fitt mint te, illetve az sem kizárt, hogy addig erőltetted, hogy a bűntudatában erős „testvéred” elérte a fizikai-mentális határait, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy kiszabadult és akkor te sem voltál igazán a képességeid javának birtokában. Ahhoz képest Thana – akárki is legyen aki most a testében él – vélhetően elég jól teljesít. A kérdés az, hogy meddig bírja a megfeszített tempót…

Az SMS-t már akkor küldöd el, amikor Thana alszik így nyugodtan és alaposan megfontolva válogathatod meg a szavaidat, melyekre idővel válasz is érkezik. Előbb, ahogy időrendben elküldted Petros, majd Thyra is válaszol, de addig még van időd, hogy a korábbiakból nem tanulva megidézve az Igaz Valódat, minden élőnek adj egy lökést. S persze Thana-nak, aki úgy pattan fel pihenéséből, mintha azt mondták volna neki, ha nem tesz így akkor megszűnik létezni.

Ijedten ugrott fel és bomlik ki teljes Valós Alakja miközben valamire ráfog a semmiben a levegőbe markolva. Azonnal érzed, hogy a természetfeletti hullámok megcsapnak, a tarkódon feláll a szőr és, nos, a forrását látod is magad előtt, így nem nehéz betájolni, ahogy ösztönösen értelmezed az érzékeid által közvetített információkat. Gyönyörű teremtés még mindig azzal a meghatározhatatlan szomorúsággal, ami valahogy egyszerre fájó, de valahol megnyugtató is egyben.

[Dierol]

Enethiel

Az idők változnak, ahogy a helyzetek is - így nem elvárható, hogy a régi parancsok mindegyike megállja a helyét ebben a korban is. Ahogy az, hogy ne mutatkozzunk. Jelen állapotunkban az emberek segítségre szorulunk, hogy megtehessük azt, ami az esszenciánkba van kódolva. S hogy az "ügy" mellé állítsunk valakit, a leggyorsabb módja az, ha a kiválasztott kevesek előtt megmutatkozunk. Így a parancs immár csak ajánlás - hogy mértékkel és körültekintően járjunk el.
Amely Thyra esetében sokkal nehezebb kérdéssé válik. Hosszabb távon mi válna a hasznára? Abban biztos vagyok, hogy nem tudnám sokáig titkolni előtte az igazságot - s ha később derül ki, vajon hogy reagálna? Hiszen akkor joggal mondhatná, hogy csak ámítottam, átvertem - hogy bízhatna ezután bennem? Milyen kapcsolat az, amely hazugságra épül? Ha pedig elárulom neki az igazat, nincs kétségem felőle, hogy mélyen és súlyosan érintené. Viszont nem lenne többé ez a titok, melynek előbukkanásától nap mint nap rettegnem kéne. Úgy hogy maradok az egyenes úton - még ha az rögösebbnek is tűnik első látásra.

Nincs kétségem, hogy ismét meg kellene tanulnom az Első nyelvet. Lehet, hogy idejét múlt, de vannak dolgok, amikhez nem csak a hasznosságuk, hanem szépségük végett is ragaszkodik az Elohim. S idővel talán megtaníthatom majd másoknak is - hogy ne merüljön végleg feledésbe.
Thyrával ellentétben Zoéval való kapcsolatom úgy érzem egyértelmű - mivel vele tegnap találkoztam először - így talán joggal érezhetem azt, hogy ő jelen formámban kedvelt meg. Ez, és azok a kedves apróságok, melyek már kiderültek róla, különlegessé teszik számomra - ezért ha a helyzet nem hozza másképp, az ő környezetében szeretnék segíteni az első embernek, vagy akár neki. Már ha van betegeskedő rokona, ismerőse. Ennyit igazán megérdemel, és talán ezzel sikerül az oldalamra csábítani.

Igazából Thana engem hoz zavarba azzal, hogy nem találtam el, hogy mit enne meg. Így aztán a végén én is kellemetlenül érzem magam a kialakuló helyzet miatt. Ahogy Thana lehajtja a fejét, rájövök, hogy feltehetőleg nem hallotta ki a szavaim mögött megbúvó próbálkozást, hogy jobban érezze magát. Ezért az asztalon átnyúlva finoman megemelem az állát, és a szemébe nézve mondom neki kissé szabadkozva
/Görög/ Ugyan már, ne vedd a szívedre, nincs semmi baj. Hiszen én kérhetnék elnézést, mert úgy látom, éhen maradtál - simítok végig bátorítóan az arcán, majd leszedem az asztalt.
Thana fáradását látván felmerül bennem, hogy talán több időt kéne hagynom neki a pihenésre, szorongásra vagy bánkódásra. Vagy hogy amíg alszik, én magam is elmehetnék bevásárolni - de az a helyzet, hogy nem merem Thanát egyedül hagyni - mert attól tartok, pont akkor ébredne fel amikor nem vagyok itt.

Az ötlet, hogy talán Thanának is jót tesz fáradság ellen, ha egy keveset megidézzek az esszenciámból - lehet, hogy igaz volna, de úgy tűnik, inkább a kedélyei felborzolására volt alkalmas. Ahogy megpillantom a Valós Alakját, úgy sejtem - kissé túllőttem a célon, mert feltehetőleg támadásnak véli/vélte a dolgot. Mindössze egy lépést teszek hátra a helyszűke miatt.
/Görög/ Nyugalom Thana! Béke van! - emelem fel a két üres kezemet
/Görög/ Csak segíteni akartam, hogy gyorsabban kipihend magad! - magyarázom, és megszüntetem a hatást.
/Görög/ Nem akartalak megijeszteni - mondom neki bűnbánó arccal, és egy helyben álldogálva várom, hogy lenyugodva ismét felöltse emberi alakját.
Ez után a jelenet után nem sokkal ismét nekiállok ott folytatni a napi rutint, ahol abbahagytam.

[Thyriel]

Egykor volt egy hatalmas terv. Talán még most is létezik. A Terv, melyet a Teremtő csak Luciferrel osztott meg, de még ő is csak töredékét volt képes megérteni. Hogyan tehette volna hát megannyi (sokkal) apróbb fogaskerék (esszencia) a hatalmas gépezetben (teremtésben)? S mégis, megtették azt amit, vezetve azon Hajnalcsillag által, ki idolja lett eme Lázadásnak. Ugyanakkor a Teremtő parancsai mindig is azok maradtak, amik először elhangzottak, akár betartották akár megszegték azt…

„Szeresd az embert, de ne mutatkozz előtte”

Tudod, hogy történt valami, valami, ami miatt a Lázadás elbukott. Ez a dolog hatással volt az egész elképzelésre és végül alapjaiban remegett meg és omlott össze. Talán ez az egész most egy Második Esély és mint ilyen a Lázadók felelőssége, ha már megtették egykor azt ami miatt száműzettek a Fény Teljes Hiányának Birodalmába, a Gyötrelem Öröknek tűnő Fellegvárába, a Verembe vagy ahogy te emlékszel rá, az Abyssba.

Azonban a célodig hosszú az út, s igaz talán van még időd, sőt esélyed, hogy ezúttal minden úgy legyen ahogy kell, tulajdonképpen a legtöbb akadályt maga az elképzelésben rejlő nehézségek adják. Meg kell harcolnod számtalan korláttal, előítélettel és mindazon örökséggel, amit a Bukás miatt kaptak az emberek (ki tudja, talán a ti hibátokból). Megkapta minden Ház a maga átkát, ahogyan történt az a Másodikkal is:

Az Ember ezentúl öregedjen és végül meghaljon, végül a Halál Elohimai el kell, hogy jöjjenek értük. Ezentúl az idő ne kímélje őket, öregedjenek, betegeskedjenek és lassan pusztuljanak, végül a legerősebb is elgyengüljön, ne kíméljenek a Halál Elohimai senkit! A Második Ház Elohimai őrizhették tovább az életet amit teremtettek, de abban a tudatban, bármit tesznek, az egyszer véget ér!

S ekkor érintetted meg Thana arcát-állát, aki mikor felnéz, oly mélyen érinti a lényed, az Esszenciád, hogy Jayr teste könnyezhet, mintha sosem értett szomorúság ült volna a vállán, mintha egy láthatatlan súly nyomta volna azt és most e tekintet által nyert volna feloldozást. Az érzés, mintha felszabadulnál a könnyek által és elnyernél egy oly nyugalmat, amin át könnyebb szemlélni és megérteni a világot, a Teremtést, aminek te is része vagy…

Szavaidra nem szól, csak tekintete beszél, de az ezer szónál ékesebb, de abban nem találsz vádló tüzet vagy haragvó izzást. Semmi mást, csak végtelen szomorúságot és talán, ha jól érted, akkor… megbánást. A hatás erős, érzed, ahogy a lénye akaratlanul is kapcsolatba lépett a tieddel és megérintette azt, de mindez csak egy tünékeny pillanat, ami végül egy oly szelíd arcú nő pihegésével zárul, hogy kétségtelenül az szende ártatlanság szavai kúsznak elmédbe…

Nem tudod mi történt, de az biztos, hogy amint segíteni akartál, ahogyan kiengedted a Kisugárzásod, azonnal felpattant és… most riadt őzike tekintete kutatja a környezetét, melyben az önvédelem ősi ösztöne munkálkodik. Még benne is, egy Bukottban, ki egy ében-bőrű húsbörtön foglya hevesen ég a félelem az elmúlástól. S te, aki mindennek forrása vagy, még mindig élvezed a bizalmát, mert azzal, hogy hátralépsz, hogy megadóan emeled a kezed megnyugtatni tűnsz őt.

A Igaz Valója még mindig oly különleges, mint elsőre volt és most hogy megint láttad, olyan furcsa érzésed van amit (most még) nem tudsz mihez kapcsolni, de érzed, hogy valamit megérintett a benned kavargó emlékek fodrozódóan örvénylő kaleidoszkópikus képtöredékek között. S bár hirtelen számtalan szóval kérnél bocsánatot, még mindig nem elég, hogy megértsenek, ugyanakkor az arcod ékesebben beszél a szavaknál, s ez, ha óvatosan is, de megérdemel egy érintést.

Azt, amit korábban te is adtál, most visszatér hozzád, állad emelik és szárnyak ölelnek körül titeket, míg végül elenyésznek és csak két fonódó embertest nem marad abban a fura szomorúságban, ami a béke érzetének melegségét hagyja maga után. S az, hogy a terveid miképp sodródnak vissza a tervezett mederbe már rajtad áll, az elválást nem sietik el, kiélvezik a karok adta biztonságérzet minden pillanatát, tartson az bármeddig…

[Dierol]

Enethiel

Bár fontosnak érzem magam, de ha az egész képet nézem - már amit belátok - rá kell hogy döbbenjek - mennyire kicsiny szerep hárul rám. Szeretném azt hinni, hogy amit csinálok az fontos, sőt mi több, helyes! Hogy ezúttal a segítségemmel nem bukunk el, hogy sikerre visszük azt a célt, amelyet legutóbb nem hogy nem értünk el, hanem még rontott is rajta a Teremtő. Az embereknek adott ajándékokat megmérgezte, minket pedig arra kárhoztatott, hogy végső soron tehetetlenül szemléljük sorsukat.
Az emiatt érzett bánat könnyek formájában tör elő, hogy elmossa azt, ahogy megérintem Thana arcát. A hirtelen jött érzéstől megrémülve tágra nyílt szemmel nézek rá, miközben arcomon csorognak a könnyek. Bár jól esik szabadulni a szomorúságtól, paradox módon úgy érzi magát, mint a rab, akinek levették a válláról a terhet, ami alatt évekig görnyedt. Hisz az évek alatt az a teher az övé volt, és ha nem is szerette, de megszokta - és most elvették tőle! A döbbenettől szinte ledermedek - annyira szokatlan az érzés. Picit mintha hirtelen kiégtem volna - az, ami ellen oly sokáig küzdöttem hirtelen elenyészett, és új célt kell találnom. Pontosabban a többi célomra több erőm marad. Kissé remegve húzom el a kezem Thana arcától, és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Így aztán csendben itatom fel a könnyeimet. Feltehetőleg javamra vált a dolog, de az ilyen erejű érzelmi hullámzás igencsak idegen számomra. S ha Thana is átérezte ezeket az érzéseket - az meg számára is megterhelő lehet.

Ahogy Thana felpattan, már érzem, hogy óvatlan voltam - hisz ha kissé elhamarkodja a "válaszadást" annak csúnya vége lehetett volna. S most teljességgel igaza lenne - az évezredes raboskodás rányomta bélyegét a lelkivilágára, és  pillanatokon is múlhatna a sorsa - ha nem én állnék vele szemben.
Bármennyire is kellemetlen a helyzet, azért nem szalasztom el a lehetőséget, hogy ismét rácsodálkozzak az Igaz Valójára. Ezt annál is inkább teszem, mert érzem, hogy a látvány egy elveszett emlékhez kötődne - de hogy melyikhez, azt nem tudom felidézni. Tudom, hogy ott van valahol, már-már megvan, de aztán végül "szem elől tévesztem"
Végül aztán Thana nyújt kezet békítőleg, mint én tettem korábban. Az üzenete békés és szomorú. Úgy érzem, tehetek én bármit, az alap hangulatán feltehetőleg nem tudok érdemben változtatni - s ez engem is elszomorít, de aztán az érzés tovaszáll. Jó ez így, nem is akarok nagyon kibontakozni az öleléséből - hiszen a gondolattól, hogy kitakaríthatom a hűtőt valahogy elment a kedvem. Végül talán egy perc céltalan álldogálás után csak kibontakozok Thana öleléséből, mert belátom - még nem állt meg a világ - bőven vár még rám feladat. Téblábolok egy kicsit - várom, hogy Thana eldöntse mit akar - visszafeküdni, vagy ébren maradna, miközben próbálom kizökkenteni abból a kissé szomorkás hangulatból magam, amiben Thana miatt részem volt.

[Thyriel]

A könnyeid valami meghatározhatatlanul szelíd és ártatlan mosolyt csalnak Thana… illetve a másik Bukott arcára, akinek érintése oly finom, mint a hamu és annyira gyengéd mint a szellő ami táncra hívja azt. Kavargó hamutölcsér pedig azt a képet rajzolja ki, ami a múltból ölt testet, de amit (még) nem ismersz fel. S ezek mellett még az érzéseiddel is meg kell küzdened, melyek olyan elemi erővel törtek rád és egynémely árnyalata annyira ismeretlen, hogy szinte már a félelem mar beléd. S talán pont emiatt húzódsz el, de ezúttal nincs megbántott tekintet vagy bűnbánó pillantás! S te csak a töredékét érzed annak, amit véleményed szerint „Thana” megtapasztalt és él át e másodpercben is…

Most, hogy az Éltető Aurád már nem cirógatja őt melegséggel, picit megint fáradtabbnak látszik – miután lefoszlott róla az Igaz Valója – és az ölelésből is neked kell finoman kivezetned. Szerencsére úgy tűnik, hogy a másik Bukott nem annyira harcias, mint a helyzet esetleg adhatta volna, így volt egy-két nem értelmezhető mozdulata, ami akár ellencsapást is rejthetett volna. Megérted és tökéletesen érzed, hogy milyen apróságon mennyi múlt, de – ezúttal – nem történt baj s végül Thana is ott áll ahova finoman terelted az ölelésből. Nyugodtan áll, szótlanul, jobb keze a bal alatt, s mindkettő az alhas felett pihen.

Idővel azonban megmozdul. Léptei kecsesek – szinte siklik a föld felett – és a rádióhoz lép. Finoman érinti, mintha erősebb okán a készülék eltűnne a nem létbe. De ennyi is elég, hogy valami vidám muzsika töltse be a kis teret és próbálja meg elűzni azt, amit a Katedrálisokon látható női Szent Szűz Szobrokra emlékeztető megtestesülése okozott. Végül odalép az ablakhoz és kinéz rajta, a várost, de az eget kémleli inkább, mint aki arra vár, hogy az Őrzők hamarosan itt lesznek és visszaviszik őt oda, ahova tartozik. Ha nem teszel-mondasz semmit, akkor valóban úgy áll majd ott, mint amire annyira hasonlít…

[Dierol]

Enethiel

Fura kettősség érzete fog el - kicsit sajnálom, hogy ki kell bontakoznom Thana öleléséből, de valahol örülök is neki, hogy szabadulhatok ettől a szelíd szomorúságtól. Furcsa látni, hogy Thana is zenével próbálja ellensúlyozni azt amit szándékosan? vagy véletlenül megidézett. Mintha magamat látnám hűtőtakarítás közben...
Ő az ablakon át nézelődik - de inkább felfele, én meg a hűtővel szemezek. Sóhajtva lépek közelebb a hűtőhöz, s előszedem a takarítószereket.
/Görög/ Rájuk aztán várhatsz. Ezért biztos nem jönnek - mondom neki a szivacsot keresve. Aztán egy vödör langyos vízzel, takarítószerrel és a szivaccsal felszerelkezve elkezdem kitakarítani a hűtőt. Talán addig ő is kinézelődi magát. Miután a hűtővel végeztem - remélhetőleg jó időre, fellapozom a helyi újságot, és egy közeli vegyesboltból telefonon házhoz rendelek egy tucat tojást, felvágottat, vajat, kenyeret, tejet, tejfölt, zöldségeket - paradicsomot, paprikát, uborkát, és néhány gyümölcsöt - banánt, narancsot, sárgadinnyét, barackot. Nem sok, de indulásnak elég lehet, pláne, ha nem romlik rám.

[Thyriel]

Az idő múlásával az árnyékok is másképp festenek, ahogy a napsugarak az ablakon áttörve egyre hosszabban nyúlnak be az otthonodba, hogy fénnyel és melegséggel töltsék fel azt, ahogyan talán az Igaz Valód egy szikrája tette nem is oly rég. Tudod, hogy segített csak a megfelelő szavak hiánya miatt nem fejthette ki hosszan áldásos hatását. Ellenben úgy tűnik, hogy ez a csodaszép nő aki egykor Thana volt, most merengve sütkérezik a szabadság egy olyan érzetébe, amit azelőtt sosem érezhetett így.

Természetesen az is lehet, hogy egyszerűen csak elbambult.

A szavaiddal kívánod az elméletedet próbát tenni, de úgy tűnik, hogy komolyabb dologról lehet szó, mint egy hétköznapi elbambulás és mégis, a szavaid után hosszú csendet olyasmi töri meg, ami talán nem csak téged lep meg. Igaz, hogy már végeztél a hűtővel ami most mintha újra alkalmasnak tűnne élelmiszer tárolására, illetve már a rendelésen is túl vagy ami csak idő kérdése, hogy megérkezzen, így van időd felfogni választ is, amit a szavaid váltottak ki:

T /Görög/ A teremtés haldoklik – peregnek a szomorú tónusú szavak, azok, amik annyival kevesebbet fejeznek ki így, mintha AZON a bizonyos másik nyelven ejtették volna ki őket, e nyelv olyan korcsnak érződik azok után, annyira… szegényesnek – évezredek vagy még régebb óta lassan, de folyamatosan. Spirituálisan egyre halványabb és minden perccel közelebb kerül a feledés szürke homályához míg az anyagi lassan porladva követi. Hibáztunk. S aztán már nem voltunk ott, hogy segítsünk nekik. A legnagyobb hibánk azonban az volt, amikor ellenszegültünk a Teremtő szavainak és miattunk büntették meg őket.

[Dierol]

Enethiel

Thana úgy tűnik, "lélekben" messze jár - és sokáig. Így van időm  a hűtőt olyan állapotba hozni - amilyenben eleve illene lennie. S már az étel rendelést is leadtam - szóval most csak egy feladatom maradt - Thana. Aki meglepetésemre, pontosabban inkább örömömre immár görög nyelven is megszólalt. Talán a hosszabb szünetek az elfelejtett képességek jelei lehetnek?
Sajnos a mondanivalója ugyanolyan lehangoló, mint a kisugárzása. Ugyan volna mivel vitáznom az elhangzottakkal kapcsolatban, de úgy érzem - nem ezzel kéne kezdenem.
/Görög/ Lehet. De ez nem azt jelenti, hogy ne segítsek az utolsó pillanatig. Egyébként örülök, hogy eszedbe jutott a Görög nyelv - válaszolom.
/Görög/ Rendeltem ennivalót, ami remélem jobban fog ízleni, mint az ebéd - zöldségeket és gyümölcsöket. Biztos éhes vagy már - hamarosan talán megérkezik - osztom meg vele a feltehetőleg második legfontosabb információt.
/Görög/ Egy fontos dolog - a többiek nem tudják az igazat, hogy mi történt veled, és azt sem, hogy velem. Egy-két napig szeretném ha ez így is maradna - kérem tőle

[Thyriel]

/Görög/ Egyre tisztábban emlékszem mindenre, de még mindig számtalan emlékem fátyolos – kelletlennek érzi a szavakat, szomorúsága nem fakul, úgy tűnik, hogy maga a tény, több nyelven kell beszélnie csak emlékezteti őt valami kellemetlenre – Igen, segítsél – pillant feléd, de mosoly az nem csillan, csak talán egy könnycsepp (?) – Mindig is ezt tetted – jelenti ki halkan és mintha egy iciri mosoly, ezúttal mintha tényleg azt láttál volna (?) – S ez most sincs másképp. – aztán az ételekre csak bólint, az éhségről nem nyilatkozik – Úgy fogok tenni, ahogy kéred – válaszolja szelíd halk hangon – Megőrzőm a titkodat.

Az étel már biztos úton van, a halk, de vidám hangulatú zene pedig kitartóan próbálja ellensúlyozni a szomorúság eleven megtestesülését, aki ha nem kívánsz tőle többet, visszamerülne a merengésbe, ami visszaadta neki az emléket arról a tudásról, amit a halandó test, egy ember birtokolt nem is oly rég. Egyik keze most a szívén pihen, mintha annak ütemét mérné percről-percre, a másik pedig ezen a kézen pihen, miközben egyenes háttal áll fáradhatatlanul. Közeleg az este, de azért a délután még makacsul kitart, hogy elhúzza az elkerülhetetlent ameddig csak lehet.

Idővel az élelmiszer/étel is megérkezik, pont mikor az utolsó sugarak készülnek elbújni, de egy ideig még világosság kitartóan küzd, pont úgy, mint a délután az este ellen tette korábban…

[Dierol]

Enethiel

Thana szavaira egyetértően bólintok - elvégre hasonló cipőben járunk - nekem is bőven van, amire nem emlékszem. Ahogy arra sem, hogy honnan veszi - régebben is ugyanilyen segítőkész voltam.
/Görög/ Oh... - lepődök meg - Ezek szerint korábban már találkoztunk? - szalad ki a kérdés a számon, ahol a korábban szó eonokat ölel fel. Jobban belegondolva ez megmagyarázná, hogy miért volt olyan furcsa érzésem az Igaz alakját nézve.
/Görög/ Kicsi a Teremtés... - teszem még hozzá, mert különös véletlen?, hogy számos Elohim közül először pont egy ismerőssel fussak össze.
/Görög/ Köszönöm - válaszolom neki, hogy megteszi ezt a szívességet, és nem világosítja fel a környezetemet idő előtt.

Utána már nem faggatom tovább - úgy látom megvan a saját világa, amivel küzdhet vagy ismerkedhet. Így aztán csendben elkezdek kitakarítani - amit mindössze a megérkező ételek szakítanak meg. A szállítónak meköszönöm, hogy kihozta, átveszem a csomagot és kifizetem. Némi borra valóval megfejelem a dolgot, hogy lássa - valóban hálás vagyok a szolgáltatásért.

A csomaggal felszerelkezve térek vissza az aprócska konyha sarokba, és tartalmával kissé enyhítem a hűtő kongó ürességét. A gyümölcsöket egy tálra teszem, s kirakom az étkező asztalra - hogy Thana ha abbahagyja az emlékekben történt elmerülést, nyugodtan tudjon választani.

[Thyriel]

Thana /Görög/ Lehetséges – de nem tudja biztosan megmondani – de úgy értettem, hogy gyógyító vagy és abból amit eddig tapasztaltam, úgy vélem, hogy követed azt, amire teremtettél – ezt szelíd kedvességgel, tisztelettel mondta, majd ellép az ablaktól és megáll előtted – Te már láttál engem, de megértem, ha te nem szeretnéd megmutatni azt ki is vagy. Ugyanakkor neked tudnod kell, hogy kit fogadtál be: Morana vagyok, a Hetedik, a Leszálló Éj Házának, Nergal, a Szellemek kórusából – tekintete végig a tiedet fürkészi

A titkok megőrzésének kérése már megválaszolásra került és a beszélgetés végeztével a kapott válasszal – vagy annak hiányával – kísérve tért vissza korábbi helyére, hiszen sok kérdés vár még választ és még több emlék, hogy felfedhesse magát a távoli múlt ködfátylán túlról. A csendet csak azok a neszek törik meg, amiket te keltesz miközben lassan bealkonyodik és a város fényei lassan egyre erősebb izzásba kezdenek.

A futár örömmel köszönte meg a borravalót, mosollyal búcsúzott, míg te a tiszta hűtőt tölthetted fel a rendelt élelmiszerekkel – esetleg a saját gondolatiddal harcolva eközben. A rend lassan helyreáll a lakásban, az otthonodban és valahogy egy sokkal kellemesebb érzés tölt ki, mint tette azt korábban és most már meg is tudod nevezni: az elégedettséget. A konyhában is rend honol már, így az ételkészítés – ha úgy döntenél elérkezett a vacsoraidő – a tőled megszokott ütemben haladhat.

Thana hosszú ideig nem mozdul, de amikor igen, akkor azzal a tőle már megismert szomorkás tekintettel pillant a gyümölcsökre, amik közül végül egy almát választana és falatozna aprókat harapva-merengve.

[Dierol]

Enethiel

Thana válasza eloszlatja a képzelt ismeretséget, és a bemutatkozását illik viszonozni.
/Görög/ Majd az idő elárulja, mennyire sikerül ellátnom a feladatomat - ahogy az első lépések az úton sem mindig árulják el, hogy hova is fogok megérkezni. De azért igyekszem - válaszolom, majd a bejárati ajtóhoz lépve kivételesen bezárom azt - nem szeretném, ha éppen most toppanna be hívatlanul valaki.
/Görög/ A kíváncsiság érthető - válaszolom, és utána erősen koncentrálok arra, hogy a hűtőtől tisztes távolban átmenetileg levetve Jayr alakját felfedjem Igaz Valómat előtte - lehetőleg a kisugárzásom nélkül.
/Görög/ Enethiel vagyok, A Feltámadó Szél Házának, Dagan, az Ébredés kórusából - mondom neki, hasonló módon bemutatkozva, mint azt tette nem sokkal előttem. Kis ideig hagyom, hogy megnézzen magának, aztán ismét felveszem óvó börtönöm formáját.
/Görög/ S leszögezném - mivel sok idő eltelt, és nyomot hagyott rajtunk - így nem az elmúlt idők tettei alapján foglak elsősorban megítélni, hanem tiszta lappal kezdve a jelenlegi cselekedeteid által - árulom el neki, miközben újra kinyitom az ajtót - hogy nem igazán érdekel - melyik oldalon állt, csak az, hogy mivé lett.

Miután a futár elment, és a konyhában tisztaság költözött, halkan megkérdezem Thanától
/Görög/ A tojást megeszed? - érdeklődöm - Mert rántottát vagy tükörtojást tudok készíteni némi zöldséggel, de mást nem nagyon. Viszont rendelhetek, ha megmondod, mit ennél - ami lehet,hogy nem is olyan egyszerű...
Aztán a válaszától függően egy vagy két személyre készítek ételt.

[Thyriel]

Morana, a Bukott, aki most már Thana emlékeivel áll előtted, ő, kinek utolsó képe egy villanó penge lehetett, a Halál Elohimja, ki láthatta a Thana Lelkét, akinek most a tudattal kell együtt élnie, hogy valaki más élete árán lehet itt. Nem csoda, ha nem tud boldog és felszabadult lenni, hiszen létezése minden másodperce erre emlékezteti…

Nem tudsz elég távol lenni a hűtőtől, de igazság szerint – ha jól kitakarítottad – akkor nincs mitől félned. A vegyszerek megölték az életet a frissek pedig csak még ízletesebbé válhatnak – kivéve ha romlott volt valami, esetleg vendéget őrzött magában. Mindamellett, hogy – talán – nincs miért aggódni az Igaz Alakod láttán mintha felismerés villanna Morana tekintetében, de aztán látod, hogy bármi is volt az, elvesztette.

Thana/Morana /Görög/ Üdvözöllek, Enethiel! S köszönöm mindazt, amit eddig értem tettél. Emlékszem, milyen áldozatokat hoztál, hogy mennyire hatással voltam rád ebben a pár napban, de most, ideje, hogy visszakapd a szabadságodat! Indulnom kell és ami azt illeti neked is! Tudom, hogy a barátoddal szeretnél lenni, nekem pedig haza… van hova mennem.

Úgy tűnik, hogy a vacsorát nem kívánja itt elkölteni és ami azt illeti maradni sem akar. Az okokat elmondta, az indokait, mellyel bár lehet vitatkozni, az arckifejezést elnézve azonban, teljesen felesleges. Az, hogy miképp folytatódik az ismeretségetek, pedig mindkettőtökön áll, de Morana most már legalább tudja, hogy tőled mire számíthat. Úgy tűnik, hogy ő sem kíván ellenségeskedést, de még bizonyosan azt sem, hogy mit igen.