Esemény: találkozás Aegenigonnal
Játékos: Urza Barlon, Dirin Nuro
Az öleb nem riogatja a vendégeket, azonban Dirin közeledésére felhúzódik az íny a hatalmas állkapcson. Mikor befejezi a szimatolást, rögtön gazdája nyomába ered, aki időközben már az épület közelében jár. Ezután néhány szívdobbanásnyi idő telik még el, midőn egy pöttöm lány terem a fürtöshajú Agenigon előtt. A gyermek aligha lehet nyolc, kezében rongyokból és csuhéból varrt babát szorongat. A juhász leteszi vödrét és megkönnyebbülten átöleli Merranát.
- Megjüttem... Tirana? -kérdezi a fiú izgatottan hugát, majd a vendégeit bevárva a házba invitálja Dirint és Urzát. A házat nem mondhatni takarosnak, inkább szegényesnek. Mérete alapján valamikor vadászlak lehetett, melyet valaki otthonná varázsolt. Falai között máladozik a habarcs, teteje itt-ott roskadozik. Hanem mikor az ajtóhoz léptek a homlokfába egy jól olvasható véset figyel:
XXXV.96 tenneggar
XXXVI.16 Arguren
XXXVI.44 rabszolgazátony
XXXVI.67 Baarantiek
XXXVI.92 Lorn
A helységbe belépve egy nagyon egyszerű 3x4-es alapterületű szobát fedeztek fel. Döngölt padló egyetlen ablakkal, immáron megingathatatlan a bizonyíték, hogy a viskót nem lakhelynek tervezték. Tirana épp tésztát gyúr egy kemence melletti sarokban, s amikor meglátja az ismeretleneket, gyors mozdulattal lesöpri szoknyájáról a rátapadt lisztet. A szemrevaló hölgy méltóságteljes biccentéssel köszönti a két idegent, ezután sebes mozdulatokkal helyet csinál báttyának és vendégeinek az asztalnál.
- Ezek a naccságos urak, azért gyüt'tek hogy megszabadíc'csanak minket a szörnytűl. Látod húgom?! A úrnő megsegít min'ket csak hinni kő benne. -közli derűsen a legény, miközben az eladósorban lévő Tirana tekintete sosem merészkedik a két idegenre, hasonlóan ahogy az a kyreknél szokás. Ezt követően az egyik sarokból előkerül egy palack bor, melyet a gazda igazságosan 4 felé oszt.
Mialatt a vacsora elkészül illetve, az aszisz körbevezeti Dirint és Urzát a "birtokon" az est leszáll...