Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután, kora este
Mentőmellény akadt, kabát épp nem volt nálad – talán a kabinodban – és már elázva sietsz is a hátsó traktus felé. Ami azt illeti nem sokat látsz, de abból is keveset. Mire észreveszed, hogy milyen nagy is a baj, már tudod, hogy itt élő ember nem képes odaérni. Ember nem… a hullám igen. Érzed, hogy valami ősi, elemi erő ébredezik benned, ami eddig szunnyadt és most ahogy a vihar, ő is kitör, de már nem tudja megállítani az elszabadult erőt.
Látod, ahogy átcsap a hullám, ahogy oly erővel, elemi intenzitással érkezik, hogy amikor nem látod Zachet, már biztosan tudod, hogy a természet elragadta. A következő pillanatban valamilyen idegen-ismerős érzés kerít hatalmába, olyan, amit már éreztél korábban, amiről tudod, hogy természetesen, mégis idegenként hat most. A hullám egy része téged is elér, de a nagyja a hátsó részt érte. S úgy tűnik, hogy idővel érkezni fog a következő. Ez a vihar lehetséges, hogy nem természetes?
Végül odaérsz, ahonnan Zach-et elsodorta a vihar, de abban a pillanatban tudod, hogy már nincs a hajón, ahogy a következő dolog amit megpillantasz, azt, amit a villámok fénye rajzol ki, talán arra volt szükséged, hogy végre szabad legyél, bármilyen képletesen-őrülten is hangzik a dolog! Mit láttál ott és akkor, milyen sziluett rajzolódott ki előtted és mire is késztetett? Egy emberszerű alakot, hatalmas szárnyakkal! Veled pedig olyasmi történt aminek uszonyatos vége lett.
A kapaszkodó kezeidre vetülő pillantásod már nem emberi kezet látnak: úszóhártyás az, melyen hosszú fekete körmök vannak már-mára inkább karmok, ahogy azt is tudod, hogy magasabbról pillantasz le, ha nem is sokkal, de azért mégis! A bőröd csillog akár az opál, hosszú sötét hajad az óceánok mélyének zöldjében játszik. Apró kék fénypamacsok táncolnak és kavarognak körülötted, miközben ujjaidon olykor apró elektromos ív születik és végigfutva a karodon, a válladat érintve…
Ez vagy te.
Nerine nincs többé.
Te egy Elohim vagy!
A neved pedig: ININA!
Hatalmas égzengés erősíti meg e minden kétséget kizáró tényt. A következő pillanatban pedig egy vakító villám cikázik végig az égen, hogy utat keressen és egyenesen téged találjon el! Lehet, hogy ösztönösen megijedsz, megrémülsz, de aztán rádöbbensz, hogy ez Nerine visszhangja! Te egy Adad vagy, Viharok Elohimja, magad vagy az, akit csak úgy ismertek egykor, mint a Viharúrnőt!
Őt, akinek két név is felfedi magát, tudod, hogy azok, de kik viselik azt már nem. E kettőt pedig úgy nevezik, hogy Aldinah és Naamah. S mindeme felfedezés mellé még látod, hogy az a rejtélyes Halászsas kecsességével lebegő idegen alak alábukik és egy másik testtel – Zach-el – karjaiban emelkedik, hogy végül pár erőteljes szárnycsapás után eltűnjenek a hajó túloldalán…