Archívum => Első Törvénykönyv => Félbeszakadt mesék => Utazás => A témát indította: seth - 2016. Május 19. 12:46:21
Cím: Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 19. 12:46:21
Ergewill con Taxus
Immáron jó néhány hete nem utaztál sehova Doranból. Persze ezt az időt sem töltötted haszontalanul, sokszor lehet téged megtalálni a könyvtárban, régi tekercseket és könyveket bújva, vagy a laborban kísérletezve, de még így is hiányzik a kinti világ. Ezt a sok szabadidőt pedig nem más okozza, mint mestered, aki eltűnése előtt csak annyit mondott, hogy a Titkosszolgálat küldetésére megy, és hogy majd jön. Ám épp amikor már kezdenének unalmasan mindennapivá válni szokásos elfoglaltságaid, a megmentés egy levél formájában jön el, nem sokkal ebéd után.
Nézz utána Simone Le Torneau-nak. Tyrlen
Libabőrös leszel ahogy elolvasod az aláírást. Mestered sok neve közül ez az, amelyik azt jelenti, hogy bajban van, de nem akarja, hogy bárki rájöjjön.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 19. 13:35:29
Nézz utána Simone Le Torneau-nak. Tyrlen
Nocsak, nocsak... Akkor kapjuk el a küldöncöt, de izibe ám. Honnan hozta, kitől?
No és vajon Ekilak mester kezeírása van a papíron?
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 19. 14:58:50
Az írás első ránézésre nem tűnik Ekilak-énak, de a vele töltött idő alatt sok fajta kézírását láttad - ezeket is váltogatta akár csak a nevét - és felismered a jellemző vonásokat, amit az avatatlan szem már nem venne észre. Magát a küldöncöt nem látod, a levél a hálóhelyeden várt. Ha körbenéznél, mindent a helyén találsz, a levélen kívül semmi változás nem történt.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 20. 10:12:29
Sietve a portára megyek - vagy ha a folyosókon összefutok valakivel, akkor tőle is megkérdem - hogy jött-e küldönc.
Ha nemleges a válasz, akkor feltételezve, hogy teleporttal jött a levél, elmeditálok (*) azon, pontosan mit is mondott, hova ment - esetleg ez az álnév tartozik-e valamely államhoz-területhez, ahová ezen a néven jár. A következő lépés, hogy kimegyek az épületből (ha nem az egész városra terjed ki a védőmágia) és megpróbálok kapcsolatba lépni vele (**).
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 21. 13:28:18
Küldöncről senki nem tud - vagy beszéltél vele de letagadta. Kicsit odébb vonulva aztán megpróbálsz kapcsolatba lépni mestereddel, de ezen a téren sem jársz sikerrel, valamilyen okból kifolyólag nem tudsz vele kapcsolatot teremteni.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 21. 14:24:59
Mindez megerősíti a gyanúmat, hogy mágiával juttatta ide az üzenetet mesterem.
Az, hogy nem elérhető az vagy a legrosszabbat jelenti, vagy csak azt, hogy mágiától védett helyen tartózkodik. Hmmm...
Végig kell vennem a távozása előtti napokat, hogy támpontra leljek, hova is indult - vagy hol használja ezt az álnevet. Egyelőre lemondom a délutáni programjaimat és visszavonulok meditálni a szobámba. Ha kell, felrajzolok a karomra egy Emlékolvasás bélyeget, hogy a mentálmágia felerősítse az emlékezés folyamatát.
Igen, kezdetnek ennyi elég lesz. A mundén tennivalók közepette még eszembe jut, hogy esetleg átnézhetem Metsavennad magiszter holmiját, mielőtt az összekötőnkhöz fordulok a Pentagrammban... (*) Hiszen úgy tűnik, a legkisebb feltűnést keltő módszerekkel kell kezdenem.
Aztán mindezen gondolatokat akkurátusan beteszem elmém "később" feliratú rekeszébe és az emlékezésre koncentrálok.
Pentagram = Dorani Titkosszolgálat beceneve, ahogy a Földön a CIA-t is csak "Cég"-ként emlegetik
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 21. 15:39:05
Az emlékfelidézés nem tart soká, mindössze 2 nap telt el mestered elindulása - pontosabban eltűnése - és hazaérkezésetek között. Ebben a két napban elsőre semmi furcsát nem veszel észre, minden a szokottak szerint megy: Ekilak elment jelenteni a Titkosszolgálatnak (nyílt titok volt ez a munkája melyről ritkán beszéltetek), majd másnap pakolt is a következő kalandra. Aznap hívatott téged, hogy ez alkalommal nem tartasz vele. Jobban megnézve az emléket, a bepakolt holmik között észreveszel egy bakancsot, melyet mestered nehéz terepre vagy hosszú gyalogútra szokott magával vinni, saját kezével szőtt incognóját, melyben az emberek sokkal ritkábban fedezik fel, mint az természetes (ha megvizsgáltad korábban mágiával, megtudod hogy mágikus, de a beleszőtt varázslat mibenlétét nem tudod meg), lámpását a hozzá tartozó olajjal amit megerősített fémkulacsban tárol. A többit már eltakarják előled ezek. Magán a mesteren szürke ruha van helyenként zölddel kiegészítve. Több érdekes részletet nem veszel észre, minden más a szokásos helyén van.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 21. 18:14:05
Ez eddig zsákutca - egész pontosan a lehetőségek úgy Ynev egyharmadát fedik csak le.
Felidézem hát, mit tudok hát Simone Le Torneau-ról. Lehet, hogy csak Ynev bizonyos részein használta ezt a nevet? A lámpás - elvégre elf vére van, a sötét nem igazán zavarja - talán Gianagot jelenti, esetleg Tarint. Rosszabb, sokkal rosszabb esetekben Gro-Ugont vagy Ediomadot...
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 21. 18:23:39
Az említett nőről úgy találod, hogy még csak nem is hallottál. Mestered biztos nem használná ezt a nevet, ő, bár kevés saját szabálya van, ezek közül az egyik hogy nem használ női nevet. A lámpás rejtélye pedig valóban átgondolandó, hiszen mestered könnyedén lát a sötétben. Ebből az következik, hogy vagy olyan helyen van, ahol nem tudja ezt a képességét használni, vagy olyanon ahol nem akarja - esetleg mindkettő.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 21. 18:33:12
Hmmm... És a Tyrlen nevet hol-mikor-hogyan és esetleg miért használja? Minden részlet fontos lehet.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 27. 17:06:16
A Tyrlen nevet akkorra tartogattátok, hogyha valamelyikőtök bajba kerülne, és még a sajátjaitoknak sem szabad tudni erről. Hely, idő vagy maga a baj nem lett specifikálva.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 27. 19:21:50
Mivel tehát kerülnöm kellene a feltűnést, egy másik, hosszabb utat választok - "elhintve", hogy a délelőtti kísérletem kudarcának utána akarok nézni, átvonulok az egyetem könyvtárába és ugyan az olvasóterembe viszek egy témába vágó fóliánst is, először átnézem a könyvtári regisztert, (hátha írt valamit ez a Simone, esetleg az ő könyvében lesz a további, részletes utasítás) aztán, ha nem vezet eredményre, elkezdem átnyálazni az évkönyveket, hátha a végzősök között ráakadok.
Valahogy az az érzésem, szakmabeli lehet, ha így titkolózik Ekilak mester.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Május 28. 16:03:00
Látszólag senki nem sunnyog utánad, ám mivel a dorani titkosszolgálat székhelyén vagy, nem biztos, hogy valóban nem követ senki. A könyvtárban - miután félrevezető írást hagysz az asztalon - átnézed a művek listáját. A keresett személy vagy nem írt semmit, vagy az nem található meg itt, ezért áttérsz a végzősökre. Itt elég sok idő után, de ráakadsz a névre - ám az illető majdnem 400 éve végzett Doran falai között, a sík és tér mágiáját választva.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Május 30. 09:23:25
Ez kissé elgondolkodtat, de aztán jön az isteni szikra - és ha nincs még túl késő (bár ugye a Szarvtoronyban napnyugta után kezdődik az élet... ööö, legalábbis valami hasonló) átsétálok az térmágusok tornyához, hátha az ő könyvtárukban van valami...
Menet közben csiszolok a fedőtörténeten - Simone Le Tourneau nevét egy könyvtári beszélgetésben hallottam, a szimpatikus mágiával kombinált teleportálás kapcsán, amire szükségem lenne a kísérleteimhez. Doran elég nagy ahhoz, hogy ne ismerjem azokat, akiknek a beszélgetését elkaptam...
Persze vannak buktatók a tervben, de azon a hídon majd akkor megyünk át, ha odaértünk.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Augusztus 21. 14:01:59
Lassan esteledik, így varázslótársaid többsége vallóban készül az alvásra, ám mint minden nagyobb helyen, itt is vannak olyanok, akik inkább este szeretik intézni dolgaikat, akár hivatalos, akár rejtett tevékenységekről van szó, ezért aztán teljesen soha nem vagy egyedül. A könyvtár hála égnek elég kihalt, az idős könyvtáros nénin kívül - aki a nagymamád is lehetne a kora alapján - nem találsz bent senkit. Elkezded átnyálazni a könyvek listáját, hátha nyomára bukkansz, ám egyetlen társad az épületben úgy tűnik elunta magát. -Tudok segíteni, drágaságom? - kérdezi magas hangján a könyvtár önjelölt agg királynője.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Augusztus 21. 16:17:31
A térmágusok tornyához hamar eljutok, a bejutással sincs gond - miért is lenne, hacsak nem a késői óra miatt, de hát már négyezer esztendő óta neveli Doran a könyvmolyokat, itt mások az élet szabályai.
Annyira nem, hogy eltévedjek egy egyenes folyosón - pedig a térmágusoknál már volt erre is példa, sőt a könyvtárba is eljutok. A kartotékrendszer vizsgálata közben aztán rámköszön a könyvtáros hölgy, tekintélyes korral és konttyal:
-Tudok segíteni, drágaságom?
Már rég belémivódott, hogy a látszólagos kor viszonylag keveset jelent, úgyhogy nem kell megküzdenem a reflexxel, hogy az erv szokás szerinti tiszteletteljes "nagymama" megszólítást alkalmazzam, de az udvariasság és az "előre is hálás vagyok" mosoly nem hiányzik.
Ó igen, nagyon remélem. Elakadtam egy elméleti kutatással és valakinek a szobatársának az ismerőse úgy hallotta, hogy Simone Le Tourneau írt erről valamit. Nagyon megköszönném, ha tudna segíteni.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Augusztus 21. 16:55:39
-Hmm, lássuk csak. - gondolkozik el a néni, homlokát ráncolva, egyik kezét keresztbe rakva míg a feltartott másikkal állát támasztva. Felmerülhet benned, hogy talán nem volt jó ötlet felfedni Simone nevét, elvégre nem véletlenül állított rá mestered pont rá. Ugyanakkor a könyvtárosból nem érzel semmilyen rossz szándékot, és az alatt a pár másodperc alatt amíg gondolkodik, nem úgy néz ki mint aki bármilyen rosszban sántikálna. Mellesleg közben az is eszedbe jut, hogy hallottál már erről az asszonyról: állítólag (és ezt hivatalosan is megerősítették) semmilyen mágikus képessége nincs, viszont minden könyvet ismer a könyvtárában, ezzel megkérdőjelezve a pletyka első felét. -Ó, meg is van! - mondja, majd meglepő sebességgel vág neki a szekrények és polcok labirintusának, te pedig lemaradva majd felzárkózva követed. Egy hirtelen kanyarral befordul az egyik sorba, elkapja a létrát és a polcok harmadánál állítja meg, felmászik, és biztos kézzel kiemel egy könyvet, majd leadja neked és megy tovább. Menet közben a címre pillantva elolvasod azt:
Közveszélyes mágusok
Szerzője nincs feltüntetve, azaz vagy többen írták, vagy hivatalos kiadás (a dorani Tanács által írt és kiadott könyv). Belelapozni egyenlőre nincs időd, idős vezetőd már adja is a következőt, melynek címe:
A teleportálás előnyei és hátrányai
Ez egy vékonyabb, és öregebb kötet, viszont az írója fel van tüntetve: Simone Le Tourneau. A könyvtárosnő biccent neked, jelezve, hogy más írás nem áll rendelkezésre, majd tovasiet. Te leülsz egy asztalhoz, magad előtt a két könyvvel.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Augusztus 21. 18:21:09
Követve a könyvek nagyasszonyát bevilant, az az este, amikor kiveséztük, hogy miféle formulákkal lehet akár felruházni egy hétköznapi embert is efféle képességgel - esetleg afféle vad pszi tehetség, akik annak idején a diszciplínák megalkotóinak mintául szolgálhattak, no és mindezek különbnél különb ötvözetei.
Az első kötet kézhez kapásakor meglepődöm, bár csak egy kicsit. A másodiknál - ha vevőnek látszik a "hálás diák" előadásra, akkor sűrűn, ha nem, akkor csak egyszer, de őszintén megköszönöm. Nem is kell színlelni, mindkét kötet bizonyosan hasznomra lesz - nem is most, de legkésőbb akkor, mikor hazalátogatok.
Az "igazzy varázsló" öntudatával egyelőre nem veszem elő a noteszemet - elvégre a legjobbat a füleim között hordom és belevágok az első kötetbe. Az előszóval kezdem, remélem rövid, ám elegendő lesz Simone (hmmm.. tegezem) szócikkéhez és majd annak ismeretében vágok bele kisebbik értekezésbe.
Úgy gyűjtöm az információt, ahogy a vadász cserkel - minden apróságra figyelve, egyre szűkülő körökben közelítve meg a vadat. Az egyre veszélyesebbnek tűnő vadat.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Augusztus 21. 21:04:47
A könyvtárosnő mosollyal jutalmazza mielőtt elsuhan.
Megkeresed Simone cikkét a könyvben - mely egyébként viszonylag új, mindössze 1-2 évtizedre saccolod - és nekilátsz a néhány sor elolvasásnak.
Simone Le Tourneau
Simone a tér-, sík, és időmágia mestere volt, és a többi ághoz is értett, ám szélsőséges nézetei miatt sosem jutott magasra a ranglétrán. Úgy vélte, hogy Doran elég hatalmas ahhoz, hogy uralma alá hajtsa egész Észak-Ynevet és felvirágoztassa azt, ám toborzási kíséretei sorra kudarcot vallottak, egyrészt mert kortársai nem értettek egyet vele, másrészt mert nem rendelkezett vezetői képességekkel. Külön kifejlesztett varázslatainak használatát - melyekből sok igen pusztító erejű volt - a Tanács megtiltotta, és minden nyomát megsemmisítette. Simone végül Aramoor környékén tűnt el mindörökre, ezzel eltüntetve varázslatainak utolsó nyomát is.
Ezután hozzálátsz a másik könyvnek is, ám hamar rájössz, hogy mért van a kezedben: Simone igen fiatalon - valószínűleg tanulóként - írta, és nem tartalmazott semmi olyat, amely hasznodra lehet, ami nem is csoda, hiszen ha lenne bármilyen lényeges benne, akkor Tanács elégette volna. A könyvben olyanokat ír, melyekkel te is tisztában vagy, mint hogy egy térkapu nem képes kettészakítani egy egész anyagot, vagy hogy ha a kaput egy szakadék oldalára rakjuk, akkor a ránk támadó lovasságot gyakorlatilag egy varázslattal pusztíthatjuk el, és a többi.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Augusztus 22. 14:52:37
Hmmm... Ez most zsákutca vagy sem?
Ezen eltöprengek egy kicsit és miközben alaposan átnézem a szimpatikus mágiákról szóló részt, azon gondolkodom, mit tudok Aramorról...
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Augusztus 22. 16:54:25
Aramoorról eddig még semmit nem hallottál. Kis utánanézéssel - akár a könyvtárosnő segítségével, akár anélkül - megtudhatod, hogy Aramoor Dorantól néhány napnyira fekszik északkeleti irányban, néhány tucat lakosú falu, és mindössze 230-240 éve települtek oda az első lakosok, leginkább a háborítatlan környezet miatt, amit azóta is igyekeznek fenntartani. A falu tartományi szinten Doran közvetlen befolyása alatt áll, ám kis mérete miatt nem nagyon foglalkoznak még vele. Kereskedelmi szempontból nincs kiemelkedő helyen, Észak, Északnyugati irányban mocsár van, Déli irányban már erdő. Különös esetet nem jelentettek (vagy igen, de nem publikus). Abban az irányban Doran és Aramoor között egy nagyobb település van, név szerint Tarnstead, szintén nem kiemelkedő.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Augusztus 22. 20:37:28
Némi olvasgatás után - affene, elszaladt az idő, a teleportálás tényleg érdekel - megköszönöm a könyveket és felajánlom, hogy visszaviszem őket a helyükre, majd távozok.
A saját tornyunkba visszatérve az ottani könyvtárból kikeresem Aramoort helyzetét és megsaccolom, hogy a pár napi járóföld mennyi is úgy, ahogy a varjú száll.
Végül a szobámba visszatérve ráfirkantom Aramoor nevét a mester levelének hátuljára, elteszem és valamelyik kifőzde felé veszem az irányt - ami még nyitva van.
Menet közben nem engedem elkószálni a gondolataim, csak mikor valamelyik sarokban az igencsak kései vacsorámmal leülök, akkor gondolom végig az utat - amit nem gyalog tervezek megtenni. Legalábbis csupán apró részét...
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Szeptember 02. 20:46:53
Aramoort légvonalban körülbelül fél- vagy egynapnyi úttal tudod elérni - függően attól, hogy mennyi probléma adódik út közben és hogy milyen utazási formát választasz.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Október 04. 11:51:21
AZ ajtót kinyitva már oszlófélben lévő füst és ételszag, valamint az álmos pultos fogad - a sarokban két gólya tömi a majmot. A pultoshoz megyek, kérek egy jó tartalmas levest, meg "egyszer élünk" egy gyűszűnyi gianagi gombacefrét. -5 réz
A késői vacsora - vagy a nagyon korai tartalmas reggelim - közben végigveszem a teendőket.
Akkor egy kirándulás Tarnstead-be, onnan meg majd meglátjuk. Állatok, felszerelés, teendők...
A kifőzdéből kilépve pár lépés után behúzódok egy kapualjba, összpontosítok kicsit majd pusztán a varázsjelek levegőbe írásával fedésbe hozom a tér két pontját és megjelenek a szobámban. Hja, ilyen a teleportfeles. Megiszod és az ágyadban ébredsz, anélkül, hogy végigmentél volna a hazavezető úton - kuncogok kicsit, aztán a mana anyagtalan, de nagyon is valós szövetét határozottan, de kíméletesen megragadva átjár az erő - és az ezzel járó enyhe nyomás a halántékomon. (Teleport Zóna jelhez 20+5 mp, aztán Kivonás és alvással visszatöltés)
Irány az álmok földje...
...a reggeli kakasszóra csak fülemre rakom a párnát...
...és a kollégiumi ébresztő gongszóra is, de aztán erőt veszek magamon, mosdás és egy gyors és határozott rajtaütés az ebédlőn (méregerős tiadlani tea, három lágytojás sajttal csuporban, pár kocka juhsajttal) és indulok utazni. Legelőször is az illemhelyre - több órás koncentrálás áll előttem, rendezzük a folyó ügyeket.
- folyt köv. -
Fehérrel a gondolataim, zölddel a játéktechnika
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Október 08. 22:08:02
Aztán a ketrecek közül az egyiket magam elé teszem az asztalra - a fekete tollak közül élénk karbunkulus pislog rám. Toró az, az egyik varjúm. Jeleket rajzolok elébe, majd a mentálsíkon megragadom apró elméjét, gondosan némi manát is koncentrálva a mentálfonál tartósságára, végül - erőim határán járva - még el is próbálom rejteni a szálat. (Akaratközpont írása 4 mp + idómágia 1 óra + Leplezés 1 mp )
A következő lépés két aprócska nyakörv, vagy talán hám - az egyiken két bőrkorong fityeg összevarrva, mint egy kis képtartó medál, benne a Zónám.
A másikon a varjú mentálképe szerepel. Amíg az állat hátán van látok a szemével és hallok a fülével. Alighanem az ízlelését is kipróbálhatnám, ha a döghúst akarom megkóstolni.
Az immár készséges madárra adom a hámokat és egy pillanatra az asztal szélébe kapaszkodom, amíg megszokom a kettős érzékelést. Volt, aki egész sereget irányított és nem varjakból...
Aztán pár óra önfeledt szárnyalás következik - amikor Torón a mágia a végéhez közeledik, Rá, a másik varjú váltja, közben a társa a jól megérdemelt májat csipegeti a ketrecétben - aztán újra Torón a sor. (A fentiek + 1 MP teleport + 5 MP mert Zónához).
A Tarsteadba vezető utat nagyjából követve meg is érkezünk - Tarnsteadtól nyíllövésnyire, fél mérföldre az út egy alkalmas, a cölöpökből rótt városfalról nem láthatóan megérkezünk. Elsőnek egy magas fán, az úttól kődobásnyira Toró elrejti a Zónát és a Tér szövetén át hazahozom a madarat.
Aztán némi szusszanás után ODALÉPEK (Teleport 22 MP + 5 Zónához + 3 MP Leplezés) és csendesen megcsapolom a manahálót (Kivonással manatöltés) és a magam mellé hozom a kutyámat is. Az ebbel a hónom alatt eltöltök egy órát a fű növését figyelve (Meditáció, pszi pontok visszatöltése), aztán felkerekedem és odaballagunk a kapuhoz, mint aki reggel óta úton van.
Elvégre reggel óta úton is vagyok.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Október 17. 15:49:59
Idődet rendesen osztod be és tartod is magad a tervhez, nem zavar meg semmi út közben. A madarak gond nélkül repülnek, hátszéllel, így gyorsabban érkezel meg a tervezettnél. Miután kipihened magad és feltöltöd erőidet, a kapuhoz sétálsz. Azon keresztül megpillantod a települést: kőből és fából épült házak, függően attól hogy a tulajdonosának mire futotta. Az őrök - szám szerint kettő - láthatóan elszoktak attól, hogy bármit is csinálniuk kelljen, mivel egyikük a földön ücsörög - első látásra feltűnik hogy kicsit díszesebb a bőrvértje mint a másiké, feltehetően magasabb rangú és/vagy származású - míg a másik a lándzsájára támaszkodva mered a semmibe, valószínűleg az élet értelmén gondolkodva ahogy az megszokott mikor az ember munkája nem igazán izgalmas vagy megerőltető. Látványodra azonban felpattannak és félig-meddig hivatalos pózban állnak eléd a kapuban. -' Napot uram. - mondja a tiszt(ebb). - Megkérdezhetnénk, hogy milyen céllal érkezett és meddig óhajt tartózkodni? - ugyan a mondandója illedelmes, a hangjából azonban nem hallasz felismerést, úgy néz ki nem jöttek rá hogy honnan is jöttél. Nem sok varázsló mászkálhat erre.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Október 17. 17:29:24
Adjon Krad jó napot tiszt úr, Aramoor felé igyekszem, de ma már nem akarok az erdőben aludni, úgyhogy holnap vagy holnapután mennék tovább. Hol tudok megaludni, ahol ezt a jószágot - simogatom meg a kutya fejét - is szívesen látják?
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Október 17. 18:31:37
Az őrök megnyugodni látszanak. -Csak egy fogadónk van, a falu közepén, nem lehet eltéveszteni. És nyugodtan viheti a kutyáját is, vannak nála koszosabbak is ott. - válaszol a rangosabb, mire a másik kuncogni kezd. Valamilyen belsős vicc lehetett a koszra tett megjegyzése. Mindenesetre átengednek.
A fogadót a központi térnek szánt szélesebb területen találod meg. Az utca odáig földút, de ezt már sikerült kockakövekkel kirakniuk - több-kevesebb sikerrel a lyukakból ítélve. Magát a fogadót könnyen beazonosítod a szagok és hangok alapján, ám a téren egy másik csoport is felkelti érdeklődésed. A "tömeg" - két-három tucat ember, nagyrészt gyerekek - egy bábos bódéja körül csoportosul, ám az álló felnőttek miatt nem látsz rá magára az előadásra.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Október 17. 20:03:47
Nincs olyan sok csepűrágó, vándorcirkuszos és színházas társulat az Északi Szövetségben - csak pár tízezer fő, úgyhogy van rá esély, hogy ismerős - igaz, nem túl sok. Megnézem a bódét meg a bábszínházas kocsiját, hátha ismerős.
Úgyis megy az előadás, bepillantok a fogadóba, mekkora a tömeg - bár nagyjából dél lehet - ha nem túl nagy, beszélek a fogadóssal, először szállásügyben.
Ha sokan kanalaznak, akkor körbejárom a főteret - ha van varázstudó a városban, itt lesz a "boltja" (templom, varázsló, alkímista), persze nem azok, akik az árnyékban érzik jobban magukat.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. Október 18. 15:45:22
Egykoron, Doran előtt családoddal bejártátok Északot, és a legtöbb szakmabelivel megismerkedtetek - ha máshol nem, akkor egy összetűzésben, hogy ki is adhat elő az adott városban éppen. Ám mióta varázslói kiképzésed elindult (ami valljuk be, nem épp gyorstalpaló), kicsit kiestél ebből a körből, mivel nem nagyon volt időd arra, hogy ismerkedj. Talán ennek is a bizonyítéka, hogy a bábmestert nem ismered fel. Azonban érdekesebbnek bizonyul maga az előadás, ugyanis a bábok látszólag maguktól mozognak, nem lehet rajtuk észrevenni semmilyen madzagot. A fogadóban mivel dél felé jár, csak a népek lustábbja van, így a csend - és a szag - egészen tűrhető. A fogadós is elfogadható, a szobáért normál árat kér, és érdeklődik, hogy fürdőt vagy ebédet óhajtasz-e.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. Október 18. 17:33:24
Az előadást nézve egy pillanatra a mana környező szövetére koncentrálok (varázsló megérzi leplezetlen mágiát a Zónájában, meg valamekkora eséllyel átlát a bárd illúzióin is), de inkább csak akkor érdekelne, ha nem érzékelnék mágiát.
(...a fogadóban...) Végignézem a választékot és valami levesfélét rendelek - az eb reménykedve néz rám, de majd csak azután kapja meg a csontokat, ha én végeztem - közben a fogadóstól megkérdem, hogy tegnapelőtt vagy akörül nem látott itt-e egy idegent. Csak a legszükségesebb információkat osztom meg vele, azt is csepegtetve, úgymint - idegen - ilyen magas, barna hajú, nincs szakálla - elf - Tyrlennek nevezi magát nagyjából ebben a sorrendben.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: seth - 2016. December 13. 09:31:00
A bábok valóban mágia hatására mozognak, ha jobban koncentrálsz, azt is megtudhatod, hogy a bábok valójában gólemek.
A fogadóban kérdezősködsz kicsit, a fogadós pedig egykedvűen válaszol, hogy igen, látott erre jönni egy hasonló alakot, néhány napja. Pontosabbat nem tud, az illető nem jött be ide, csak áthaladt itt.
Cím: Re:Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus
Írta: KLM - 2016. December 13. 12:23:09
A gólemek némileg gondolkodóba ejtenek (*).
A fogadósnak megvillantok egy ezüstöt, hogy hátha lelkesebb lesz tőle (**), de ha nem, akkor nem forszírozom a dolgot, csak kérek egy helyet az istálló szénapadlásán, meg vacsorát és holnapra valami hideg élelmet az útra. Az ebéddel végezve (nem sietem el) még megkeresem az őrséget, hogy ők tudnak-e valamit a mesteremről (a szokásos csepegtetett információkkal *** és ha kell, plusz egy ezüsttel.)
Ha megemlítik Aramoor nevét, akkor a harmadik ezüstért vezetőt fogadok, ha van ilyen (vagy szekérre, kocsira kéredzkedem fel, stb.), ám ezen már alkudozom.
Végül, ha nem tudják merre ment vagy Aramoor HELYETT más célt mondanak, akkor jön az "újratervezés".
- - - - (*) Játékosként nem tudom mennyire számítanak elfogadottnak vagy gyakorinak nálad - ha azok, akkor "ennyi", ha nem...
(**) Megnézem van-e pszi pajzsa, ha nincs, akkor Asztrál Szemmel megnézem a felém és a mesterem felé az érzelmeit, esetleg azt, hogy érez-e vágyat arra nézve, hogy jelentsen rólam vagy a mesteremről. A pszi pontokat a leves maradéka felett visszameditálom.
(***) Csak a legszükségesebb információkat osztom meg velük is, azt is csepegtetve, úgymint - idegen - ilyen magas, barna hajú, nincs szakálla - elf - Tyrlennek nevezi magát nagyjából ebben a sorrendben.