A fedélzetre lépve mindkettőtöket rosszullét fogja el, s ezen még a kellemes fuvallatok sem segítenek. Megtántorodva az oldalpalánkhoz léptek ami biztos támaszt nyújt. Számotokra ismeretlen szó volt eddig a tengeribetegség, azonban most sanszos, hogy megízlelhetitek e szó jelentését. A kapitány és a legénység tudomást sem vesz rólatok, mivel fontosabb dolguk is akad mint az utazók pátyolgatása. Egy kis idő eltelik mire elviselhetővé válik a bárka ringatózása, de miután az émelygésetek alább hagy, akad látni való bőven.
Az alsóbb szintről két tagbaszakadt matróz egy nehéz ládát hoz a fedélzetre. Eközben a kapitány hangos parancsszavakban adja ki a teendőket. A tengerészek izgő-mozgó hangyabojként teljesítik a feladatokat, hiszen az ismeretlen hajók egyre közelebb kerülnek. A közelebbi naszád hihetetlen gyorsan közelít, mintha maga Antoh úrnő akarná, hogy az beérje a Kereskedő Hercegségek neve alatt vitorlázókat. A távolabbi hajó egy jóval nagyobb háromárbócós szerkezet, s a vörös-fekete vitorlái kétséget kizáróan kalózokra utalnak.
Amikor a Tévelygő legénysége elvégezte az összes kitűzött feladatát, rendezetlenül felsorakozik és áhítattal hallgatják a parancsnok szavát. Számotokra immáron sok helyen hallott, ám általatok mégsem értett nyelven szól embereihez. Szinte még el sem kezdte a beszédet, de azonnal zúglódás kezdődik a hajósok között -biztosan valami olyat mondhatott ami nem tetszik a legénységének, mivel nincs ember aki nem vitatná Eframon kapitány szavait. Ez látszik az arcokon és a hangok csengéséből is jól kivehető - Az Erónei fickó, hogy meggyőzze igazáról embereit, kézmozdulatokkal is gesztikulál; hol a közeledő hajókra, hol pedig magára és a körülötte lévőkre mutat. Ez úgy nézz ki, már inkább hatásosabb, és miután befejzete szónoklatát mindenki üdvrivalgásba kezd a hajón. Az emberek öröme és a hév amit a parancsnok szavai váltottak ki, nem téveszthető össze semmivel. Ráadásul ha most valaki a kapitány arcára néz, láthatja a szája szélére kiült elégedetséget, mely Yneven csak a nagyragadozókra jellemző. Ezután csak néhány másodperc szükséges a matrózok lecsillapodásához, s ismét örömmel hallgatják az Eroneit. Ekkor a kapitány és az elsőtiszt összenéznek, amire felnyitódik az imént felcipelt láda, melyben dzsad szablyák tönkelege látható. Minden hajós nekiugrik a ládának, s elsőként akarja kivenni a fegyvert, ám a kormányos a két jól megtermett matrózzal gyorsan helyreinti a tolakodókat. Alig két percbe telik, hogy a láda kiürüljön, és minden ember kezébe szablya kerüljön...
