Bevezetés- Amerre az áramlat sodor

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Benyit az idegen akárki. Nem nagyon figyeltem a nevére nem is hallanám ebben a csatazajban. Úgy látom nem kalóz.Ülök a földön a dzsad szabja társaságában.
-Hélia vagyok, nagyon fáj a lábam vérzik ahogy látja, rám zúdult egy csomó fa és föld mikor jöttek a kalózok. Nem hinném hogy eltört mert akkor már dagadna. Ennyit tudok.  -Gyorsan elsoroltam mi a bajom és nem állok fel a földről mivel nem tudok. Jól meg is nézném  ezt a férfit ha nem lennének nagyobb problémáim.
 

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

《... Megpróbálok segíteni ezen a hölgyön. Remélem nincs nagy baja...》
Jár a fejembe miközben benyitok és végig hallgatom.

"- Jöjjön! Segíteni szeretnék." - nyújtom felé a karomat, de aztán tudatosul bennem, hogy nem biztos, hogy át tud velem jönni a másik szobába. - "Rögtön jövök, megtisztítom az utat. Addig meséljen, volt fönt? Mit látott?"

<<... mit csináljak?... meg van....>>

Elkezdem megtisztítani az utat, hogy át tudjam vinni a dzsad nőt. Félre tolok minden nagyobb törmeléket. Ha nem menne, akkor keresek valami botot/ fadarabot, amire rá tud támaszkodni, mivel ölbe nem fogom tudni átvinni, páncélba vagyok.
Ezzel végeztén szólok Baloro atyának:
" - Derra kérem! Van itt egy sérült dzsad. Ha nincs ellenére áthoznám a harc idejéig ide a kabinunkba. Nem hagyhatom, hogy baja legyen. Kérem bocsájtson meg ifjú fejemnek."

//OFF: Dobok erő próbát a törmelékek eltolásához

[wolftern]

Hélia és Anotrius Coldeval

Miután megismerkedtetek a lovag udvariasan, ám ellentmondás nem tűrően karbaveszi a dzsad lányt, s megindul magán szobája felé. A folyosó inkább koszos és homályosnak mondható, mint törmelékkel elzártnak. A páncélos fickó könnyedén eléri kabinját, ahol már Krad öreg papja ügyes kezekkel csomagol egy fakó kavicsot. Az aggastyán felnéz, s egy gyerekhez hasonlóan mint aki rosszat tett, magamögé rejti motyóját. Meglepődötten végigméri Héliát, majd amikor látja nem jelent veszélyt óvatosan felsóhajt.
[közös nyelv]  -Hányszor mondtam Anotrius, hogy Krad nem az ártatlanok védelmezője? Ezt hagyjuk meg Uwelnek és Kyelnek. szólal meg rosszallóan Balero atya. Amiből a dzsad nő nem ért semmit. Pusztán látja hogy az öreg papnak nincs ínyére a jóképű lovag nagylelkűsége.
[közös nyelv]  -Tedd az ágyadra Anotrius, hadd lássam mi baja szegénynek. utasítja az ifjú papot, majd amikor az leteszi a lányt, folytatja.
[közös nyelv]  -Mi történt kedvesem?... Anotrius! hozz légyszíves a hölgynek egy kis vizet, amíg elmeséli mi baja, mert én nem látok  semmit. Ezután óvatosan az asztalra csúsztatja a vászonba csavart kavicsot, bal kezével a nyakába lógó aranykört markolja el, majd mintha suttogna valamit.
A Mindeneket Tudó papjainak számára ez egy általános szertartás, amely a lovagnak rögtön szembe is tűnik. Balero atya nagyon elővigyázatos, számára a küldetés a minden. Valamiért a mágiaérzékeléses fohászt mormolta el. S miután végzett villámgyorsan elkapja az asztalon lévő táblát...

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

Nem tetszik a lehordás, de nem mutatom jelét, nem szeretnék fölösleges bonyodalmat. Mindenben követem figyelmesen Balero atya utasítását. Leteszem óvatosan a dzsad nőt, ügyelve, nehogy nagyobb baja legyen. Nem hiányzik, hogy még jobban hátráltasson minket, ha már belekeveredtünk ebbe a kalamajkába.
[Közös nyelv]- Atyám! Nem tudom érti-e amit beszélünk, de hozzám dzsadul beszélt, de a shadoni nyelvet is bírja. - Mondom lelki vezetőmnek.
[Dzsadul] - Nyugalom, nem lesz baj! - szólok a nőhöz.
Ezután a kabinunkban víz után kutatok. Kulacsomban még lehet némi víz, ha nincs más akkor azt adom a papnak. Érdeklődve figyelek mi történik ezután.
A fohász után, mikor a pyarroni pap elveszi a kapja a követ az asztalról, rögtön cselekszem. Előrántom a kardom és a pádre elé beállok, védelmezően szembe a sérült hölggyel.
[Közös nyelv] - Krad minden tudására! Mit érzékelt Atyám? Baj van? - Kiálltok fel.

<<.... Krad bölcsessége segíts nekem! Mit hoztam magunkra!...>>

[Az Ezüst Utazó]

Hélia, kicsit korábban még a kabinjában:

A lovag nagyon helyes de valami nem stimmel vele, még nem tudom mi de rá fogok jönni. Igyekszem majdnem mindent elmondani neki amit a kalóztámadásról és a saját sérülésemről tudok természetesen a szegény dzsad tengerész kulcsért való elcsábítását kihagyva. Neki már úgyis mindegy hisz halott szegénykém, a raktárban való bújás már nem is tűnik olyan jó ötletnek.
Később az úton:
A karjába kap, szólnék hogy erre igazán semmi szükség annyira nem vagyok rosszul de aztán hagyom hadd vigyen. Egy kis boldogság nekem is kell ilyen pocsék időkben ha már azzal a tengerésszel nem jöttem össze.
A másik kabinban:
"A francba paplovagok! Na ezeknek táncikálhatnék míg világ a világ akkor se érdekelné őket, talán a kis fiatalkát aki idehozott őt még talán, de az a vén kecskét biztos nem"
Fut át az agyamon a gondolat mikor végignézem a díszes társaságot, azonnal meglátom mit művelt az öreg a dolgaival. Igyekszem nem lesújtó ábrázatot vágni.
"Vén kecske, ha a már régen kirabolhattalak volna ha úgy akarnám!"
Nem tudom miről beszélnek de az biztos hogy a "Vén Kecskének" nem tetszik hogy itt vagyok hallom a hangjukból. Aztán  az öreg néhány mágikus tárgyal próbálja kideríteni ki vagyok. Ez másnak csak néhány aranyból vagy másból készült tárgy de azonnal felismertem őket, ezt minden boszorkánynak tudnia kell. Ez szinte az első dolog amit megtanulunk. Például ha bajba kerülnénk mint én most. Gőzöm sincs mit morog "A Vén Kecske" de ahogy elkapta azt a táblát számomra nem jelenthetett semmi jót.
-Mit akar azzal az izével? Valami probléma van?

[wolftern]

Hélia és Anotrius Coldeval

A pyarroni ifjú keresni kezdi kulacsát, majd gondolatait az őszes hajú pap váratlan reakciója zavarja össze. Egy pillanat alatt bizarrá változott a helyzet. A dzsad lányt még az imént nyugtató jóvágású lovag bíztatta, most pedig kivont karddal áll előtte. Ezért a nő értetlenül, ám minden fenyegetést mellőzően méri végig a két pyarronit.
[közös nyelv] -Ez a nő nem az akinek mutatja magát. kezdi kimért hangon az aggastyán -Bírja a mágiát és nem látok rajta sérülést sem. Jobb lesz vigyázni vele. Azt is elbírom képzelni, hogy az emír küldte utánunk, hogy lopja vissza a kőtáblát, ami ha sikerül lekötelezhetné Pyarront.... Légy résen Anotrius, bármi megtörténhet! válaszol a paplovag kérdésére az atya, majd kilép az ifjú lovag árnyékából.
[dzsad nyelv] -Mond te lány! Hogyan sérültél meg? kérdezi kíváncsiskodva a vén, közben egy zsák kerül elő, amibe belecsúsztatja a táblát. -Ki vagy és merre tartasz? Miután elrakta a drágaságot, leakasztja a nyakában lógó aranykarikát, aminek aranyozott csillogása megigézi Héliát. Szemmel láthatóan megérne egy-két aranyrúpiát, hanem többet.
Ekkor hirtelen a mentálsíkon valami megrezdül, Anotrius érzi meg elsőként, aki rögtön felismeri istene fohászát, amit a véncsibész igaz szóban idézett meg. Habár a jelenlévők közül senkit nem befolyásolt a varázs, Hélia mégis érzi ahogy Krad felkentje megpróbálja hatalmába keríteni. Egyértelműen kiérezhető, hogy a nő most pengeélen táncol. Elég számára egy rossz mozdulat, és nem a kalózok hozzák el az örök álmot, hanem a jóképű pyarroni lehet ezúttal a hóhérja.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

-Nem mondom meg, magának biztosan nem úgysem hinné el.-Válaszolok dzsad nyelven az öregnek.
-De neki igen talán ő elhiszi ki vagyok.-Mutatok rá a fiatal paplovagnak.
-Eresszenek el ha akar végig kardot tarthat a nyakamhoz de az öregnek nem mondok egy szót se.-Elhallgatok befogom a szám belőlem ezután semmit nem húznak ki még kínzással se. 

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<.... Milyen veszedelmet, hoztam ide? Milyen gonoszt öleltem keblemre??...>> - Ezernyi gondolat, közt csak az egyik, aminek hangot adok fejemben. Kissé tanácstalan vagyok, hogy mi tévő legyek. Legegyszerűbb megoldás egy suhintás lenne és minden meg lenne oldva egy szempillantásnyi idő alatt. Hevesen forrong bennem a gondolat, de végül győz a humánus én.

[Dzsad nyelven]- Szép hölgy! Ha nem megy máshogy távozzon kérem! Így nem beszélhet a Derrával! Legjobb lenne, ha távozna és semmissé tehetnénk ezt a pár percet. - Közlöm vele.

[Közös nyelven]- Atyám visszaviszem a kabinjába. Bocsájts meg nekem vétkemet. - szólok a paphoz.

[Dzsad nyelven]- Hölgyem! Visszaviszem a kabinjába. - Mondom az idegen nőnek és karjaimba veszem és ha nem ellenkezik visszaviszem a kabinjába.

<<... Én bolond, tudatlan, naiv... Bocsájtsd meg Krad vétkemet....Fontosabbnak tartottam az életet, mint Szent küldetésemet, amellyel Neked áldozom, s mi mindennél fontosabb. Kérlek Bocsájtsd meg, hogy hű szolgádat, mesteremet is veszélyeztettem, balga döntésemmel...>> - Szólok magamban a Minden tudás Istenéhez...

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Naná, hogy ellenkezem nem kell engem cipelni nem vagyok gyerek sem nyomorék. Rúgkapálok, harapok de ez a hapsi nagyon erős, és minél jobban ellenkezem annál jobban szorít.
-Eresszen el tudok én járni! Hagyjanak már végre békén hallja!!-Kiabálom

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<... Hát csak nem hagy választást nekem ez a némber.... Nem tudok mit csinálni.... Nem én akartam, hogy így történjen... Uram Bocsájtsd meg....>>

[dzsad nyelven] - Kérem ne ficánkoljon..... Sajnálom nincs más választásom...nem akarom bántani... - mondom a hölgynek.

Mivel a dzsad nő nem hagy nekem választást, kénytelen vagyok az utolsó humánus kártyát kijátszani. Lekapom a pajzsom magam elé tartom és kitolom a folyosóra onnan a kabinjába a nőt. Lehetőleg a legkisebb erőszakot alkalmazom. Ha sikerül bezárom a kabinjába. Mást nem tudok tenni, mivel a kapálódzást és a harapdálást támadó szándéknak veszem.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

-Én meg azt mondtam nem kell vinni tudok én járni!-És továbbra is ficánkolok erre lekapja a pajzsát és azzal kezd el tolni.Már nagyon elegem van ebből a pasiból.
-Na csak megállj te bolond, olyan szerelmi bűbájt bocsájtok rád, hogy nem fog érdekelni az a vén pádre csak én és ez örökre szól!-Ez persze nem igaz de mit tudhat ez a kis paplovag a boszorkány mágiáról. Betuszkol a kabinomba és rám zárja az ajtót csak arra nem gondol hogy ez belülről is nyitható. De inkább bent maradok nem lenne jó ha egy perc múlva már kint mászkálnék, hadd örüljön a sikerének.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<...Most, hogy végre megszabadultam a némbertől, lehet ideje körbe nézni, mi a helyzet odafent. Viszont félek a padrénak nem fog tetszeni az ötlet...>>

Miután bezártam a fehérnépet a kabinjába vissza indulok a derrához.

[piarroniul] - Kérem Atyám bocsájtson meg gyarló lelkemnek. Nem akartam veszélyeztetni a küldetésünket, de féltem, hogy egy ártatlan lélek odavész. Nem gondoltam volna, hogy ekkora galibát tud okozni egy fehérnép, de most már a kabinjába zárt ajtók mögött van. Teljes szívemmel esedezem a megbocsájtásért, de félve adok szót kósza gondolataimnak, hogy nem-e nézzek fel a fedélzetre, hogy áll a harc, mert ha el kell egy kard itt vagyok. Meghalnunk nem kéne, ezen a vizi koporsón. - Fejtem ki gondolataimat az idős embernek.

[wolftern]

Hélia és Anotrius Coldeval

Néhány pillanatig csend ül a szobára, majd az atya miután végig gondolta a nőszemély kijelentését, beleeggyezően biccent az ifjú lovag felé. Szó-szót követ, s az elszabadult indulatok között Anotrius már nem hallhattja az agg Balero szavait. Mivel krad lovagja nem bír az engedetlenkedővel, ezért emberbarátságból úgy dönt; átlöki Héliát a másik szobába. Szerencsére a dzsad lányt bőven megáldotta, Dzsah a tolvajok patrónusa ravaszsággal és furfanggal, emiatt enged a pyarroninak, s hátrálni kezdenek a saját kabinja felé. Ebben a pillanatban a  nő fájdalmai is elmúlnak, ami rögtön szemet szúr a fiatal katonának, sőt a hölgy páratlan szépségét is ekkor fedezi fel. Egyszeriben, amikor már majdnem átértek a boszorkány kabinjába, több huppanás hallható a lépcső irányából. Ezután egy szempillantás alatt öt kalóz terem mellettetek.
-Elra twraga ganna catora! Drannem Coga! -közlik, majd leegedett szablyájukat támadásba lendítik.


//OFF: Kérek 3 körre KÉ, TÉ és sebzés dobást. Értelemszerűen ha mást csinálnátok/csináltok akkor nem! De a megjelent kalózok biztosan rátok támadnak SŐT! az első két támadó rohammal indít.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Kintről ismeretlen nyelvű kiáltozás hallatszik, de nem az amin a kispap meg a "Vén Kecske" karattyolt. Először csak résnyire nyitom ki az ajtót, kalózok! Turkálok a holmijaim közt a lantommal mégsem tudom megvédeni magam. Megvan! Igaz hogy csak egy tőr de jobb mint a semmi. Kirohanok akár a meglepetés ereje és szúrom őket ahol érem.
-Orwellára belőlem nem csináltok Kráni rabszolgát!

[wolftern]

Hélia és Anotrius Coldeval


1.kör
Először egy rosszképű marcona ragadja magához a kezdeményezést, aki bizony Anotriust választotta ellenfeléül. A fejlkendős fickó elképesztő gyorsasággal lepi meg a lovagot, s fegyverével majdnem kiszúrja annak szemét. A szabja pengéje éppen csak elcsúszott, a pyarroni szemöldöke felett. (-18 fp) Ennek hatására a sebből azonnal patakzani kezd a vér, ami eltakarja Krad hősének látását. Ezután a támadók közül egy magas, élete csúcspontján lévő férfi kerül a pap közelébe, ám csapását a sebzett lovag így is könnyedén védi. Ezt követően az ifjú pyarroni lendülne támadásba, de véres kezéből kicsúszik a kard, ami hangos csörgéssel zuhan a földre.


2.kör
A támadók, mint a farkasok hajszolják a vadat. Ütés, csapást követ azonban Krad felkentje még szorított helyzetében is védeni bírja a kalózok csapásait.
Ekkor Hélia kilép szobájából, s oldalba szúrja a fejkendős alakot, aki fájdalmában nagyot ordít. A gorviki kiömlő forró vére lespricceli a nőt, amely simogatóan tapad arcára. A dzsad lány könyörtelen támadásba kezd, a férfi bordái közül kihúzza tőrét, s újabb lyukat vág annak testén. Ettől a fickó szemei elkerekednek, és mindent beborító vére áldozókamrává hasonlatossá alakítja a folyosót. Végül a nő, megadja a kegyelemdöfést, utolsó támadásával nyakon szúrja a marcona pacákot, aki halálhörögések közepette összeesik. 


3.kör
Miután a kalózok láttják, hogy nemcsak a páncélos fickó jelenti a veszélyt, ketten óvatosan gyűrűbe fogják a boszorkányt. A lány cselesen megfordítja kezében a tőrt, s hirtelen csap ellenfele felé. Az ékszerekkel kicicumázott kalóz könnyedén kitér a nő első támadása elől, de a második tánclépését követni már nem képes. A fegyver apró vágást ejt mellkasán, amitől keserűt szisszen és másfél lépést hátrál. Egy szusszanásnyi idő következik, majd Hélia ismét támad, de ezúttal könnyedén védik erőtlen támadását. Hirtelen az eddig várakozó kalóz támadásba lendül, s a nő kivillanó combját éri. (-7fp) Ezen felbátorodva a piercinges férfi is megindul jatagánját mellkas magasságba tartva a nő felé szúr, ami kegyetlen fájdalommal hasít a boszorkány vállába. (-4 Ép)
Eközben az ifjú papnak sikerül elérnie övére akasztott buzogányát, azonban ellenfele tovább támadja. Anotrius ellenfele mindkét csapása elől elugrik, s mikor lehetősége akad visszatámad. A buzogánnyal fejbekólintja áldozatát, amitől az kicsit megszédül, de érezhetően komolyabb baja nincs, képes tovább folytatni a harcot. A lovag magasba lendíti fegyverét, s lassú suhintással újra a fickóra támad, aki röhögve lép egyet hátra.


//OFF:

helyzet a 3. kör lejárta után:

Anotrius	Hélia
-18 fp-t vesztett, amiből nem vonódik le semmi (SFÉ), mivel fejsérülés. Ezenkívül ez mínusz 3 ÉP is.	-7 fp-t vesztett és 5 Ép-t. Ebből már nem kell levonni a kötelező ép vesztést, mert beleszámoltam
-Zavaró hátrány -Mérsékelt fájdalom	-Mivel Hélia elvesztette Ép-i 3/4-ét (robbanás, harc) ezért: Kérek álló képesség próbát! (1k10) -Harc kábultan módosítók érvényesek rá! -Teljes kar bénulása (amelyikben a fegyvert forgatja) -Gyenge fájdalom -Mérsékelt vérzés

A könyv 179. oldalán nézhetitek meg mi mit jelent, ezek alapján jöhetnek a reakciók. Ha Héliának nem sikerül a próba összeesik, s majd csak akkor lesz újreagom számára mikor a lovag helyzete is eldől-> összeesik/túléli