Corvus Latsonn
Ki tudja mennyi idő telt el, de az első találkozás óta lássuk be igen sok minden változott! Talán némi ellenséges érzést véltél felfedezni, még ha ez utóbb inkább félreértésnek tűnhet csupán, de most már olyan bensőséges és intim viszony alakult ki, hogy… minek neveznéd ezt, amivel most Őkarmosságával osztozol? Akad néhány jelző, amit rá lehetne aggatni, de az érzéseiddel csak te lehetsz igazán tisztában. Esetleg olyasvalaki, aki jobban ismer(t), mint te saját magadat.
Az bizonyos, hogy nem csak fizikailag járatok be hosszú utat, talán még az is elképzelhető, hogy nem csak egy olyan kaland részese vagy amiben össze-vissza váltakozik a kellemes és kellemetlen, az aggodalom és vidámság oly mértékű keveréke, ami ezen rövid idő alatt talán több emlékkel ajándékozott meg, mint bármi aminek eddig részese voltál. Legalábbis így hirtelen nem tudsz felidézni egyetlen másik korábbi kalandot, ami ennyire… impulzív(?) volt.
Apróságok talán, amik fűszerezik a közös kalandot előbb a kis kölyökkel, majd az anyjával, aki olyan felszabadult és annyira… rossz. Nem, valószínűleg nem ez a legjobb szó, de az biztos, hogy nem tudsz elképzelni olyan akadályt amit ne tudna mosollyal az arcán könnyedén leküzdeni. Kérdés már csak az, hogy vajon mit tekint annak. Kit. Ellenben mindazon rosszaságok – jobb szó híján – amikkel a te pofidra varázsol örömöt, olyan oldala az életnek, amiben lehet nem igazán volt eddig részed.
Legyen szó torkoskodásról vagy mancsolásról, esetleg aggodalommal fűszerezett ráutaló magatartásról, a kölcsönösség lehet a kulcs, az, hogy vevő vagy az efféle „Ne aggódj amiatt ami lehet, élvezd a pillanatot” életfelfogás ennyire jól működik. Köztetek. Ilyen apróságok egy része bizony a nem igazán leplezett testiség, ami úgy tűnik a Lady népénél meglehetősen szenvedélyed és mindennapos, legalább annyira az életük része lehet, mint a… mi is? Semmit nem tudsz róla. Szinte semmit.
/Basic/ Fontos, hogy tudj nevetni magadon!
Hangzott még korábban, akkor, amikor némi élt csempésztél parány sértődöttségedben. Amit fel sem vettek nem hogy leráztak volna, igaz, ennek oka az lehetett, hogy majdnem újabb cicamosdás lett a dolog vége. Azonban hála neked, és persze mert a macskanő sem kívánt újra a folyóba ereszkedni, egy másik Lady, a Karma nevű hölgy most (megint) mosolytalan maradt, nem úgy talán te, aki élete egyik legnagyobb dobását mutatta be!
/Basic/ Szeretek puhára esni!
Közölte veled, hogy nem bánja, ha Lovagias leszel. A tekintete adhat némi okot aggodalomra, hiszen bármikor dönthet úgy, hogy valóban így tesz és elengedi a kötelet, mert megteheti és mert szerinte kifejezetten tréfás! Ha ez nem is történt meg, más igen, amilyen harapással történő rosszalkodás heves dorombolást vált ki, ami egészen addig „zörgött” amíg az a bizonyos merénylet nem érte, amiért beígért kölcsönösségre pontosan úgy reagáltál, ahogy valószínűleg a legjobban tehetted.
Alaposan megizzadtál mire felértetek… valahova. Lehet, hogy csak egy állomás, de az is lehet, hogyan innen másképp kell folytatni az utat, sőt, még az sem kizárt, hogy esetleg visszafelé. Mindenesetre akármi okozta azon problémát, miszerint nem fértél át, a tapintás alapján inkább tűnik mesterségesnek, mint természetesnek. Olyan… más, mint a sziklafal. Sokkal keményebb és… talán fémesebb érintésű, mint bármi, amit eddig a lezuhanásod óta éreztél.
/Basic/ Miért, minek tűnt?
Érdeklődtek az orron nyalintás után, hagyja, hogy a szavak elreppenjenek és némi kísérteties mód visszatérjenek vagy kijelentsz megint valami egyértelműt, amin akár még jót nevethettek is. A dolgok azonban ennél komolyabbak, most éppen olyasmik, amik nem akarnak elengedni. Sem visszafelé, sem… másfelé. Viszont biztos, hogy a bal kezed olyasmit érint, ami más, mint a barlangban érzett szikla vagy a kürtőben tapintott mohásabb érzet.
/Basic/ Mit is, mit is… mit is.
Tűnődő hangja már most annyi huncutsággal telített, hogy a válasz már pattoghat az esetlegesen bódító feszültség szikráitól. Minél hosszabban pillantasz azokba a borostyán, most épp inkább enyhén zöldesen villanó szemekbe, annál nagyobb mélységeket fedezhetsz fel, annál messzebbre sodródhatsz a valóságtól és lelhetsz rá egy örvényre, ami teljesen magába szippant. Ki tudja, hogy volt e pár lélegzetvételnyi szünet a zamatos és forrón szenvedélyes csók, valamit a kérdés és felhívás előtt…
/Basic/ Miért? Szerinted mi jár nekem?
Kérdezik dorombolva, tenyérbe simuló pofival, lehunyt szemekkel, és ami a legfontosabb:
Oly érzékien halk hangon búgva, hogy talán megvan a forrása annak, mi is akadhatott be, miért nem tudsz továbbhaladni.
Aztán egy kuncogás után a mancsok előbb a te pofidon simítanak végig, majd valamit megragadnak a mellkasodnál.
Akármi is legyen az, oly szuszogásra kényszeríti a Rozsdás Csavargók Vezérét, amit eddig nem nagyon hallottál.
/Basic/ Nem bánnám, ha próbálnál nekifeszülni – szűri a fogai között – told el magadtól! – szólít fel, hogy használd a bal kezed, talán még a másikat is akármit is kelljen tolni – Húzd be a hasad… – kéri halkan, mert biz minden erejével próbál segíteni rajtad, ez bizonyos! – Duci Kan…! – kezdene bele, de a következő két nekirugaszkodás teljesen kiszabadít!
Felmászhatsz!