Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban és a sivatagban, külön utakon, Madártemető
Résztvevők: Deion (Elassor)
A titkos könyv csendje megnyugtatóan hat rám, kevésbé érzem feszültnek magamat.
"Őszintén szólva lehet a legjobb amit tehetek, hogy elmegyek Kaellel. Legalább megkapom a lehetőséget, hogy új életet kezdjek, távol a múltamtól."
Így már nagyobb lelkesedéssel várom azt a napot, mikor végre leborotválják a hajamat.
A fogadóban nem történt változás, a fogadós erélyesen lépett fel a ficsúr ellen, és kihajíttatta az ajtón. Kifizetem a gyermeket, és utána a piac felé veszem az irányt, hogy megvegyem az útravalókat.
A szemem sarkából pillantom meg Yaot és feltehetőleg a társait. Az elmémbe furakodik Hajnal tegnapi szavai.
Körbenézek, lassan, de átfogóan, keresve valami olyan helyet, ahol szükség esetén elbújhatok, majd elindulok vissza a fogadó felé, ha már mindent megvásároltam, és közben éles tekintettel figyelem a környezetemet, igyekszem a szigeten megtanult tudást felhasználni, hogy időben lássam meg, ha esetleg valami történne. Amennyiben megpillantok egy gyermeket, intek felé, és megmutatok neki két khílt.
- Szeretnél pénzt kapni? - intek neki, hogy sétáljon egy kicsit mellettem. - Ha elmész a Vörös Orr fogadóba - leírom utána neki Hajnalt, meg hogy melyik szobában tölti a napjait. - E
zt mond neki: Tegnap igaza volt a testőrrel kapcsolatban, szükségem van a segítségére. Piac és a fogadó közt megtalál. Ezt át tudod adni neki? Ha elhozod, megkapod mindkettőt.Másnap reggel, amikor nyilvánosságra kerül az egyezségem Kaellel, látom az útitársai arcán, hogy az egy részüket, Hajnalt és Vaninát, a miracleait, míg a csoport vezetője és a nador lány arcáról nem tudok ezzel kapcsolatos érzéseket leolvasni.
Az indulás napján eljött a várt nap, amikor új emberré váltam Merussa falain kívül. Kael lemetszette a rövid hajamat, majd elégettünk pár ruhaneműt, már rajtam volt a ceremónia előtt vett csuha, a fejemre meg felkötöttem a kendőt.
A sivatagi út hosszú volt, amennyiben a kis könyv nálam maradt, akkor naponta néha rávetettem a tekintetemet, leellenőrizve, hogy nincs-e benne semmiféle írás azóta. A sivatagban egyszer még irok bele abban az esetben, ha még mindig a birtokomban van.
A fejkendő jó ötletnek tűnt, védi a fejemet a tűző napsugártól
A furcsa hírnök távozása idején már sikerül a gondolataimat rendeznem, így megcsodálhatom azt a szerkezetet, amellyel akár egy kimeríthetetlen hátassal szeli át a vidéket. A tekintetem még sokáig mered a távozó férfi felé.
Később látom, hogy Kiina halkan társalog Lannal. Nem igazán hallom a beszélgetésüket, azonban a korábbi hírek és a hallgatósága reakciói alapján többféle lehetőséget vázolok fel, amelyek közül talán az egyik legvalószínűbb, hogy el akarja valahogyan kerülni azokat a fegyvereseket, akikről a Gördülő ember beszélt.
A rákövetkezendő napon beigazolódott a sejtésem, ugyanis Lan beszélt a karaván vezetőjével, akitől a víz és élelemadagjaikat akarta elkülöníteni, hogy különválhassanak az utazócsoporttól. Megkönnyebbülést éreztem, amikor Kael is elindult a nador lány után. Elképzeltem, mi történt volna, ha én találkozom a nemessel, és a többiek meg külön utakon jártak volna,, és a forró levegő ellenére kirázott a hideg.
Az úton továbbra sem beszélek sokat, a torkom már így is száraz, azonban addig, ameddig nem érzem kritikus szükségességét a víznek, nem iszok, ugyanis nem tudom még, mennyi napig leszünk a sivatagban.
Amikor a napkorong eltünedezik a láthatáron, és a hold emelkedik fel a túloldalon, Kiina megmutatja azt a helyet, ahol tábort verhetne a csapat.
Már beesteledik, mire megérkezünk a kijelölt helyre. A Merussában vásárolt köpenyre lefeküdve pihenem ki a hosszú gyaloglás fáradalmait, közben a tekintetemmel továbbra is fürkészem a társaimat.
Egyetértek Kiinával a tábortüzet illetően. Ha valaki keresi őket, akkor nem bölcs dolog elárulni nekik a tábor helyét.
Mostantól kezdve egy ideig biztos nem fogok írni a könyvbe. Már egyszer meg akart ölni, ha pedig végez a társasággal, akkor én csak egy elvarratlan szál lennék. Úgy tűnik sikerrel egyesítette a kompánia és az én érdekszféráit.
Madártemető
Elfog a gyanú az állatok tetemeit látva. Hamarosan Kiina szavai törik meg a csendet, megnevezve a helyet, majd óva int minket a víztől.
"Nem iható, ez megmagyarázza azt a sok tetemet a víz medre mellett.
A miracleai nő kérdez elsőként, a víz gyilkos természetéről szeretne többet megtudni, mivel engem is érdekel, közelebb lépek én is, és figyelemmel hallgatom a nador lány válaszát.
Meglep Kiina csergődobjának látványa, nem is tudtam arról, hogy zenél, bár az is igaz, hogy nem sok mindenről tudok a társaságot illetően. Ámulva figyelem azt, amit csinál dobbal meg a homokkal, ehhez hasonlót nem láttam még.
Mikor megissza az első adagot, és figyelmeztet minket, a Vanina nevezetű nő szavai a tisztelet csiráját veti el bennem, bár még messze van attól, hogy kibontakozzon, és a csírák könnyedén elpusztulhatnak.
Amikor Kaelre pillant, én is ránézek a szerzetesre, végignézve, miközben válaszol a kérdésre.
Mivel nem mond semmi konkrétumot én magam is kihagyom az alkalmat, hogy beszámoljak a mérgezés eltávolításáról még a Shoarral ház tengeri udvarházában. Ha egy lappangó gyilkos mérget sikeresen legyőzött Mortar kegyelmével, akkor egy mérgezett forrásnak nem sok esélyt adok.
- Kael testvér, csatlakozhatom hozzád? - nézek a Mortar papra
. - Segíthetek valamiben?Talán most már nekem is akad valami tennivaló, talán segítséget az imában, vagy valami noviciusi feladatban.
Egy tíz-tizenöt perccel később megszólalok.
- Azok a fegyveresek, akiket a hírnök, a Gördülő ember? - néztem kérdőn Kiinára.
- említett. Ők okozhatnak bajt? - nézek körbe az útitársaimon.