Charles Bonano
Hmm... igen, valóban, némi düh az, amit felfedez rég halott szívében, vagy talán csak a dühnek az emléke?
Rezzenéstelen tekintettel függeszti a szemét a párosra. Egyre bosszantóbb ez a két féreg, már csak akkor is, ha egy légtérben léteznek vele, de így, hogy még beszélnek is... Ráadásul ez a Frank fiú még előbb vagy utóbb túllő a célon, és megüti a bokáját - ha meg úgyis lelövi valaki, hát akár most is vége lehetne ostoba létének.
Hangjában árnyalatnyi fenyegetéssel néz Frank-re.
- Nahát, Einstein!
Elnyomja a cigarettacsikket, majd a zakójából előhúzott apró szelencébe helyezi. Mintegy mellékesen jegyzi meg magának, hogy lassan ki kell ürítenie az apró fémdobozt, mert megtelt. Milyen a helyzethez nem illő gondolatok bukkannak fel néha az emberben!
- Felteszem, azt képzelik, hogy ezzel teljesen egyértelmű lett a helyzet. Hiszen egy hullát kell eltüntetni mindössze, meg egy szobában felmosni, mint egy takarítónéni, semmi komoly!
Még mindig hanyatt dőlve ücsörög a fotelban, beszéd közben hol az egyik, hol a másik fickóra néz. Összeilleszti a ujjai hegyét, lénye, egész tartása némi fenyegetést sugároz, egy pillanatig nem igyekszik titkolni, hogy a páros egyre kevésbé szimpatikus számára.
- Hol van ez a bizonyos holttest? - szegezi nekik a kérdést. - Hogyan távozott az élők sorából? Ott történt e sajnálatos esemény, ahol jelenleg is tartózkodik? Mikor történt mindez? Volna még néhány részlet, ami érdekelne, de kötve hiszem, hogy maguk lennének azok, akik majd meg tudják válaszolni őket.