Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Presidio Drive 12
Időpont: Nyár, hétfő dél körül
Esemény: a házban
A bejárati ajtó egy halk reccsenéssel adja meg magát, aztán hangos csattanással becsapódik az ajtószárny kilincse a rúgásod erejétől a falba, majd valamivel kisebb, de még így is tekintélyes lendülettel visszapattan. A lábaddal gyorsan kitámasztod, aztán mehetsz is be - az egész nem tartott pár másodpercnél tovább.
A fotót elnézve valóban jobban fest itt, mint a jogosítványképen. Hiába no, a státuszszimbólumok - ami jelen esetben a háttérben látható vitorlás, sokat javít az áldozat sármján, megítélésén. Lehet, hogy még ezen gondolkozol, s talán emiatt nem vetted észre előbb, hogy bizony társaságod akadt - és ez majdnem tönkre tette a te napodat is.
A pult teteje csiszolt gránit - a napfény megcsúszva tükröződik rajta. A makulátlan felületet nem csúfítja el semmi - csak középen vagy egy kerek fa alátét a forró edények számára. Szemben vele a falon - mely most akár a Marson is lehetne, egy mágnescsíkról lógnak le a különféle vágó és hirigelő szerszámok precízen nagyság szerint rendezve. A hűtő, aminek támaszkodsz már egy fokkal hasznosabb - van rajta pár hűtőmágnes, amely szinte belesimul az ember kezébe, amikor ráfog, hogy eldobja.
Ahogy eldobod a hűtőmágnest a folyosóra, ahonnan jöttél, az kopogva gurul el a kövön, s szinte egy időben vele ismét öblös hangon dörren a puska. A sörétek csúf csíkokat vájnak a folyosó falába deréktájon, de te nem ezzel foglalkozol, hanem a mágnescsíkról lekapod a legszimpatikusabb gyilkolóeszközt, és a hűtőnél masszívabb pult mögé vetődsz. Ahogy lekuporodsz mögötte, még hallod azt a jellegzetes hangot, mely a puskacsőbe juttatta a következő töltényt. Úgy tűnik, hogy a koma nem kétcsövű, hanem félautomata puskával van felszerelve. Ilyenkor számodra mindig különös megvilágításba kerül a fegyvertartási törvény, amely lehetővé teszi, hogy valaki ha akarja, akár egy M16-ossal is megvédhesse magát a betolakodókkal szemben. Isten áldja Amerikát!
A felszólításodra félig meddig talán megnyugtató válasz érkezik
-Akkor nem gond, mert mi is kihívtuk őket. Szépen ott maradsz, de ha ugrálsz, akkor is ott maradsz néhány csinos lyukkal - a helyszínelők nagy örömére.
Aztán kissé hangosabban elkiáltja magát - mintha a fegyverdörgés nem lett volna elég feltűnő
-Hé, Brad! Elkaptam a konyhában!
Talán fél perc múlva kintről, a konyhaablak felől bekiabál egy mélyebb férfihang
-Ok, itt vagyok az ablaknál - erre nem szökik meg! - biztosít titeket. A jó hír az, hogy a nappaliból a fegyveres nem mozdul, és nem akar becserkészni - feltehetőleg megelégszik azzal, hogy a puskát a pultra fogja, és vár.
Csigalassúsággal telik el öt perc, mire meghallod a közeledő szirénák hangját. A nappaliból hallod a kommentet
-Na, szép öcsém, mindjárt kiderül, hogy igazat mondtál-e?
S valóban - a hangokból ítélve legalább négyen érkezhetek
-Óvatosan tegye le a fegyvert! - hallod a bejárati ajtó felől
-Hé, D’angello, maga az? - érkezik a kérdés. Amikor elárulod, hogy igen, megnyugtatnak, hogy most már előjöhetsz. A kissé durcás strandpapucsos pasas immár fegyver nélkül - az a dohányzó asztalon pihen - áll a nappali közepén, és a kollégákkal beszélget. Igazából azért csalódott, mert azt hitte, hogy a környéket járó betörőt sikerült elfognia. Szemüveges, kopaszodó társa is most kerül elő a hátsó udvarból - tőle egy szigonypuskát szedtek el.
"Megmentőid" közül ketten kimennek, és elkezdik sárga szalaggal lezárni a kertet, a másik kettő pedig a nappaliban marad - nehogy további atrocitás érjen.
-Uram, ha gondolja, folytathatja a nyomozást - mondja neked az egyik.