Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel
Az incidens után már minden békésebben folyik a maga medrében, hogy mi lehetne pedig percről-percre alábbhagyó láng, lassan csak parázsló már. Kivéve persze, ha te nem hagyod nyugodni, de lényegében egy fánkkal gazdagabb vagy az biztos. Zoé neked adta a dobozt, így tőled csent, de persze neked is hozott, meg ugye Morana-nak, aki most nincs itt. Egy telefonszám is közben a tied lett, ügyesen megszerezted és úgy döntesz az a helyes, ha ez kölcsönös. Persze erre Zoé inkább azt javasolta, hogy
csörgesd meg…Túl a ki merre és hogyan kérdésen, már készen állva „zaklatod” mindenféle ötlettel a kissé zavarodott fiatal nőt, aki akar is hinni neked, meg nem is tud. Eléggé egyensúlyoz a pengeélen, de végül egy kedves mosollyal csak tagadóan fejet ráz. Te tudod, hogy itt valaminek lennie kell – talán Jayr, talán a te érzéked okán – de számodra bizonyos. Mindketten elbántok a fánkkal, bár ő végig a kávéjába mártogatta és falatozta, de a tejről sem feledkezett el, a végére tartogatta.
Zoé /Görög/
Nagyon kedves tőled Jayr, át fogom gondolni az ajánlatodat – mondja szelíd kedvességgel
Azonban úgy tűnik, hogy ennél többet most nem tudsz elérni, leszámítva, hogy picit, hát eléggé hasonlóan néznek rád, mint Cassia és a többiek, ideértve Petrost és szinte bizonyosnak érzed, hogy Thyra sem képez majd kivételt. Úgy ahogyan a koszos edények közül sincs ilyen, a kolléganőd mindent elmosott és most a szárítón pihennek szépen sorban. Gyorsan végzett, igaz nem volt sok. A doboz még az asztalon, akad is benne fánk még négy darab.
Mivel más láthatóan nincs és nem is történik, szépen beszállhatsz a „raboknak” fenntartott részbe és indulás után cirkálósebességgel indultok meg Thana otthona felé. Útközben nem történik semmi, bőven van időd gondolkodni vagy a várost bámulni, esetleg akármi mást ami épp az eszedbe jut. A rendőrségi rádió be van kapcsolva, igaz, Zoé még nincs szolgálatban, de belehallgat a reggel információáramlásába. Végül megérkeztek és…
A kopogás és csengetés közül az utóbbival teszel próbát, majd türelmesen vársz. Zoé aggódó pillantásával találkozol, ahogy egyre telnek a másodpercek, végül a rendőrnő nem bírja tovább és egy kulcscsomót húz elő, hogy beengedjen téged és magát. Hiába no, a második csengetésre sem jött válasz, sőt, ha volt harmadik arra sem és tíz perc egy örökkévalóság tud lenni. Ő megindul felfelé és bár nem húzta elő a fegyverét, azért rajta tartja a kezét.
Felérve, hallgatózik picit, majd megrázza a fejét, hogy semmi. Azért próbálkozik egy kopogással és „Thana, Zoé vagyok!” azonosítással, de eddigre már vagy tizenöt perc is eltelhetett. Végül újra a kulcsé a főszerep és a következő perc már odabent ér mindenkit. Thana/Morana láthatóan nincs sehol, de a lakás olyan, mint amit legalább egy hete nem használtak. Az ablakok is zárva vannak, a függönyök behúzva, így rövid tapogatás után lámpafény gyúl.
Zoé /Görög/ *w*
Enyém a konyha és a fürdő! – susogja és megindul