Szikraszem Lavanyr
Nem várt eredményt hozott a kereskedő felé intézett barátságos hangnem. Noha mindig is tudtam, a jó szó gyakorta van oly erős eszköz mint egy kard, s olykor döfni is lehet vélük mint egy lándzsával, ez most még is kissé meglepett. Nem mintha bánkódnék rajta. Mosollyal arcomon hát előszedem a gondosan becsomagolt erszényem, s egyesével kiszámolva a kereskedő tenyerébe olvasom az arany tallérokat.
-Remek üzletember vagy barátom-mondom még mellé mint egy zárásul a megkötött üzlet végén. - S ha már ilyen remekül megalkudtunk, itt van még ráadásul kettő tallér, és elvinnék egy tucat vesszőt is az íjhoz.-
Elfordulok mintha már csak indulni készülnék, de mintha csak ekkor jutna eszembe egy gondolat, vissza fordulok a kereskedő felé.
-Jut is eszembe jó uram, útra készülök barátimmal,- intek úti társaim felé -nem e tudnál némi információval szolgálni a környékről, esetleg a közelmúltban történt eseményekről. Kereskedő lévén, nyilván te magad is tudod milyen fontos tudni, vannak e az utak mentén rabló portyázások, vagy bármi ami veszélyt rejthet az utazók biztonságára.-
Miközben beszél, már ha tud nekünk mondani bármi érdekeset, összepakolom a megvásárolt holmikat a zsákomba, az íjat pedig a vállamra kanyarítom. A pipa dohányt átnyújtom Thorinnak, s mintegy jelezve, én magam útra készen állok, oda lépek a kijárathoz.