A történet alakot ölt

[kalidar]

Z'atthrass


Egykedvűen várja az elmés társalgást az egyszerű lelkű talpastól,de amikor a "-Lenni ti gyerekek..." elhangzik nem bírja tovább és felvihog:

-Wehehehehe!!!!! Esssz jó,nagyon jó!Még hogy gyerekek...igen cakk ronda gyerekek lennénk-majd oldalba böki Baltást-főleg Te barátocckám azzal a szokk sszörrel az arccodon....
 Tovább is folytatná,megjegyezvén hogy ezek a katonák valószínűleg még azt se vennék észre ha odalépne és lassan hasba bökné a tőrével egyiküket...amikor egy homoktölcsér jelenik meg a távolban és hirtelenjében nagy nyüzsgés támad az őrség köreiben.
Bodin egyből fegyverkezni kezd és odaveti neki "- Ugye nem gondoltad, hogy egy kis csihi-puhi elől elmenekülök" valamint rögvest felajánlja segítségét a gorvikinak aki közben már mindenfélét halandzsázik a sajátjainak.

[Közös]-Miccoda?? Ugye Te meg nem gondolod hogy majd egyedül sszorakoszol? Mutasszuk meg ennek a hebehurtya népsszégnek hogyan jáccanak a gyerekek!

Majd megoldja a derekán a láncot,mire hangos döndüléssel esik a földre a buzogány feje, a lánc megcsörren miközben megmarkolja és teker egyet az ökle köré rajta.

[Közös]-Futtkosszatok csak mint a fejevessztett ccirkék nagy mamlasszok!! Majd a gyerekek megmutasszák nektek hogy kell esszt ccinálni!! Jól mondom Bodin koma??

[Sol]

JK: Hirgon, Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

A furcsa páros szomszédságában harsány gorviki társaság reggelizett. Szinte lehetetlenség volt nem odafigyelni rájuk. Az egyik fiatal harcos hiszékenységén viccelődtek. Az udvari ork némileg együtt érzett az ifjúval. Egyszer valaki találóan azt mondta róla, hogy "Laha érti a viccet, csak nem szereti". No igen, akkoriban szinte azonnal orrba vágta, aki rajta tréfálkozott. Szerencsére mostanra Laha már túl volt a vad ifjonti éveken és az utóbbi időben egészen higgadtan tudta kezelni az efféle helyzeteket.
Az imént hallott történetnek viszont se füle, se farka nem volt. Már-már megkérdezte Hirgont, hátha ő több értelmet lát benne, azonban ...

A hirtelen felharsanó kürtök panaszosan jelezték az ellenség közeledtét. A jelenlévők sebtiben felhagytak a reggelijükkel és sietősen távoztak, ki-ki a saját szolgálati helyére. Laha számára a riadó hangja olyan élénkítően hatott, mint az embereknek az a fekete, kesernyés lötty, amit kávénak neveznek. A "bugyuta pyarroni" története jelentőségét veszítette.
[dzsad]- Jó nap halál. - kacsintott oda a mágiahasználónak, miközben elővette a hátára szíjazott hatalmas csatabárdját, majd megindult, hogy elfoglalja helyét a falon.
Menet közben magában Dartonhoz fohászkodott.
Uram, ha ma kell színed elé járulnom, én készen állok. Mindössze jó halált kérek.
De ha várnom kell még a találkozásunkra, arra kérlek, hogy acélozd meg karom, hogy szétmorzsolhassam ellenségeim csontját és megvédhessem e földet a démonfajzatoktól.
Arcán ádáz vigyorral, kezében kétkezes csatabárdjával várta a csata kezdetét. Ő készen állt.

[Quator]

Nusar el Ibara

*A pyarroni első megjegyzésénél már forgatja szemeit Nusar és felhorkan nemtetszése jeléül. Az már az első megszólalásból kiderül, hogy nem tud valódi megoldást az őrült vándorféle, csak ködös feltételezések és hiedelmek vannak az egész út mögött. Ezt az érzést csak erősíti a következő nagyobb lélegzetvételű monológ, aminek mintha sose akarna vége szakadni. Még inni is tud úgy ez az alak, hogy nem szakítja félbe saját maga mondandóját.
Mikor végre elhallgat, Nusar vár egy kicsit, hátha van még ott, ahonnan ezek jöttek. A hatásszünetben beálló csöndet megtörve összegzi a hosszadalmas előadást a hadzsi.

[dzsad] - Az az ötlet, hogy szabadítsuk ki az Ősi Nép egy másik istenét, hátha majd leszámolnak egymással?! Egy elf mese alapján?! ... Te őrült vagy!

*A megvető grimasz mellett, csak azért nem köp ki Nusar, mert nem lenne értelme az értékes nyálat pazarolni  erre a féleszű figurára. Kérdőn és kissé kétkedve néz a dervisfélére, hogy vajon az mit gondol erről az egészről?!? Kis gondolkodás után még felteszi az egész történetből eddig kihagyott részre vonatkozó kérdést, ami szerinte a valóban fontos dolgokra vonatkozik.*

[dzsad] - A kérdés, hogy ebben az egészben mi lenne a dolgom? Meg az, hogy pontosan hova akarsz eljutni?

*Összehúzott szemmel fürkészi a két alakot és várja a válaszokat. Nusar feltételezése szerint az őrült vándornak karavánvezetőre és biztos kezű gyilkosokra van szüksége, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól... meg semmi mástól sem. Annyi biztos, hogy ebben az esetben jó helyen keresgél, mert a Fayuma harcosok az Ibara legmélyebb zugait is ismerik, ráadásul számukra a gyilkolás nem pusztán nemszeretem eszköz, hanem életforma. A gondolatmenet ezen részénél Nusar akaratlanul is végigsimít handzsárja fekete bőrrel betekert markolatán. ... Bár abban se kételkedik, hogy a másik dzsad is hasonlóan jól képzett a jatagánjai forgatásában. Azonban az előbbi közjáték alapján még kérdéses, hogy a dervisfélét mennyire gátolják a haszontalan elvei az ölésben?!?*

[wolftern]

JK: Ibara keselyűje
Helyszín: Warvik tartományban, Warvik külvárosában, Fogatlan Kutya ivó
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Amikor Nusar elmeháborodottnak titulálja a vándort, a pyarroni kedélyesen felnevet.
-Szóltam, hogy nem lesz egyszerű. Azt mondom, ha egy kevés esély is adódik a Kék Arcú megállítására, én biztosan nem fogom kihagyni. Éppen ez a probléma gyökere, hogy aki tehetett nem tett semmit, de még a magukat oly felsőbrendűen magasztaló dzsenek sem léptek időben a manifesztáció ellen. Lehet épp ez volt a céljuk. - fintorodik el a vándor, miközben kimondja a szót-   Ezért Amhe-Ramunnak sikerült kijátszani az isteneket és minket halandókat is, a próféciája akadálytalanul megvalósult. Most pedig egyetlen sereg, varázslat, de még ötlet sincs a megállítására. Uram, a Mindeneket Tudó Krad, látomást küldött rám. Feltárta előttem a legendát és a valóságot. Hithű Pyarroniként kötelességem a dolgok végére járni.
A pontos cél, számomra is ismeretlen, a halhatatlanok sakk bábuként játszanak velünk, azonban tudom hogy amit keresek az a mélysivatagon keresztül, a fekélyláz parton vár rám. Ha akarsz velem tartasz, ha nem akkor Krad böcsessége vezessen utadon. válaszol röviden Tynnen Berrano, majd tekintete a másik dzsadra téved. Gondolatai egyértelműen Jaszef körül tornyosulnak, hogy vajon a paptárs mikor kezd ellenérvelésbe.

[wolftern]

JK: Z'atthrass, Baltás Bodin
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát,
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Néhány perc leforgása alatt, a rendet káosz váltja fel. Visszaindultok a gát felé. A kőhajító dombról már könnyen észlelhető a kibontakozó harc. Számtalan homoktölcsér a gránit fal közelében, miközben az amund hordák békésen menetelnek a pusztító vihar mögött. Az orkáni szél erőnek erejével feszül a Cassada gátjának, s emberek tucatjait ragadja magával az első csapás. Amikor minden tölcsér elhall, a Kék Arcú hívei jottányi időt sem hagyva, óriási sáska rajokat küldenek a megmaradtakra. A sötét felhők a semmiből törnek elő, nem kímélve állatot s embert sem. A védők százával hullanak, miközben az Ősi Nép egyetlen fűszálat sem veszít. Mikor az offenzíva eléri a falat, Amhe-Ramun akaratából az erőd magasságával megeggyező méretű lépcsőn keresztül, rázúdul Gorvik utolsó bástyájára. Elérkezett az idő, talán az utolsó. A harc inkább nevezhető mészárlásnak, mint csatának, hiszen akik megmaradtak, vagy fejvesztve menekülnek vagy oly nagy túlerővel szemben küzdenek, hogy annak kimenetelét, még a laikus is könnyen átlátja. Ezért a rettegett ellenség játszva átjut az első védelmi vonalon. Siettek ahogy a lábatok bírja, végig a hídhoz vezető ösvényen, át a hídon amikor egy téren, kb két tucat amundra és a velük hadakozó néhány vértesre lesztek figyelmesek.

[wolftern]

JK: Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Követed a távozókat, s őrhelyed felé veszed az irányt. Amikor kilépsz a kaszárnyából, feltűnően zavarónak érzed a sötétséget, melyet a felkavart por okoz. Ösztöneid automatikosan működésbe lépnek, a körülötted lévő tárgyak hőképe hirtelen kiviláglik. A gorviki banda amely az imént kirobbant az ebédlőből, most tétlenül tanácskozik, hiszen a homokködben alig látni néhány lépésnél előrébb. Megindulsz a falirányába, amikor szemed sarkában egy feléd szálló valamire leszel figyelmes. Éppencsak pillanatnyi időd van félre állni útjából. Ezután az ismeretlen tárgy a földbe csapódik, akár egy lisztesszsák. Azzal a különbséggel, hogy ennek végtagjai is vannak. A tetem ruházata és fegyverei alapján, gorvikinak ítéled, ám nem tapasztalsz a halálára utaló jeleket. Nincs sem vágás, se pedig mágia okozta sérülése. Ez a tény, még számodra is ijesztő, hogy a harc előtt már ekkora a vérontás, de legalábbis a veszteségek nagyok. Amikor felocsúdsz, és erőt veszel magadon, akaratlanul is meglátod a lecsupaszított csontvázakat és további röpködő hullákat. Köztök, lovak, szekerek, kardok és minden amit az amund mágia képes magával ragadni. Átvágtatsz a mostmár üres téren, és a Nagy Fal árnyéka, pillanatok alatt kiviláglik előtted. Közelebb érve a gyilokjárón egy furcsa, három méternél magasabb szörnytestű, négy karú démon öldökli a védőket. Közben az amund katonák szorgosan özönlenek, keresve a megmaradt ellenfeleket...

[Sol]

JK: Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ordibálás, zűrzavar, összecsapó fegyverek fémes csengése ... csak a szokásos csatazaj. Ez a fajta "muzsika" felpezsdíti Laha vérét. Lelkében egyre inkább erőre kap vadállatias énje, melyet rendes körülmények között oly gondosan elnyom. Ilyenkor érzi igazán a Farkas-szellem hívását és ez azon ritka pillanatok egyike, amikor szabadjára engedheti ösztöneit anélkül, hogy szégyenkeznie kellene miattuk.
[asszisz] - Gyertek csak, gyerteeek! - üvölti bele a hirtelen feltámadt szélbe, amely egyre inkább hasonlatos egy ibarai homokviharhoz. Kénytelen az éjszakai látására támaszkodni, ha néhány lábnál messzebbre is el akar látni.
Az adrenalintól kiélesedett érzékei segítségével még azelőtt oldalt lép, hogy a korábbi helyére egy liszteszsáknak kinéző valami csapódna hatalmas puffanással. Megborzong, amikor ráeszmél, hogy mi is az, ami előtte hever.
[asszisz] - Ocsmány egy halál. - krákogja leginkább csak magának és szánakozva átlépi a tetemet.
Úgy látszik, hogy téged sem védett meg a kosfejes istened, pajtás.
Elszántan halad tovább a fal felé. Az elé táruló látvány siralmas. A védők ugyan még kitartanak, de már nem sokáig. Szemernyi kétsége sincs afelől, hogy még ma találkozik Dartonnal a túlvilágon.
Ahogy közelebb ér, egy három láb magas, négy karú szörnyeteget pillant meg. Önkéntelenül is eszébe jut a liszteszsákként heverő gorviki...
Nekem ugyan szebb halálom lesz!!!
Elvicsorodik, tulajdonképpen mosoly ez, amolyan ork módra. Most sokkal jobban hasonlít távoli rokonaihoz, mint bármikor máskor. Suhint egyet jobbra, egyet balra a kétkezes csatabárdjával, melyet rúnákkal erősítettek meg a hozzáértő kezek és a maroknyi védő segítségére siet a monstrum ellenében.

[Cyrgaan KheaLorn]

Jaszef ibn Hasszár

Kissé bosszúsan hallgatja a pap szavait. Bár a sivatag fiai is sokat beszélnek, szavaik mögött több az ügyesen leplezett csel és cél, mint a pyarroniakéban. Ők is ugyanannyit beszélnek, ám az övék inkább üres okoskodás, vagy elmélkedés, ami csak megöli a tettet.
Az egész történetből a dervis számára nem egészen világos, hogy mint is akar a Vándor leszámolni Amhe-ramunnal? Ez is afféle pyarroni cselvetés, amire Jaszef rosszallóan elhúzza a száját, de még mielőtt hangot adhatna nemtetszésének, a másik sivataglakó már közbeszól, és a véleménye szinte megegyezik a dervisével. A bevezető alapján nem ilyennek gondolta a mesét. Mondjuk talán a pap is rájött, hogy nem annyira jó helyen tapogatózik az arannyal a két sivataginál.
Gondolatai egy pillanatra elkalandoznak - ki lehet ugyan eme idegen dzsad? Kiejtése alapján a vándorló törzsek tagja lehet, s a ruházatának némely darabjai a rettegett Fayuma törzsben használtakra emlékeztet. De mégis mit keresne egy sivatagi kóbor gyilkos éppen itt, az ősi ellenség Gorvikban?

A tetovált dzsad lényegre törő kérdéseire a kraddita újfent meglehetősen hosszasan válaszol, és végül a dervistől is választ remélve figyelmét Jaszef felé fordítja.
Pedig őt kissé lefoglalják a gondolatai - nem erre számított. Tiszta, egyértelmű dolgokra számított, nem alakoskodásra, próbálkozásra, hiedelmekre.

- Amikor azt mondtad, szahib, hogy nem lesz egyszerű, azt nem mondtad, hogy valós sem biztosan lesz - hiedelmekre, elképzelésekre, korokkal ezelőtti legendákra alapozott terved másodjára talán még ésszerűtlenebbül hangzik, mint elsőre. - tekintetével beszéd közben hol a papét, hol a másik dzsadét keresi.
Egy pillanatra felrémlenek előtte az átélt borzalmak, nehézségek, amik a bronzbőrűek kirajzása óta osztályrészéül jutott.
<Magasságos Doldzsah, segíts helyesen döntenem.>
Pár pillanat múltán válaszol az Őrült Vándornak.

[dzsad]- Esküvel fogadtam, hogy bármit megteszek, hogy a mélysivatagi szörnyetegek ellenére legyek, s minél többet pokolra küldjek közülük. Az Istenek üzenete számomra egyértelmű - itt egy olyan lehetőség, amely segíthet újra azzá válnom, aki voltam, és megtalálom a békét a nap alatt és a homok fölött.
Ileredzs i rangab na 'Azraqi Kharam hateb elayam. Veled tartok, s a Kék Hold mosolya segítsen minket.

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

Mikor felkerekedik a homokvihar és a tölcsér sereg, no meg az amundok is félhangosan megjegyzem a következőket:

[Közös] - Na megint kezdődik....

Ezek után, hogy kialakul a harc miután a tölcsér és a homok forgatag eltűnik megtorpanok egy pillanatra, hogy mennyien vannak és milyen hatékonyak, hiszen csak úgy hullunk száz számra... Mikor a hídnál észrevesszük az embereinket és azt is, hogy túlerő ellen harcolnak a goblin felé fordulok:

[Közös] - Menj, ha akarsz, de én ezeket itt nem hagyom... - pajzsot a kezembe veszem sisakot a fejemre helyezem és baltámat is, mint névadó fegyveremet magamhoz ragadom. - Vigyázz Te Beste széjjel hasítom azt a rusnya olajos fejedet! Vigyázzatok jön Bodin a Bátor! - és megindulok feléjük, ami rohamozáshoz vezet, ha már közelebb vagyok feléjük.

[kalidar]

Z'atthrass

Loholnak visszafele a hídtól a kanyargós utakon,alant látszik a mészárlás és az ellenség áradata.
A védőknek jelen állás szerint fabatkát sem adna az életükért,de javukra legyen írva még így is próbálnak helyt állni.
Egy téren pár tucat olajozott testű sivatagi kutya sanyargat alig néhány páncélos gorvikit.Bodin persze egyből felveszi a hősi pózt " - Menj, ha akarsz, de én ezeket itt nem hagyom..."...és rohamra is indul.
A goblin csak a fejét csóválja,vajon miért kell ezt mindig eljátszani?Mint ha csak a törpe lenne az aki a harc sűrűjében szeret tobzódni.De mindegy,már lassacskán megszokta Baltás drámai fellépéseit.
Így az elrohamozó törp után indul,hosszúra engedett láncon pörgeti a feje felett a buzogányt,ami el is éri az egyik amundot aki balszerencséjére lenézte az apró ellenfeleket.A jutalma...összezúzva hanyatlik le a porba.
A helyzet eléggé kaotikussá válik,a törpe harci kiáltásai majdnem elnyomják a harc zaját,de Z'atthrass is hozzá teszi a magáét,mint mindig ha elragadja a harci hév:
[Erv]-Na!!!Te kutya...-az épp lehanyatló ellenfélnek-Darton jót fog nevetni rajtad ha elmesszéled hogy miért nésszed illy ferdén a világot!
Majd rövidebbre fogja a láncot mivel a többiek már közelebb vannak,de még így is elég jó lendülettel tudja osztani a csapásokat,csontok recsegnek és fájdalomkiáltásokat visz el a szél.
[Erv]-Nyehehehehe!!!Asszt hitted a kicci ellenfél nem ellenfél???Hát nessze,esszt messzéld el anyukádnak te fattyú!!!Fájt mii?

Most már nem latolgat esélyeket,a harc elkezdődött...az istenek döntik el ki hullik következőleg a porba Ő,vagy egy újabb ellenfél...suhog a lánc,zúgva szeli a levegőt a szegecses buzogány...miközben a goblin szökell,bukfencet vet,félreugrik,cselez....

[wolftern]

JK: Z'atthrass, Baltás Bodin
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát,
Időpont: napközben
Esemény: harc az amundokkal
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*A mondás úgy tartja; kicsi a bors, de erős. Nem csak erős, még gyors is. A goblin mindenkinél gyorsabban mozdul, esélye nincs ellenfeleinek a kitérésre. Z'atthrass suhogó csapása, elsőre kitöri az egyik amund nyakát, a második pedig összezúzza annak tökéletes testét. Fájdalmtól sziszegve ordít fel a szerzet, aminek hatására társai rögtön körbe veszik a kis termetű harcost. A menethek magasba lendülnek, ám a sivatagi szörnyeknek nem sikerül eltalálni a zöldbőrű teremtményt.
Társa a Riegoyból származó Bodin, ekkorra már a vértjét is felöltötte, s iszonyú rohammal tiporja a goblin mellett állókat. A kékszemű démonok sakk bábuként dőlnek ki, majd a törp kegyelmet nem ismerve, visszaküldi lelküket -ha egyáltalán van- istenükhöz.

Az amundoknak elég néhány szívdobbanásnyi idő, hogy a két barátot elszeparálják egymástól. Gro-Ugon szülötte hiába gyorsabb mindenkinél, a levágottak helyébe mindig újabb ellenség kerül. Az olajos testű kísértetek egyre többen veszik körül, s a fogazott pengéjű kardok is, töbször betalálnak. Z'atthrast a goblint, felváltva kezdik az ismeretlen érzések gyötörni: csüggedés, fájdalom, elmúlás

Eközben Bodin is kénytelen a túlerő ellen harcolni, ám miután levágta a negyedik ellenfelét, valahogy már nem sikerül többet a túlvilágra küldenie. A közepes pajzs mögé húzódva hárítja a sarlószerű fegyverek támadását. Hirtelen valami nagyot villámlik a távolban, melyet hatalmas égzengés követ. A pillanat tört része alatt, Kráni harcosok kerülnek a küzdők közé. A mara-sequorok szélsebesen táncolnak, amitől a Kék Arcú szolgái úgy hullanak mint a legyek. Ekkor a bástyán, amin keresztül az erődbe lehet bejutni, egy amund férfi tűnik fel. Díszes arany nyakéke és büszke tartása jelzi kiemelkedettségét. Szemében vakítóan ragyog Amhe-Ramun akarata. Az ősi fajzat végig hordozza tekintetét a téren, majd előrenyújtott karjában összezárja tenyerét. Az ellenség száz számra özönli el a teret, köztük óriás szobordémonokkal, melyek vagy egy furcsa lényekből álló teremtményt vagy egy amundot ábrázolnak.
-Azt hiszem itt az ideje a távozásnak! szólal meg egy hang, az apróságok elméjében. Ezután a Krániak egyike egy pergament nyújt baltás felé. -Vigyétek a térképet, mi feltartjuk ezeket amíg távolabb értek! folytatja karakán hangon a törp előtt álló árny. A bolond is láthatja meghallni jöttek ide. 

[wolftern]

JK: Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
Esemény: harc egy lidérccel
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Az ork támadása mély sebet nyit a lény dagadó izmaiba, melyből kásás zöld vére lassan hömpölyög a külvilágra. A démon bömbölve lábszáron ragadja a kisebbik gorvikit, akit kalapácsként használva, támad vissza Darton szolgájára. A zsoldos egy pillanatra elveszti egyensúlyát, csupán apró fénypontokat lát maga előtt. Ezután a dög hirtelen elengedi a testet, mely ólomsúlyként nehezedik az orkra, kibillentve azt egyensúlyából. Busa fejével megállíthatatlanul kap Laha felé, mikor váratlanul villámcsapás éri. A varázslatot terjedelmes hangorkán követi, melytől a dobhártják is majd beszakadnak. Valahogy a fehérhajúnak mindig sikerül jól időzítenie. A pörk szaga serkentő mákonyként hat a zsoldosra, amitől észbe kapva újra lesújt ellenfelére. A bestia krokodil szeme felvillan, s a nyakából kinövő karja a mélybe zuhan. A lidérc övöltése mindenen áthatoló, harapásával és karjaival szüntelen eltalálja az orkot. Keserves sérüléseket ezek, ám minden másodperccel közelebb a csata végéhez. A dühöngő ellenfél ellen elég egy szemhunyásnyi pillanat és a dög máris leharapta fejed. Laha nem rest kihasználni a kínálkozó alkalmat, így nagyjábból egy perc elteltével leteríti a szörnyet. Mikor az udvariork diadalittasan körbe néz, már nincs senki aki láthatná győzelmét, kyr társát pedig amundok menethek fogták gyűrűbe.

[wolftern]

JK: Jaszef ibn Hasszár
Helyszín: Warvik tartományban, Warvik külvárosában, Fogatlan Kutya ivó
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*A vándor ottromba grimasszal tud reagálni csupán, mikor tervét a másik harcoshoz hasonlóan, hülyének nevezed. Következő pilanatban  egy nyomasztó érzés kerít hatalmába, olyan amit csak az amundok közelében lehet érezni. Hirtelen odakintről egy félmesztelen őrült, töri át az ajtót; felsőteste rojtos sebekkel teli, melyen vére már rég megalvadt.
-Itt vannak! Eljönnek mindenkiért! ordít eszelősen, majd amilyen váratlanul betoppant ugyanúgy távozik is.
-Az nem lehet! csattan fel Krad papja. Miközben értetlenül néz körbe a fogadóban. -Nem juthattak át a gáton! mondja hitetlenkedve, ám arcáról leolvasható, hogy még ő maga sem hiszi amit mond, hiszen az asztrál hullámot, amivel a hírnök érkezett mindenki érezte. Rövid időn belül megacélozza akaratát, s elsőként a fayuma felé szól.
-Nem tudom mit tartogatnak számunkra az istenek, de ha a halált, én bátran szembe nézek vele. A tervem őrültségnek hangzik, ám ha sikerrel járunk nagy csapást mérhetünk a szörnyistenre. Nem kérem hogy áldozd életed az eszméért, ellenben ha Amhe-Ramun kiírtja törzsed és vele együtt mindent amit emberinek lehet nevezni, magadnak kell majd számot adni! ezzel lezártnak tekinti a megbeszélést. Fürge mozdulatokkal lecsatolja, hátán lévő kardját, mialatt ismerteti tervét a dervissel.
-Veszélyes lebecsülni ezeket a démonokat. Áld meg a fegyvered, mert az erődbe megyünk! Odaküldtem két társam, egy goblint és egy törpét, hogy beszéljenek kráni bajtársunkkal. Még el Sobirában találkoztam vele -mondja, miközben kiértek a kocsmából. Kilépve a levegőt fullasztónak érzed, s majdhogynem esti sötétség borult a tájra- a kráni fejvadász vetette fel a dolgot, hogy van egy amund foglya. Több kevesebb sikerrel kiderítettünk ezt-azt... Még nem sikerült értelmeznem mit is vár tőlem Krad. Azonban T'zenkhala -t tisztán látom, magam előtt. Ez egy titkos város, amit Refisnek szenteltek. Egykoron ő is a sivatagi férgek istene volt. harapja el mondata végét, ugyanis a porfelhőből furcsa kinézetű testek rajzolódnak ki. Kecses idomú női alakok, akiknek nyakából kobra fej nől ki. Mindkét kezükben sarló szerű fegyvert forgatnak, s amikor meglátják első ellenfeleiket ösztönösen feléjük ugranak.

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

Bodin kicsit késik a kis termetű barátja támadásától, eközben konstatálja, hogy milyen ügyesen hadonászik amaz a fegyverével. Pár másodperc után észreveszi, hogy már nem védi senki sem a hátát, így nem árt majd odafigyelnie. Négy hulla után valahogy nem megy neki és kétségbe is kapna, ha csak nem lenne az a nagy villanás és utána az a recsegő hang, amire fel is kapja a fejét. Hirtelen abba is hagyja a küzdelmet, mikor a kráni felmentés megérkezik. Majd a bástya új urát meglátja, és a tengernyi ellen áradatot ennek tetejében egy hang is megszólal elméjében, összerakta a képet. Miután a kráni bajtárstól elvette a pergament, szól zöldes apró barátjának:
[Közös] - Gyere utánam, mennünk kell! Ez most már nem a mi harcunk!- majd megindul a sajátjai felé. Közben a krániakon gondolkodik, akik odadobták testüket, feláldozták magukat. Az ilyen heroizmuson, mindig megcsodálkozik.

[Sol]

JK: Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
Esemény: harc egy lidérccel
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Laha farkasszemet néz a kreatúrával, melyet vélhetően a szörnyisten papjai szabadítottak erre a világra. Majd mozgásba lendül ... A csatabárd súlyos csapása nyomán zöldes lé fakad a démon húsából.
- Wááá! - üvölt fel diadalmasan az udvari ork.
Minden addigi harci tapasztalatára szüksége van a lény elleni küzdelemben. Pokoli egy ellenfél. Amikor az egyik védőt lábszáron ragadja és meglóbálja a feje felett, Laha azt várja, hogy jó messzire hajítja majd szegény párát. Ehelyett azonban kalapácsként használva az udvari ork felé sújt vele. Az ütés váratlanul éri a harcost, fájdalmas hörgés szakad ki tüdejéből. Megtántorodik egy pillanatra. Az évek során kialakult harci reflexeinek köszönhető csak, hogy nem zuhan alá a falról. Megveti a lábát és megrázza a fejét, hogy kitisztuljon a látása. Majd nem sokkal ezután ismét nekicsapódik szemből az eszméletlen gorviki ernyedt teste.
A dobhártyaszaggató csattanás és az égett hús szaga téríti magához az udvari orkot. Minden dühét beleadja a következő csapásba, amely olyan mesterien sikerül, hogy lemetszi a lény egyik karját. Most a démonon a sor, hogy felüvöltsön fájdalmában. Újabb csapások következnek, oda-vissza. Egyikük sem kíméli a másikat. Tisztában vannak vele, hogy itt és most csak egyikük maradhat életben.
Amennyire vad maga a küzdelem, legalább olyan gyorsan vége is szakad. Laha leteríti a túlvilági kreatúrát és levegőért kapkodva tekint körbe. Azonban a látvány lehangoló. Éljenző emberek helyett csak a pusztítás, pusztulás nyomait látni.
- Hirgon!
Laha szeme megakad a hóhajún. Neki köszönhető a villámcsapás, amely elvonta némileg a szörnyeteg figyelmét és magához térítette a harcost. Úgy tűnik, hogy társa most bajban van, amundok fogták gyűrűbe.
Ezzel is mi lenne nélkülem?!
Sóhajt egyet az udvari ork. Nem törődve a testébe nyilalló fájdalommal a mágiahasználó segítségére indul.