Háttér:
Ah’lark a Howling Harbringers klán tagjaként látta meg a napvilágot még szűk három évtizede, egy vadász hím és egy flesh gnawer nőstény gyermeként. A klánnal utazott a pusztákon át, az anyja, Ma’arj tanította küzdeni és ő adta az ételt a Yeenoghu áldása miatt állandóan éhes kölyöknek, míg az atyja, Alark az erdőjárás és vadászat rejtelmeibe vezette be a fiát.
A gyermek első vérontásának áldozata az egyik másik ivadék volt, amelyik egy erős, megtermett növendék volt, amikor egymásnak estek, Ah’larknak esélye sem volt, mégis egy szerencsés harapással kitépte a másik gégéjét.
Ah’lark nem sokkal később egy felnőtté avatási ceremónián esett át, ahol megkapta a klánjára jellemző, könnyezésre hasonlító sebhelyeket. Mint vadász került a hordába. Az első rajtaütése során egy, a mészárlásból kihátráló íjászra vetette magát, így kiérdemelve annak fegyverét.
A következő tíz évben eljutott addig, hogy a legnagyobb vadásza legyen a klánjának. Ezt három ogre levadászásával érdemelte ki, amelyek a tábortüzük mellett melegedtek. Azonban nem volt ingyen a cím. A végső megmérettetése egy kemény, és nem örömteli próba volt. Az előző első-vadászt kellett legyőznie harcban, aki történetesen Alark, az atyja volt. A harc során két nyílvessző is tévesztette el a gyomrát, a kölyök finomhúsába hatolva, míg az utolsó három nyílvesszőig jutottak. Ekkor jelentkezett újra Ah’lark hihetetlen szerencse-sorozata, amikor a célzó atyja koponyáját ütötte keresztül ötven méterről. Bár nem volt kedvére, de büszkeséggel gondol vissza a párbajra. Az atyja sem akart volna másképp meghalni. Mondogatta magának.
Rá bő két éven belül szerzett magának párt, egy gyönyörű szép (Ah’lark tekintében) bundájú Yeenoghu agyarát, Sha’rijj-t. Csodálta a nőstény erejét, és adottságait. Általa fedezett fel magában is valamennyi varázserőt, és hosszas próbálkozások után Sha’rijj és a kultisták által tudott pár praktikát elsajátítani, ami megkönnyítette a vadászatot számára.
Boldogok voltak együtt, így hamarosan kölykeik is születtek, Nassana, egy fiatal, tüzes nőstény, akiből biztosan flesh gnawer fog vállni – mondogatta magának Ah’lark, és Alark, aki az apja és nagyapja nyomdokaiba lépett vadászként, miután felnőtté avatták, ez olyan három éve volt.
Ah’lark büszke volt a lányára, de fiára még büszkébb volt, aki maga is kiváló érzéket tanúsított a vadászat iránt, így Ah’lark számára nyílvánvaló volt, hogy előbb, vagy utóbb, de meg kell majd harcolnia a saját kölykével a címéért, ahogy az atyja is tette.
Immáron hat hete annak, hogy Ah’lark vadászatra indult, és egy óriásra vadászott, amelyik elkergette a vadászait a prédájuk közeléből, többet is megölve közülük. Bár a kölyke akart menni, még nem volt rá készen, hogy miután levadászta az óriást, fegyvert fogjon atyja ellen. Vagy az óriás ölte volna meg, szóval ez még a legfőbb vadász feladata maradt. Nehezen, de tőrbe csalva sikerült megölnie az óriást, miután majdnem az összes nyílvesszőjét a mellkasába repítette. Ahogy a megtermett rém a földre rogyott, a vadász már a húsába is tépett, hogy csillapítsa falánk éhségét.
Vérrel borított szőrrel tért haza, ahol azonban tűz és halál fogadta. A sebtében összetákolt sátraikat lángok mardosták, míg mindenütt a lemészárolt klántársai hevertek, eszeveszett sebességgel keresett túlélőket, azonban mindenki odaveszett. Alark, Nassana, Sha’rijj, az egész klán. Kis vigasz volt számára, habár vigasz volt, hogy számos ellenséges tetem hevert körülöttük is. Páncélos emberek, zöldruhás hosszúfülűek íjakkal, nem egynek a kölyke nyílvesszei okozta a vesztét.
Ez Luskan környékén történhetett, azóta Ah’lark próbál túlélni a Kard parton, reménykedik abban, hogy új írmagja lehet a Howling Harbringers hordának, lenyúzott bőrdarabkákra vérrel keni fel a klánjának ismert történeteit, hogy mindenkor emlékezhessen rájuk. Azokra, akiket nem tudott megvédeni. Ha jelen van, biztosan nem éri a klánt felkészületlenül a támadás…
Sebeinek története:
Hastájékon fadarabok a húsában. – A két nyílvessző maradványa, amiket még az idős Alarkkal vívott küzdelmében szerzett. Mindkettő átfúrta a húsát, letörve a végét és a hegyét szimbólumává váltak a harcnak.
Égési sérülés: hat évvel az első rajtaütése után egy tűzvarázslóval küzdött meg egy fosztogatás során, és bár számos nyílvesszője elporladt, mielőtt célba talált volna, több muníciója volt, mint ellenfelének varázslata. Csupán égett bőrrel fizetett a harcért.
Száraz vértől mocskos szőr: Az óriás vére, amelyet a klánja pusztulása alatt ölt meg