Rina
/Angol/ Ezt a fogalmat nem ismerem, te a határozottságot és célratörőséget kerested – közlöm szelíden és míg a kis fülecskén keresem a gyenge pontot kiegészítem – Olyan ez mint a hízelgés, olyankor mindig akarnak valamit – nem tagadom, én is így vagyok vele.
Azért némi dacból ellenállhatnék ilye csalfa ígéreteknek meg ki tudja mi minden más butaságot tehetnék és elkövethetnék, de a vágy egy olyan dolog amit feleslegesen befolyásolnánk ostoba daccal és még bolondabb hisztiszerűséggel. Szóval némi versenyszellemtől és nagy bátorságtól eltekintve, hagyom, hogy rosszalkodjon és szítsa a tüzet, mert tudom, hogy így vagy úgy, de el fogja oltani. Végül, a dolgok pontosan úgy alakultak, ahogyan akartam, de hogy a kis vörös mit gondol, az remélhetőleg valami olyasmi, amit meg ő akart…
Nem nagyon izgatom magam amiatt, hogy ki mit gondol, mondtam amit és ahogyan, de ha nem hallották a végét, a lényeget vagy a tényt, hogy tudom nem ő volt, akkor csak nyafogjanak tovább. Az mindig megoldás mindenre és persze annál többet segít. A Szöszi igen frusztrált, látszik, hogy hiányolja a közös estét, de most még hagyom főni a levében. Felesleges lenne bármit is tenni, bár nem nagyon tudom hova tenni, hogy néha úgy néz rám, mintha pofont vagy mit várna…
Ellenben lehet később előveszem valamelyik kis rezgő barátomat és felkeresem vele a Szöszit, nehogy túlremegje itt nekem a népet és több feszültséget generáljon, mint a hajó… azon része ami áramot generál. Szóval ezen jár az agyam amikor felkészülve a legrosszabbra és immáron valamivel kényelmesebb, de macerásabb hacukában bandukolok a hajón egészen addig, míg bele nem botlok a kis démoni rosszaságba. Eljátszom, hogy elhittem mennyire törékeny a kislány és ölelgetem mint egy gyerek a plüssállatkáját.
Nincs baj a képzelőerőmmel, sem azzal amit tennék vele, de úgy tűnik, hogy a túlélésünk érdekében még várni kell a megvalósítással, vagy csak adja a nehezen megkaphatót nem tudom. Akárhogyan is legyen, úgy döntök, hogy legyen az előző és akkor valamit tenni is kéne. Most épp azt teszem, hogy ölelgetem még egy kicsit, de nem túl sokat, ha már nem enged tevékenynek lenni, de cserébe eléggé kellemes melegségbe burkolom, hogy aztán megvonjam tőle és elinduljak körülnézni, ki mit művel és hol.
Úgy döntök, hogy eljátszom a segítőkész lány szerepét és – órákkal később, mert addig rápihentem és kortyoltam a dologra – segítek lapátolni. Ennél nehezebb dolgot is csináltam már, például… a lényeg, hogy a kis vörös ne unatkozzon egyedül. Mindezt persze csak azután, hogy már láttam mit műveltek a többiek és azt merre is pontosan. Nem, most nem leptem meg a Szöszit, későbbre tartogatom a vidámságot és kacagást.
Miután minden olyasmivel végeztem ami nem ketyere-babrálás volt, meglátogatom a kölyköt szótlan-csendben és bambulom mivel küzd és mennyit. Elég ha egyszer nem elég a két keze, adok neki még kettőt, elvégre jó nézni ahogy küzd, de nem vagyok az a céltalanul várakozós fajta. Hagyom, hogy érezze milyen nő segít neki, amikor hátulról simulva feszülnek neki azok – no meg a finom illatokat – és persze forró leheletet, amitől tuti vörös lesz, de legalábbis zavarba jön. Kis játék ez, nem sok és-vagy hosszú, de jól esik, és segít elütni az időt…
Időközben volt három étkezés, három fogmosással, meg egy megkésett csak 8 perced van felhívással, így aznap valaki nem forró vízzel vagy egyáltalán nem fürdött. Ez a pár perc sok mindenre elég, de nem minden esetben elégséges. Sajnos kénytelen vagyok a korábbi élményeket rövidebb és kevésbé kielégítő módon átélni, ami elég motiváció arra, hogy a Kölyök nyakára járjak és folyamatosan zaklassam, míg egyszer ki nem bukik vagy valami hasonló tőle idegen dologra nem vetemedik.
Az egyik nap, amikor épp a Szöszi készül zuhanyozni, megyek, hogy közöljem a kölyökkel, hogy épp most van ideje a maradék vízre, mert mintha csöpögne a dolog és nem ártana ha ránézne, de most azonnal, ha nem akar a nyakába három igen morcos lánykát. Érvelnék még, de remélem ennyivel beéri és mikor belép, hogy ellenőrizzen, akkor a Szösz javában szappanos és a kissrác legalább annyira lebénul, hogy érdeklődve lehessen figyelni minden izomrángását.
Egy másik alkalommal magam lepem meg, mint egy véletlen természetesen, mert nem tudtam itt van és mikor meztelenül mellé lépek minden további esemény csak attól függ, hogy ledermed e vagy elszalad, mert szoborszerűsége esetén csiholok némi tüzet a dörzsölés nevű dologgal. Érezze csak, hogy adott esetben milyen forró egy ilyen női test és persze ha elszaladna akkor még utána kiáltanék, hogy elzárjam és visszajön vagy nekem adja a maradék pár percét?
Szóval egész tűrhetően telnek a napok, az ételeket mindig mástól veszem el, teljesen véletlenszerű és mindig igen hálás tekintettel, mint aki már annyira éhes volt, hogy nem bírta tovább, nem pedig holmi bizalmatlanság nevű dolog okán. Alapvetően a többiekkel is éreztetem, hogy mennyire szívemen viselem a mindennapjait, hiszen előbb Blacknek szemléltetem, hogy elég jól bánok a késsel, majd egy másik alkalommal hagyom, hogy véletlenül épp arra járjon ahol valami zsákot lógattam fel, vagy már meglévő elverhető bábut akármit püfölök kíméletlenül halálra…
Aztán persze ott van Mia, aki szintén unatkozhat, de cserébe megengedem neki, hogy elmagyarázza milyen az amikor vészstartra van szükség és esetleg ő nem röpképes. Nem baj ha van egy ilyen adu a kezünkben, ki tudja mikor jön még jól. Így természetesen akkor is vele vagyok amikor úgy tűnik, hogy végre folytathatjuk akaratunk ellenére megszakított utunkat. Mindeközben még elgondolkozom azon, hogy mennyire jól estek az edzések, hogy futva vagy épp lopakodva haladtam a folyosókon és persze próbáltam minél több rejtett helyet fellelni.
Már rutinosan bekötve bambulászok, hol arra a kis démon mit művel, hol csak úgy, mert megtehetem, de nem tart túl sokáig, mert hamar megérkezünk és az igazi izgalmak még csak ez után jönnek, hiszen találkozni fogunk azzal a balfékkel, akit csak úgy jó ízlés miatt le kéne lőni, de legalábbis kasztrálni. Nem aggódtam azon, hogy nekimegyünk valaminek vagy leszállásnál verné szét ezt a repülő konzervdobozt, sokkal inkább már felkészültem kabát alá rejtve szeretett mordályomat indulok lefelé, hogy rendet tegyek a fejekben.
Alaposan körülnéztem, főleg fedezék és más efféle okán, menekülési útvonalakat vagy épp rajtaütésre alkalmas helyeket felmérve, majd a felénk érkezőkre nézek, hogy felmérjem mire lehetnek képesek, meg leginkább mi van náluk ami veszélyesnek hathat. Igaz, hogy alapvetően minden az lehet, de azért elsősorban fegyverekre gondolok itt, majd csak azután engedek meg magamnak egy édes és ártatlan mosolyt azokra akik kijöttek velem és akik épp közelednek, megérkeznek.
/Angol/ Business aanndd Pleasure – csak hogy tisztázzuk miért is vagyunk itt
