Take the Lead

[Dierol]

Rina

/Angol/ Ha úgy érzed, hogy találó - válaszolja a kakaós kérdésedre, és röpke szünet után bevallja - különben is, szeretem a kakaót... - s némi huncut mosolyt vélsz felfedezni a tekintetében. Ahogy beleiszol, az íze régi emlékeket vesz le egy elfeledett polcról, és porolja le. Az egyik ki tudja már, hogy melyik űrkikötőben kóstoltad először ezt az italt. Még Kai szerezte neked több órányi munkájáért cserébe, még amikor túl fiatal voltál az aranyló ambróziádhoz. Kedves, kissé szívet facsaróan meleg emlék...
A bögre letétele után Mia az álladat puhán megtámasztja alulról a mutatóujjával, majd hüvelykujjal letörli a kakaó alkotta csíkot.
/Angol/ Picit összemaszatoltad magad - tudatja, s a kérdésedre is érkezik a válasz
/Angol/ Mindazt, amire eddig megtanítottak - mosolyodik el - például, hogy érezzem magam igazán jól - ad azért némi támpontot, s közben elrebben a keze az állad alól, hogy a sajátja alá kerüljön, serkentve a gondolkozást.
/Angol/ Nem hinném, hogy csalódna a látványban - vonja le a következtetést, miközben mustrálva végignéz rajtad. A felmelegítéssel kapcsolatos válasza eleinte nem sok mindennel kecsegtet
/Angol/ Ezek szerint a kakaó valóban nem neked való - de amilyen hangszínnel fejezi be, amely oly sokat ígérő...
/Angol/ de majd később biztos fogod szeretni... - susogja még, miközben megcirógatod az arcát, melyet lehunyt szemmel élvez.

A pihentető alvás és frissítő fürdő után a társalgóban elmarod Roger tányérját, akin ugyan látni az értetlenséget, de csak magában morgolódik - mivel azt már megtanulta, hogy jobb ha nem szól hozzád. Ahogy Black sem, de ő kifejezetten savanyúnak tűnik. S ezt a viselkedését a főztjén kívül nem is ellensúlyozza mással. Mert ahogy elnézed, a Szöszi hiába volt érte odáig, Black most sem töri magát azért, hogy ha mást nem hálából a kedvére tegyen. Pedig lehet, hogy mindenki jobban járna. Black nem lenne ilyen komor, s a Szöszi is elégedettebb lenne, ha két férfi kényeztetné. Ez jó kosztot és talán kiszámíthatóbb Szöszit jelentene.

Miának hiába kínálod fel az étel felét - mosolyogva elutasítja. Ez nem neked, hanem főképp Blacknek szól - úgy tűnik, hogy nem teljesen bízik a séfben. A pilótafülke magányában elfogyasztod a reggelit, aminek mindössze annyi a szépséghibája, hogy az egész fülke erősen bűzlik valamilyen klóros takarítószertől, és egy csipetnyi meghatározhatatlan odőrtől.

Kicsit később megérkezik Mia is, aki a mosatlanra ügyet sem vet, mert már belépésekor fintor tűnik fel csinos arcán, és kelletlenül ül bele az ülésébe, amely a kellemetlen szagok forrása.
/Angol/ Ha leszálltunk, Rogerrel a kabinodba vitetem ezt a trófeát... - szólít meg téged, miközben megrázkódik, ahogy hátradől az ülésben. Aztán elkezdi átnézni, majd kapcsolgatni az előtte terpeszkedő vezérlőpultot. Picit cöccög, aztán beköti magát, és a kommon keresztül leülésre biztatja a többieket is.
A légkörbe érve a kinti tintafekete végtelen éjszaka szürke, a hajó orránál gomolygó falat emelő semmivé válik, ami ráadásul még rázkódva küzd a hajó irányításáért. Ez láthatólag nem ijeszti meg Miát, mert bár láthatóan minden idegszálával figyel, hűvös profizmus árad belőle. Aztán ahogy közli, hogy pár perc múlva megérkeztek, a hajó hátulja felől tompa dördülés hallatszik - amire Mia is hátra kapja a fejét, de teljesen feleslegesen, mert úgysem látni semmit az ajtón túl.
Utána még három mély dördülést hallasz. Ebből az egyik a pilótafülke orra felől érkezik, miközben egy narancsos mini nap villan fel, és tépi ki az egyik üveglapot, mely addig a pilótafülke egyik ablakeleme volt. Szinte azonnal és nyom nélkül távozik, de a nagy sietségben még nekicsapódik és megrepeszti a feletted elhelyezkedő üvegelemet is. Kintről szó szerint betör a jéghideg, orkán erejű szél és jég, amely egy pillanat alatt elűzi a benti meleget, és csontig hatoló, frizuragyilkos szélvihar csap le rátok. Kezedet, arcodat szúrja az ezernyi jégtüske, hajad, ruhád lobog a kegyetlen szélviharban, amelyben a kicsorranó könnyeid egyből az arcodra fagynak. A sivításban látod a mindenfele megvadultan vörösen villogó jelzőfényeket, és Miát, ahogy küzd az egyre inkább repülő téglaként viselkedő hajóval.
/Angol/ Leálltak a hajtóművek! - kiabálja, és láthatólag a hűvös profizmust felváltotta valami más - a küzdelem a túlélésért! Gyorsan, kapkodva nyomogat gombokat, próbálkozik irányba terelni a hajót sikertelenül, hogy aztán másvalamivel próbálkozzon meg - ismét eredménytelenül. Közben a magasságmutató eszeveszetten pörög lefelé, és megnyugtató női hang tudatja, hogy a becsapódás túlélésének esélye két és fél százalék...
A hajó hánykolódik, és elzsibbad az arcod a hidegtől, ahogy Miáéból is elszökik a vörös szín, hogy egészségtelen szürkés színezetet öltsön, miközben szitkozódva zongorázik a vezérlőpulton. Valamit sikerülhetett javítania a helyzeten, mert a hajó dőlése és sebessége is érezhetően változik - mindkettő a megnyugtatóbb irányba.  Fellélegezni nincs idő, mert aztán egy jókora havas hegyoldal kezd kibontakozni előbb a kijelzőn, aztán a pilótafülke előtt. Mia eszeveszetten próbálja igazítani a hajót, de csak annyit ért el, hogy mint vízen a kavics, kacsáztok végig a felszínen, és minden egyes talajfogásnál újabb adag jéghideg hó zúdul be az ablakon át.
Végül megáll a hajó, és ti pedig lábszárközépig érő hóban ülve-feküdve, több zúzódással gazdagodva, és csontig fagyva úsztátok meg az esetet, A törött ablakon át továbbra is erőteljes szélvihar fúj befelé, az ujjaidat és az arcodat nem érzed, de Miára pillantva van elképzelésed attól, hogy itt nem sokáig maradhattok. Mia arca már most szinte fehér, vékony jeges réteg borítja, de láthatólag már nem érzi. Nem úgy a csontig hatoló hideg szelet - a pilótafülke nyitópanelját te is alig tudod megérinteni - annyira nehezen reagálnak a végtagjaid az akaratodnak. Amikor viszont kitárul az ajtó, szinte megcsap a benti forróság, és látod, ahogy szinte gőzként csap ki a meleg levegő. Miával belépve a folyosóra, és becsukva magatok mögött az ajtót, Mia a falnak dőlve lecsúszik a folyosó padlójára. A benti meleg viszont szó szerint fájdalmasan süti, szúrja a kezedet, arcodat. S nem, se nem dögös, se nem vidám, se nem vonzó nem vagy. Ahogy Mia sem - aki leginkább egy félig fagyasztott hullára emlékeztet most...

[Dierol]

Rina & Roxana

A landolást követő pár perc arról szól, hogy megtudjátok, ki hol és hogy van. Ebben leginkább az oldalát tapogató, és enyhén sántikáló Rogernek van szerepe, mivel ő az, aki elsőnek a konyhába menet találkozik Rinával és Miával, majd tesz egy rövid kört az orvosi fele, hogy a két ajtószárnyon túl ragadt Roxanát megnyugtassa, hogy nagyjából mindenki túlélte. Ez alatt azt érti, hogy Black jelenleg ájultan heverészik a konyhakövön egy kupac serpenyő alatt, Mia és Rina pedig a folyosón próbál meg felolvadni. Miközben ezt meséli, a zsilip melletti panelt nyitja fel, és több kapcsolót átkapcsol, mire most már egy sárga lámpa is elkezd villogni az ajtó felett. De úgy tűnik, hogy nem hiábavaló a tevékenysége, mert a két kapuszárny lassan egyre szélesebbre tárul - elengedve szorító öleléséből a műtőasztal roncsait.
/Angol/ Meghibásodhatott a kerék fékje, hogy elgurult az orvosiból - vakarja Roger a fejét, miközben kissé értetlenül nézi a néhai asztalt.

Ez alatt Mia lassan mozgatva az ujjait, és sziszegve ül egy picit a padlón, amit Rina is könnyedén át tud érzeni - mivel a folyosón való tartózkodás olyan, mintha forró vízben ázva tűvel szurkálnák a kezét és az arcát.
/Angol/ Még a hideg zuhanyt is forrónak érezném - véli Mia, és aprókat grimaszolva áll fel.
/Angol/ Talán segítene, akárcsak egy bögre meleg rumos tea.

Erre ér vissza Roger és Roxana is, aki természetesen egyből tudja, hogy legfeljebb test-meleg vízzel szabad locsolgatni az átfagyott bőrfelületeket, és hagyni, hogy lassan átmelegedjenek.
/Angol/ Nyuszikám, csinálnál egy kevés rumos teát? - kérdezi halkan Mia Rogertől, aki egyből megindul a konyha irányába. Ez a feladat valóban rá hárul, mert ki tudja, hogy Black még mennyi ideig henyél ájultan az edények alatt.
/Angol/ Nagyon remélem, hogy van még víz - rebegi Mia kék ajkakkal, és szürkés-vöröses színben játszó arcszínnel, és elindul a legközelebbi kabin fele.

Húsz perccel és talán egy melengető zuhannyal később Roger már részletesebb eredményekkel szolgál, hogy mi is történt - négy robbanás. Ebből egy a pilótafülke ablakát, kettő a hajtóművek energiaellátását, és egy a légszűrő berendezést vágta tönkre. Ráadásul az első három a burkolatot is megtépte, ami miatt jelenleg átmenetileg próbálja befoltozni a lukakat. Elsőként a pilótafülkében küzd a szélviharral, és a mostanra térdig érő hóval - úgy próbálja meg szkafanderben a hiányzó üveg helyére illeszteni a kompozit műanyag lapot. Ezzel állítása szerint légmentesen tud szigetelni, de kilencezer méternél magasabbra nem tanácsos repülni. Úgy tervezi, hogy a másik két, egyenként bő húsz négyzetméteres lyukat szintén betömi majd - és csak utána kezd el foglalkozni a beltéri hibákkal. Amik egyértelműen célzottan elhelyezett robbanótöltetekre utalnak...

Black is megúszta könnyebb sérülésekkel - több csúnya zúzódással, egy agyrázkódással, és egy skalpsérüléssel, ami csak csúnya látvány a felnyílt és erőteljesen vérző seb miatt, de egyáltalán nem veszélyes. Ez utóbbit is az egyik serpenyője éle okozta. Black kicsit még szédelgős, de próbálja előkészíteni Roger számára a műanyag lemezeket. Ami ugyan nem megy túl jól számára - elég gyakorlatlan ebben a műfajban.

[Az Ezüst Utazó]

A tervem majdnem sikerült kiiktatni a két kaput és így jutni ki rajtuk. Mivel nem bíztam Mia pilóta tudásában. De hogy szó szerint ennyire szar legyen azt még én se gondoltam volna. Vagy mégis? A tudatalattim jelezte hogy baj lesz és ezért gondoskodtam a kijutásról? Vagy egyszerűen az iránta való utálat késztetett rá. Azt viszont nem értettem Black miért nem rohant a pilótafülkébe rendet tenni?
A második kapun nem tudtam kijutni. Csak a fejem fért ki, Amúgy is ott vannak a műtőasztal romjai amik nehezítenék a kijutást.
Roger érkezik úgy tűnik  semmi baja mint ahogy nekem se. Egy sarokban hol fekve hol ülve végig Miát szidva néha anyázva vártam végig ezt az egész landolásnak nevezett pokoljárást.
Azért végigkérdezem nincs e valami lila foltja zúzódása igaz a kettő ugyanaz. Fejsérülés? vagy ilyesmi? De első ránézésre könnyen megúszta. Viszont beszámol ki milyen állapotban van. Black tűnik a legkomolyabbnak. A két jegesre is van gyógyszer de később. Erősen bólogatok mikor feltételezi mi történhetett a műtőasztallal. Hát persze mi más?
"Megadta magát a gravitációnk" válaszolom. Csak essünk már túl a témán. megkérem hogy várjon egy kicsit, míg elhozok pár gyógyszer vagy egyéb dolgot az orvosiból. És így felszerelkezve előbb Backre nézek rá.
Még ájult. Szabadon garázdálkodhatok rajta. Kiszabadítom az edények fogságából. Eközben hallom hogy őnagysága rumos teára vágyik, meg fürdésre. Hiába igyekszem gyorsan dolgozni  ezt nem hagyhatom szó nélkül.
-Roger félek elfogy a vizünk és aki fagyási sérülést szenvedett nem ihat és nem ehet meleget mert felforr. Ha segíteni szeretnél, van itt a táskámban jó pár jégzselé Miát ne engedd megfürödni mert  olyan lesz mint egy főtt rák. A jégzselét kellemesen melegnek fogja érezni. Ami nekünk hideg az neki most meleg. Ezt most veheted elsősegély leckének fagyási sérültek. Menjetek! Ja és Rinának is adj!  -Remélem egy időre ha nem is sokáig megszabadultam Rogertől. Mert Black nem a legszebb arcát mutatja. Roger tuti elhányná magát. Van egy gyors megoldás ha sürget az idő, de ritkán használjuk inkább varrunk. Egy hab. Csak felrázzuk összehúzza a sebet fertőtlenít és csillapítja a fájdalmat. Az agyrázkódás ellen viszont nem véd. Arra csak egy durva cukros szirup van. Feltalálhatnának már valami újat mert elég ősöreg cucc. Egy kanálnyit sikerült leküldenem Black torkán míg be volt kómálva úgy hogy nem jött ki az orrán. De kell még egy, Kezd magához térni én ülök vele szembe ő nem érti mi van, előttem a szirup én innen el nem megyek míg le nem küldök még egy kanállal ha kell lekötözöm.

[Thyriel]

Rina

/Angol/ Időnként lehetek Kakaó – tudom le a dolgot, majd pillanatra keményen elmerengek, hiszen a ’Verzum legfontosabb személye lepett meg ezzel és még az sem kizárt, hogy ennek hatására elmorzsolok egy könnycseppet – Jah, néha. – majd lerázom a hangulatot, főleg, amikor bedől a legátlátszóbb csapdának amivel ártatlanságom élhetett – Szoktam – nyugtatom meg, hogy a maszatolás jó dolog – mindezt egy kihívó pillantás keretében, majd – Meg a másikat is, de ha gondolod olykor lehetsz hab a kakaón, meg pillecukor és efféle – csillantom meg az emléket, ha már felbukkant, de nem megosztva a legszebb részét. Igen, ez a kis vörös szép ajándék lenne Kai-nak! – Esetleg megmutathatnád mi az amitől igazán jól érzed magad – vetem fel ártatlanul míg végül: Alig várom! – hogy szeretgessem a „Kakaót”.

Jól befalatoztam anélkül, hogy percig is kínzott volna a kis beszari értetlensége és morcossága, majd miután elég hamar megszoktam a szagokat, már azok sem izgattak igazán. Ami azt illeti ettem már rosszabb körülmények között is. Idővel aztán megjelenik a kis vörös és megjegyzéseket tesz amit nem kell szó nélkül hagynom, így nem is teszem

/Angol/ Először is megjegyezném, hogy nem bírja el, másodsorban jobban szeretem az ágyat, így ez akár itt is maradhat – éreztetem a végén, hogy jobb ha ez a vacak nem kerül a kabinomba

Mindezek után, mint például a fura „cöcöcö” és mindenki használja az ülőgumóját után nézem, hogy mit művel. Úgy tűnik, hogy tudja mit csinál, így nem aggódom, csak egy kicsit, majd amikor döndül sem izgulok, úgy tűnik, hogy kettőnk közül ő a majrésabb. Végül azért már én is pislogok és az öv után nyúlok, amikor elkezd szétesni az egész konzervdoboz

/Angol/ Furcsa is volt, hogy maradhatott eddig egyben.

Aztán csend. Igaz, hogy beüvölt a szél és a fél hely elszállt azzal együtt, hogy nem vagyok teljesen felöltözve, de szerencsére nem is ruhafogyottan, így csak az arcomra fagyó mosoly miatt tűnhetek vidámnak. Reflexből védem az arcom, de azért amennyire lehet nézem, hogy a kis démon mire képes, mert van egy olyan érzésem, hogy kell neki még egy, kettő erős kéz a másik kormányon. Megragadom hát, mert kapaszkodni is jó és hunyorgás közepette segítek neki izomból, hogy aztán nézzem a páni félelmet az arcán. Erre csak annyit tudok mondani:

/Kínai/ Menni fog te kis vörös démon. Bízom a két százalékunkban.

Eddig ilyet csak drámákban láttam, de most elmesélhetem majd, hogy „Been there, Done that”. Mikor az egész lázálom véget ér, az első dolog amit megnézek, az én vagyok. Nincs jó kedvem és még fájdalmat is érzek amit egy ideje nem, emiatt viszont morcos vagyok és könnyedén bántalmaznék valamit, ha lenne mit. Azonban van egy másik dolog, amit minden valaha jeges folyóba esett gyerek tud, mégpedig az, hogy hogyan melegítsd fel magad. Ennek örömére, próbálok finoman kikászálódni és aztán a kis vörösnek segíteni ha egyedül nem megy, míg végül bejutva a kis démon feladná.

No ez az amit nem szabad. Nem kérdezek, nem fogadok el nemet és mást sem, egyszerűen elkapom a derekánál és indulhatunk hideg zuhanyt venni. Egyrészt attól minden jobbnak tűnik, másrészt okkal vetkőztethetek és vonhatom magamhoz. Nem érdekel az sem ki és mit akar, a legfontosabb, hogy ne legyen fagyási sérülésünk, mert az legalább olyan rossz, mint amikor kint hagynak napokra a sivatagban. Szóval nem kellemes azt kell mondjam. Még fél füllel valami meghibásodásról hallok, de nem igazán akaszt meg a dolog. Ha a kis vörös menetközben még le tudta adni a rendelést akkor csak a fejemet csóválom…

A hosszas hideg, hűvös majd langyos víz után ahogy szép lassan felengedek, kezdek el egyre élénkebb lenni miszerint egyre inkább eltévedő ujjakkal fedeznék fel, hogy ártatlan tekintettel azt sugalljam erre bizony szükség van! Mit mondhatnék, a forrón lávaként robajló vörös folyam mindenhova eljut a testében és ennél jobb felmelegedés nem is létezik. Szorosan ölelem, test a testhez, hogy melegítsük egymást és a törülköző alatt is így maradna, miközben incselkedek, de nem adok meg semmit. Jó érzés, jó játék és jó társaság, ahogy innen látom.

Nem biztos húsz perc lett, de…

/Angol/ Az Átlagos hülyesége vagy csak névhez méltó súllyal zuhantunk le? – érdekel, mert előbbinél Blacknek kinéz egy alapos verés – Szóval jól tippeltem. – teszem hozzá, amikor kiderül, hogy bizony ez az esélyes és az egészet a Konyhafőnök ébredése koronázza meg. Mielőtt bármit tehetne, nagyon kedvesen leültetem – főleg mert épp valami olyasmit lóbálok előtte, ami igencsak fájt Átlagosnak – Nem vádollak semmivel, mert ha így lenne akkor nem érdekel mit tudsz sütni, kint temetne el a hó. Azt is megértem, hogy még nem értetted meg, milyen szívességet tettem neked, de ha bármi közöd van a robbanáshoz, akkor kérlek feküdj a padlóra egy olyan részen ahol nem gond ha kivérzel

Tanultam a korábbiból. Nagyon nyugodt vagyok, szinte már félelmetesen kedves és szelíd, de amíg nem kapok olyan választ, ami megnyugtatna, addig nem megyünk sehova. Később, ha már elhittem az igazat vagy azt amit annak állított, akkor a vállára teszem a kezem – Mint mondottam volt, nem kell, hogy Átlagos sorsára kerülj. Nem vagy jól és minden kézre szükség van. Elmész a kabinodba és sötét szobában pihensz, majd ha már jobban vagy, akkor kettő helyet is pakolni fogsz – közlöm vele és megvárom amíg szépen belép a kabinja ajtaján, hogy aztán menjek tovább. Remélem megértette, hogy ha idő előtt kijön, visszapofozom…

Az, hogy ki segít a kölyöknek, attól függ, hogy a többiek mit csinálnak…

[Az Ezüst Utazó]

Rina meg az ő szadista módszerei. Csak most ezzel semmit se ér el.
Black mellett foglalok helyet és igyekszem olyan rövidre fogni a mondandómat amilyenre csak lehet.
-Rina kár a gőzért mondhatsz akármit. Tegnap délután Mia Blacket kizárta a rendszerből. megváltoztatta az összes kódot amihez hozzáférhet nehogy meghekkelje. Lásd be a kis vörös pocsék pilóta. -Remélem Roger Megtette amire Mia kérte de őt kihagyom a történetből. Nem szeretném hogy Rina rászálljon.
Arról is mélyen hallgatok hogy a kencével elküldtem a saját kódomat Blacknek. De akkor még teljes szívéből utált, szerintem el se olvasta. Rogerrel párban.
-Ja és a legfontosabb! Ha most nekiállsz nyúzni vagy el se tudom képzelni mit csinálni Blackel, akkor te fogsz hajót javítani?  Fogy az idő! Te pedig nem fogsz itt kényedre kedvedre ölni! -Nagyon dühös vagyok nem érdekel, ha Rina agyon szúr vág lő vagy bárbit tesz akkor is eltámogatom Backet a szobájába.

[Dierol]

Rina

/Angol/ Szeretem ezt hallani - válaszolja Mia melegen elmosolyodva, amikor megemlíted hogy néha bizony te is lehetsz Kakaó. A felvetésre pedig szinte búgva válaszolja
/Angol/ A hab is jó dolog - ahogy lassan olvad a nyelveden... - ért egyet Mia.
/Angol/ Biztos sor kerül rá - ígéri meg vidáman a bemutatót, hogy aztán csak elégedetten mosolyogva nézzen rád, ahogy távozol.

A pilótafülkében Mia úgy tűnik, hogy elértette a célzást, és több szót nem pazarol a büdös ülőalkalmatosságra. Ahogy igazából most a magyarázkodásra sem, mert csendben és fürgén próbál meg minden szükséges helyen ott lenni. Hiába, nem véletlen, hogy egy ekkora hajót inkább két pilótára terveztek, mert így egyedül igencsak feszes munkatempót diktál Miának. A kis kommentedre sem reagál - addigra úgy megszaporodtak a tennivalói, és úgy leromlott a benti klíma, hogy van nagyobb gondja is annál, mint hogy veled foglalkozzon.
A kormány a te kezed alatt sem hajlandó moccanni - mint amit oda betonoztak, de ahogy végül Mia nyomogat valamit utána már ha nem is túl könnyedén, de sikerül odébb rángatni, és így végül javul a hajó dőlésszöge. Úgy tűnik, hogy Miának most mondhatnál bármit, nem jut el az agyáig. Láthatólag minden, ami a vezérlőpultnál távolabbi része a világnak, az most számára nem létezik - és ha nincs szerencsétek, nem is fog...

A "landolás" után elég pocsékul érzed magad, és Mia látványa meggyőz arról, hogy szerencsés vagy, amiért nincs tükör a pilóta fülkében. A folyosóra kiérve felrángatod a falon lecsorgó vöröskét, és elindultok a legközelebbi zuhany fele. Mia félúton még eligazítja Rogert aki jégkásás zacskóval próbálta becserkészni, aztán elértek a zuhanyig.
Miát nem nagyon zavarja, hogy van-e rajta ruha, mert egyből a víz alá áll, és aprót sikkantva tudatja a világgal, hogy az bizony kellemetlenül melegnek tűnik mind a +5 fokos hőmérsékletével. Az a helyzet, hogy egyet kell hogy értsél vele - szinte perzseli a bőrödet a víz, hogy utána nem sokkal már kellemesen hűsítse, míg végül már kezd szó szerint hideg lenni. Mia eközben kezd megszabadulni az átázott daraboktól, és egyre több szeplőkkel borított bőrfelület kerül elő.
Amit egyre inkább úgy érezheted, hogy szükséges felfedezni, hogy a nyak kecses ívén leszaladó vízcseppek nyomában ujjbeggyel végig siklani amíg le nem vetik magukat a mélybe. Közben arra leszel figyelmes, hogy bizony versenytársad akad! Mia fürge ujjai halk sóhajokat csalnak ki belőle, és meg-meg remegve élvezi a zuhanyt no meg a társaságodat. Egy-egy elkóborolt érintésen kívül nem is kapsz mást, ha érezhetőleg nem tartasz rá igényt. Amit elég nehéz azért megállni, mert a hozzád bújó kis vörös boszorkány bizony vérforraló módon játszadozik a karjaidban.

[Dierol]

Roxana

A tervednek csak egy apró szépséghibája volt. Ami nem sok, de most pont elég volt ahhoz, hogy ne juss át a nagy belső zsilipkapun. Ami pedig a kis vörit illeti, úgy tűnik, hogy igazad volt - bájologni jobban tud, mint hajót vezetni. Mert ez a landolásnak csúfolt földet érés olyan volt, mintha lelőttek volna titeket. Mert bár még nem volt ilyen jellegű élményed, de feltehetőleg az is pont ilyen lenne.
Bár Black mércéjével nézve nem lehetett túl szörnyű, mert csak nem ette oda a fene, hogy megmutassa - hogyan is kellene egyben letenni a madarat. Igaz, ebben akadályozhatta az a serpenyő is, amely galád módon fejbe csapta.

Rger megnyugtat - ő csak a hátát vakarta meg a könyvespolccal, meg a lábát ütötte be, de bevallása szerint semmi komoly. Ez abból is látszik, hogy a műtőasztal romjai jobban foglalkoztatják. A válaszodat csak egy aha-val nyugtázza, de nem nyit vitadélutánt.
Amíg te az orvosiban kutászkodsz, addig Roger legalább ki tudja nyitni az ajtót, hogy átférjél. Egyből Black fele tartasz - és még futólag találkozol Rinával és Miával, akik igencsak átfagyhattak. Mia kér Rogertől egy bögre forró rumos teát, de te picivel később felülbírálod Rogert. Aki el is indul Mia fele egy zacskó jégkásával, de Mia felemeli az ujját
/Angol/ Sipirc! - tudatja Rogerrel, hogy keressen magának más elfoglaltságot.
Közben megvizsgálod Blacket - akit kiütött a serpenyője. Látván, hogy nem súlyos, gyorsan összébb nyomod a sebet, és ráengeded a habot. Amit Black csendben tűr - lévén, hogy még nem tért magához. Lediktálod a cukros szirupot, majd magához téríted, és mg egy adagot beadsz neki. Amitől ugyan megborzong, és nem tűnik éppen hálásnak, de legalább lenyelte.
Roger közben eltűnt valahol a hajó valamelyik zugában, és ő is csak bő negyed óra múlva kerül elő, miközben alaposan beöltözve a pilótafülke felé cipekedik.

[Dierol]

Rina & Roxana

Roger Rina kérdésére csak a vállát tudja vonogatni.
/Angol/ Ha logikusan nézzük, szerintem Joe szerelhette fel ezeket. Mert legutóbb, a fagyasztás előtt ezek még nem voltak beszerelve. Mondjuk nem is hiányoztak... - teszi hozzá.
Rina felültei Blacket, miközben egy szép nagy, és baljóslatúan, feketén csillanó serpenyő van a másik kezében. Black végighallgatja Rinát, miközben a fejét fogja jobb kézzel. Morcosan néz fel rá, s mintha azon gondolkodna, hogy most tegyen-e neki szó szerint szemrehányást, vagy később. Aztán csak kicsúszik a száján a válasz
/Angol/ Szerinted olyan hülye vagyok, hogy felrobbantom magam? Miért nem cseszegetsz inkább valaki mást?! - kérdezi, de igazából nem is vár választ. Mia jelenleg már egy fokkal szebb színben, és elégedetten támasztja a konyhaajtót, és amikor Roxana előhozakodik azzal, hogy Black ki lett tiltva a hajó rendszereiből, Mia is megszólal.
/Angol/ Igaza van - valóban korlátoztuk Black hozzáférését a navigációhoz, és más létfontosságú eszközökhöz. S nem szívesen fogom pártját, de Black olyan kétbalkezes, hogy nem lenne képes egy ilyen robbantást kivitelezni - mondja halkan.
Aztán Roxana még inkább felkapja a vizet, és eltámogatja Blacket a szobájához. Mia pedig a társalgó fele veszi az irányt, és a kisebbik monitor előtt állva elkezdi átnézni a hajó állapotjelentéseit, miközben Roger a pilótafülke ablakával foglalkozik.

[Thyriel]

Rina

/Angol/ Igen, különösen a nyelveden – értek egyet, erősítem meg, majd – Inkább előbb, mint később – jegyzem meg, hogy nem szeretek sokáig várni.

Azt nem teszem hozzá, hogy akkor egyszerűen elveszem, sőt, az ülőalkalmatosság kérdése sem foglalkoztat, ahogy az sem, hogy mennyi emberre terveztek és mit, mert jobb dolog kapaszkodni, mint ezen elmélkedni. Miután a bátorságot felváltja a józan ész, már bekötve kapaszkodok magam is a bootkormányba, de az valahogy nem akarja az igazságot. Értem én, hogy nem az erőnlétem az erősségem, de azért na! Végül a dolgok javulni látszanak…

Miután minden álló helyzetbe került – szerintem a pólóm bizonyos pontja is – előbb magamért, aztán a kis vörösért aggódom egy keveset, de csak szigorúan a kihámozás után – ami nem egy könnyű, de cserébe elég nehéz feladat. Ugyanakkor nem lehetetlen, így jutottunk beljebb, a pokoli forróságba, amit rövid úton meg akarok szüntetni. Hamar felrángatom a kis démont és meg sem állunk addig, míg a bőrünkön nem kellemes hűvöset érzünk. Játszom előbb a csapokkal, majd amivel épp kedvem támad, de végül a Pokol kezd hangulatossá válni…

Ahogy a víz kezd hideg lenni, úgy engedem hozzá fokozatosan a forrót, nem csak víz, de aláhulló ruhadarabok formájában is. Úgy tűnik, hogy versenyre kelnek velem, de ez nem zavar, mert egyenlőre fontosabb a túlélés, a biztos tudata annak, hogy nem lesz baj, mint a szenvedély, aminek hullámai lassan kezdenek teljesen elsodorni. Idővel úgy döntök, hogy megérdemlem azt, hogy elvegyek amit csak kedvem tartja, így elveszem a bőre bársonyosságának érzetét is. A sajátomra cserélem, ahogy feltérképezem a vállait, a karját és vágül hátulról átölelve magamhoz húzom.

Szerencsére kisebb termet, így a vállak fölött mindent látni, azt is ahogyan tudja miként kell olyan örömet okozni, amit más nem adhat meg. El eltévedő mozdulatai visszafogottak, azt sugallják, hogy engedélyre várnak, én pedig azon tűnődöm, hogy miért is kéne tovább váratni őket. Igen, igen, lehetne játszadozni meg mindenfélét tenni, hogy majd egyszer nagyon jó lesz, de az nem én vagyok. Szépen az ölelésből segítség lesz, alaposan átdörgölve mindenhol, minden egyes apró részletbe menően. Semmit nem hagyok ki és mindent elveszek, de cserébe megengedem, hogy adott esetben megpróbáljanak bosszút állni…

Később, mint egy jóllakott macska jelenek meg némileg az évszaknak megfelelőbb öltözetben – fegyverekkel, természetesen – és teljesen figyelmen kívül hagyom, hogy ki mennyire van felháborodva. Nem magyarázok és nem fejtek ki, nem csinálok semmi effélét, helyette ha jól számoltam akkor egy meglepett fejet kéne látnom Black részéről.

/Angol/ Eddig kételkedtem. – de most már hiszek neki, szóval ezt a témát is kiveséztük. Egy dolgot leszámítva, amit még szóvá kell tennem, de ezt már a kölyöknek – Sokáig voltál a frigóban – nem magyarázom tovább, még akkor sem állok neki veszekedni amikor ezek szentül meg vannak győződve arról, hogy minden úgy van ahogy elképzelték. Egyetlen dolgot mondhatok: és eddig minden úgy történt ahogy ti elképzeltétek

Közben hallom, hogy a dokinak hiánya van. Igaza van, elhanyagoltam, szóval amint lehet, elkapom és megkapja a magáét. Attól majd megnyugszik. Elvégre túléltük és ilyenkor mindenki szereti érezni, hogy él. Közben szöget üt a hiszti a fejemben és rá kell kérdezzek még egy dologra, így Black és a Szöszi van faggatva megint mielőtt eltűnhetne a páros

/Angol/ Ki csinálta volna jobban egyedül? – érdeklődöm teljes lelki nyugalommal, ami akkor is megmarad amikor az újgazdag hiszti nekiáll nyafogni – Kényemre biztos nem – ezt megígérhetem, ahogy a hajójavítástól sem félek, bár nem is szeretném, de a szükség törvényt bont – Ahhoz képest, hogy sokat tanultál, néha igen nagy baromságokat beszélsz – simogatom meg a puffogó Szöszi arcát majd hagyom őket távozni.

Később, mikor már mindenki tesz-vesz és tudom hol és merre, elvonulok, hogy alaposan felkészüljek a hidegre, meg eltegyek magamnak némi enni és innivalót a biztonság kedvéért, hogy a fegyvereket is becézgessem és óvjam, majd csatlakozom munkára alkalmas ruhában előbb Miához – akihez hátulról lépek oda és úgy ölelem, hogy emlékeztessem egy korábbi pásztorórára – majd, ha nagyon érdektelen amit csinál, akkor Roger-t keresem, hogy érdekből segítsek neki, amennyiben kér belőle. Erőltetni nem fogom, de nem is büdös a munka, csak ahogy korábban említettem:

Nem szeretem…

[Az Ezüst Utazó]

Az orvosiból kilógó műtőasztal darabjai viccesek. Lehet hogy orvosként mindenütt patikatisztaságot kellene tartanom magam körül úgy mint Blacknél volt, csoda hogy nem volt minden felcímkézve. A címkéző meg CÍMKÉZŐ-vel lett volna odaírva. Nem csoda hogy megtaláltuk a naplóját. Most akkor miért pukkad? "Én miért foglalkozom ezzel? Ereszd el szöszi és kész!" Végezd a melót. Az én szobám megint a kupleráj jeleit mutathatja vagyis sejtem hogy az lehet bent, mert a landolásnak nevezett inkább csapódás óta nem jártam arra.
Rogertől megtudtam ki milyen állapotba van, és igyekeztem a lehető leggyorsabban ellátni súlyossági és gyorsasági sorrend szerint. Blacket egy csomó kotla vagy mi alatt találtam, ronda sérülései vannak de gyorsan el lehet látni megfelelő eszközökkel. A rókának tea kéne rummal, mielőtt még Roger indulna gyorsan felvilágosítom hogy tilos forró italt adni fagyási sebesülésre. Felforr belül. Magamba viszont csak morgok toronyóra aranylánccal az nem kell? Mert szállítjuk!
Nem sikerül megakadályozni hogy megfürödjön. A jégzselé se kellett neki. Na jó, ha nem kell a segítség nem kap.
Rina a szokásos én vagyok az okos te meg a falu bolondja játékot játszaná, de ehhez pillanatnyilag semmi kedvem, hiába aludtam ki magam hullafáradtak kávé nélkülinek, kávé nélküli? Van ilyen állapot. Kiabáltam olyat is amiért kemény büntetés jár de hátha kifárasztja a a Róka. Ááá kizárt! Hárman mondtuk neki hogy, nem Black volt.
-Mit tudom én ki volt! És néha én is beszélek baromságot akkor mi van? Semmi!-Lezártnak tekintem a beszélgetést.
Black után megyek kis kitérőkkel valamilyen indokkal be kell jutnom hozzá, addig gondolkodhatok rajta mi legyen az. A legkézenfekvőbb nincs meleg ruhám, a raktár zárva Rinához nem megyek. Nem nem adom elő a folyton ver problémát csak ha nagyon muszáj.  Ő is azzal jönne miért hagyom.
Inkább azt mondom kicsik rám a holmijai.
Úgyis teljesen mást akarok tőle, van e hozzáférése? Igyekeztem Rogert hátráltatni már éppen hogy rá nem másztam.
Ott az ajtó előttem a szirupos gyógyszer. Kopogtatok jó sokáig. Úgyis bejutok.

[Dierol]

Rina

/Angol/ Jól érzékelem, hogy ez némi türelmetlenséget sugall? - kérdezi, a jobb előbbre - és még szinte dorombolva hozzá teszi - ez igazán hízelgő...

Egy landolással és némi botkormány markolászással később már pontosan tudod, hogy mire van szükséged, hogy visszahűtsed a körülötted, no meg a benned tomboló izzást.
A túlélésre való törekvést előbb a kíváncsiság, majd a vágy váltja fel, míg végül Mia bebizonyítja neked, hogy pont úgy olvadsz, ahogy beígérte...

Black úgy tűnik, hogy hajlandó szóba állni veled, és a többiek is arról győzködnek, hogy feltehetőleg nem bombával állna bosszút. S mi több, még Mia is ezen a véleményen van.

A doki közben újfent problémázik azon, amit Blacknek mondtál. A számtalan lehetőség közül, hogy mi lehet az oka, úgy véled, megtaláltad a megoldást - nem tudja másképp levezetni a zuhanás túlélése miatt szerzett energiáit. Elvégre Miát valamiért nem kedveli, Black rá is haragszik, és Roger pedig túl tutyimutyi, hogy rámozduljon. Így maradtál te, aki segíthet neki levezetni a feszültséget, s nem utolsó sorban segíthetsz megőrizni a hajó békéjét. Pláne, hogy most is kritizálja Mia vezetési képességeit - pedig hajtóművek nélkül többé-kevésbé egyben letenni egy ekkora teherhajót nem tartozik az egyszerű dolgok közé. Magadhoz képest finoman felhívod a figyelmét, hogy nincs mindenben igaza, és ezzel lezártnak tekinted a dolgot.

Miközben mindenki megy a dolga után, te is azt teszed. Joe szekrényéből kiegészíted a téli ruhatáradat, majd az aprócska élelmiszer raktárból pár konzervet és vizes ballont átmenekítesz a szobádba. S ha már ott vagy, még egyszer leellenőrzöd a fegyverzetedet - hiszen most már bárki betoppanhat a hajóra hívatlanul.

Miát a társalgóban találod meg - épp a kisebbik kijelző előtt áll, és a bolygó egy aprócska darabjára nagyítva elemzi az adatokat. Ahogy átöleled, és hozzá simulsz, gyengéden megsimogatja az arcodat, s nyelvével picit megnedvesíti az ajkait. Ezzel nem csak te ébresztesz emlékeket, hanem ő is, amelybe nem kizárt, hogy jólesően beleborzongsz. Szinte látod magad előtt, ahogy egymásba gabalyodva végignyúltok a kanapén, hogy újra elragadjon a földről, ahogy egy jó pilótához illik...
Mia viszont mást tervezhet, mert miközben kissé felnéz rád, az esetlegesen elkalandozó kezedet gyengéden megfogja.
/Angol/ Jó volna, de előbb kissé rendbe kéne hozni a hajót. A legutolsó mérés szerint a hó vastagsága három és hét méter között van, Aquamarine pedig negyvenhárom kilométerre - légvonalban. Sajnos a hegygerinc mögött, amin a hágó hatezer kétszázhúsz méteren fekszik - mi pedig négyezer négyszáz tizenkettőn vagyunk. Ráadásul a kinti vihar nem kedvez sem a légi sem a földi közlekedésnek. Ez pedig azt jelenti, hogy jobb, ha sikerül működésre bírni a hajót, mert a vihar végéig nem fognak értünk jönni. A négyből legalább két hajtóművet kellene feléleszteni, és befoltozni a burkolat hiányosságait, hogy el lehessen indulni... - véli, és mindenféle szélsebesség és magasság adatokat kezd el tanulmányozni, hogy megterezze a legrövidebb és legbiztonságosabb repülési útvonalat a kinti viharos időben.

[Dierol]

Roxana


Black utálja a káoszt - ez látszik is a konyháján, és nehezen viseli, ha mások valóban másképp viselkednek. De ez tény, hogy az ő konyhájában műteni lehetne, olyan tisztaságot és rendet tart. Vajon mit szólna a kabinodhoz? Mániákusan elpakolna, vagy rémülten kihátrálna már az ajtóból?
De ő volt a hülye - ha nem akarta, hogy elolvassátok a naplóját, akkor miért nem jelszavazta le, nem igaz? Azért belegondolva neki sem lehet könnyű, hiszen alapból nehéz eset - hát még most! S most egy ideig nem is lehet majd a kedvére tenni, hiszen annyira meg van sértődve az egész világra. Ez utóbbi szinte teljesen biztos, mert már próbáltad.

Miközben Blacket próbálod ellátni, Rogert felvilágosítod, hogy a tea nem pont a legjobb rendelés, amit Mia leadhatott, de mintha süket fülekre találtál volna. De az ilyen vessen magára - majd tanul a saját hibájából, igaz?

Kávé nincs - talán te is megkérhetnéd Rogert, hogy csináljon, amíg te Blackkel piszmogsz. S erre a koffein elvonásra érkezik Rina, aki megint hozza a formáját, és fenyegetődzik. Ami azzal a furcsa eredménnyel zárul, hogy a kis vöri bár egyáltalán nem kedveli Blacket, még ő is a pártját fogja! Rina meg Miáét, mert beleveri az orrodat, hogy szerinte egész olcsón megúsztátok, hogy félúton felrobbant itt-ott a hajó. No most akkor tényleg ennyire utálod Miát, hogy neked más a véleményed - vagy a kis boszorkány ennyi idő alatt az ujjai köré csavarta volna Rinát?
Azért a dolog nem hagy nyugodni, hogy mi van, ha tévedsz Blackkel kapcsolatban? Ha nem adtad volna oda a hozzáférésedet, és nem akadályozod Rogert, most biztos lehetnél abban, hogy Black valóban ártatlan. De így? Így ugye ott az az aprócska kétely, hogy akár ő is lehetett volna. S amilyen hangulatban mostanában van...

Végül bármerre is indultál, immár Black ajtaja előtt állsz. Roger a pilótafülkében próbálja elállítani a hóesést, Mia valamit számolgat a társalgóban, Rina pedig valahol a kabinjában matat - szóval sehol senki. Így bátran kopoghatsz az ajtón. Bár arra számítasz, hogy sokáig kell dörömbölnöd, talán hat-hét másodperc után már nyílik is az ajtó, és egy kissé savanyú Black tűnik fel benne.
/Angol/ Tessék... - szólít meg, és bár egy ideig mintha töprengene azon, hogy itt az ajtóban beszéljen veled, végül győz a jólneveltsége, és elállva az útból beenged a kabinba. Ahol most mindössze a tompított vészvilágítás megy, ezzel barátságos hangulatot adva a kabinnak. Odabent minden elpakolva, ahogy legutóbb is volt.
/Angol/ Mi járatban? - kérdezi, s miután kifejted, hogy nincs meleg ruhád, visszakérdez:
/Angol/ S ezen én hogy tudok változtatni? - kérdezi rosszkedvűen. Az előző orvos - Lizzy ruhái szintén kicsik lennének, hiszen ő Rinánál is kisebb volt - talán Miának lehetnének jók.

[Dierol]

Rina & Roxana

Pár órával később Mia a piatófülkét takarítja egy hólapát és néhány vödör segítségével, aminek a kitört ablakát Roger és Rina már befoltozta. Miközben ő ezzel foglalkozik, addig Roger és Black a hátsó traktus - a raktér és gépház burkolati hiányosságait hozzák rendbe - és talán Rinával az oldalukon. Miután sikerült befoltozni a burkolatot, onnantól Roger a dolgukra küldi őket, és a reaktort kezdi el ismét bekötni a hajó energia rendszerébe. Így nem marad más hátra, mint a várakozás, hogy Roger végre befejezze a javítási munkálatokat. Ami nem megy gyorsan - így Black egy vacsorát, majd egy reggelit, és végül még egy ebédet is készít nektek, mire Roger stabilizálni tudja a hajó energia ellátását is. Utána légtisztító rendszert kezdi el javítgatni, de fél nap alatt csak annyira jut, hogy friss levegővel el tudja látni a hajót, de az egység tisztító funkcióját már nem tudja megjavítani. S miután ezzel végzett, csak ezután kezd el foglalkozni azzal a dologgal, ami ahhoz kell, hogy végre tovább is álljatok - a hajtóművek újboli bekötésével.

Így Roger két és fél napnyi kemény munka árán tud visszakötni a négy hajtómű közül kettőt. S bár jórészt a felszínen pihen a hajó - azt nem tudjátok elhagyni a kinti vihar miatt - és mert az alatt a pár nap alatt, amíg itt parkoltok, a hajóra fél méternyi hó esett, még inkább betemetve azt. Összességében négy nap telik el, mire Mia elkezdi óvatosan tesztelni és bemelegíteni a bekötött hajtóműveket. Ez az a pillanat, amikor végre visszatér az a nagyon finom, apró remegés amely az egész utazás során elkísért eddig titeket, és a biztonságról és utazásról mesél. Két órával később ez az alig észlelhető remegés már igencsak érezhető, ahogy Mia fokozatosan növeli a teljesítményt, és végül elérkezik a pillanat, amikor Mia hangja felcsendül a hangszórókban
/Angol/ Tessék kapaszkodni, rögvest felszállunk! - tudatja, és egy kellemetlen felfele "ugrással" cuppan ki a hajó a hó fogságából, hogy a szél szinte azonnal belekapaszkodva kellemetlenül rázza. Közben aki esetleg a társalgóban kíséri figyelemmel a dolgot, a másodlagos kijelzőn láthatja a sárgás hibaüzenetek, melyek a hiányzó hajtóműveket, a sérült leszállótalpakat, az űrutazásra nem használható burkolatot, a hiányzó légszűrő berendezést és a kinti repülésre majdhogynem alkalmatlan időt kifogásolják.

Mia nem véletlenül javasolta a kapaszkodást. Mert bár most sokkal simább a hajó haladása, mint legutóbb, azért a földúton történő zötykölődés érzete megmaradt. Szerencsére nem kell sokig izgulni, mert három-négy perc múlva már leszálláshoz készülődtök - és a kinti kamera képei alapján nem is akárhova - Mia egy jókora hasadékba akar berepülni, amely egy hegy oldalában tátong. Ami a kinti szélvihar miatt egyáltalán nem tűnik veszélytelen vállalkozásnak - főleg, hogy oldalanként jó,ha harminc méternyi hely marad ideális esetben.
A zavaró rázkódás nagy része meg is szűnik, amint sikerül berepülni a kapun, ami lustán záródik mögöttetek, miközben a hajó a kijelölt leszállási zónában ereszkedik.

A kijelző szerint -3 fok a kinti hőmérséklet, ami igen barátságos a felszíni -52 fokhoz. Mia annak ellenére, hogy puhán teszi le a hajót, kissé megdől az orra fele, köszönhetően a sérült hidraulikáknak.
Végül a hajó megpihen, és a finom remegés is megszűnik - ami után hosszú napok óta ismét először leereszthetitek a rámpát.
Kiszállva végre saját szemetekkel is felmérhetitek a helyet - egy hatalmas barlangban  vagytok - talán másfél kilométer hosszú, és nagyjából ugyanilyen széles - többé-kevésbé kör alakú. A barlang teteje a legfurcsább - erős kékes derengés szűrődik át rajta - feltehetőleg egy roppant jégkupola feszül fölöttetek. A levegő friss, és üde, a talpatok alatt ropog a zúzalék kő, hogy ne csússzatok el a jeges talajon. Odébb egy jégfal választja el az űrkikötőt a teleülés többi részétől, amelytől csak a magasabb emeletes épületek, és egy központ üveg kupola látszik. Nincs idő nagyon nézelődni, mert hat kabátba és szőrmesapkába öltözött ember tart felétek. A ruházatuk alapján - mely egyenruhához hasonlít - a kikötő emberei lehetnek. S mivel nincs is itt másik hajó - így egyértelmű - hogy hozzátok tartanak. Egyiküknél egy adattábla van, kettőnél automata gépkarabély - a másik három viszont fegyvertelen. Feltehetőleg most a kikötői szolgáltatások és a jöveteletek célja lesz a fő téma...

[Az Ezüst Utazó]

Ezt most még aránylag könnyen megúsztam MOST! Viszont Rina lehet, nem egy agysebész IQ-jával rendelkezik viszont nem felejt. Verésre számíthatok ha nem most akkor később.
Elég hideg van a pólóhoz a farmerez meg a sportcipőhöz. Mia persze nem fázik. A jégzselék még nem olvadtak el az orvosiba visszajutni képtelenség vagyis ha nem veszek levegőt sikeresen azon a 30-40 centin át tudom magam passzírozni. De a műtűágy daraboknak vagy ott kell maradnia mert azonnal rázár ha valami azonnal kellene. Minden marad úgy ahogy volt.
Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen bejutok Black kabinjába, és nem kell könyörögnöm ezt nagyon nem szerettem volna.
De azért előtte szétnéztem lát e valaki, egyelőre senki.
Előadtam neki, hogy "Miért jöttem" Ez persze csak a bejutáshoz kellett de azért mégsem ártana.
-A raktárba most nem tudok lejutni, tudod zárva. Mármint szétnézni és az idő is sürget.A méreteim mármint a magasságom néha átok. Az összes itteni lány kisebb és vékonyabb nálam, ezért gondoltam rád, te alkatilag aránylag megfelelnél. Ahol nálad vállban széles azt én kitömöm máshol.
-Leginkább kézzel igyekszem mutatni hogy hol lenne az a máshol, nem mondom ki.
Tudom hogy alapból elege van belőlem is meg az összes nőből aki itt a hajón van. Próbálom rövidre fogni a végső mondandóm.
-Figyelj! Tudom hogy Mia korlátozni akart, de nem ő, Az egészet Rogerre hárította volna.
 Neki ez már akkor sem tetszett. Mikor megtaláltam hozzá se látott. Próbáltam feltartani de még mielőtt félreértenéd, Egyszerűen csak jó sokáig beszélgettünk mindenféléről. Nem utasítottam nem is kértem hogy, ne tegye meg amire Mia kérte, csak abban reménykedem hogy annyira elfáradt hogy nem ette meg. Mint ahogy azt eredetileg se akarta. De ha mégis. Hol az a krém amit adtam? A külsejére ragasztottam a saját kódjaimat és jelszavaim. Használd!   -Hagyom, hogy ezt mind megeméssze, de mivel szokás szerint időhiányban szenvedünk, visszatérek az eredeti témára. A ruhára.
Majd időközben gondolkodhat rajta és kérdezhet is ha véletlenül négyszemközt leszünk.

[Az Ezüst Utazó]

Később:
Ne gondolja nekem senki hogy nem bírom a kemény munkát, beállok Mia mellé havat lapátolni a pilótafülkében. Azt javasolom neki egyenlőre tartsuk meg, ki tudja mikor lesz legközelebb tiszta vizünk. Majd öntök rá ha eljutunk odáig egy gyenge tisztítót hogy jó legyen a PH értéke. És iható legyen mert félő hogy hiába forraljuk fel attól még nem biztos, hogy tökéletesen tiszta lesz.
Majd lapátolok tovább.
Felszállunk már ha ez az, majd le. A kikötő szép de az első szó ami először eszembe jut róla Rideg. Még nem tudom mi a sorrend vagy a szokás ezen a hajón ez az első landolásom, de abban holdbiztos vagyok hogy Rina menjen előre!