Wang Woo Jin
1999. január 2.
08:00 am (GMT -6 hrs)„Kezdetét vette az az emberiség történetének legnagyobb háborúja.
Emberiség.
Az invázió napjától ez a szó új értelmet nyer.
Többé nem oszthatnak meg minket jelentéktelen ellentétek!
A közös érdek egyesíti a Föld összes nemzetét.
Most nem zsarnokság vagy elnyomás fenyeget minket, hanem a megsemmisítés!
Azért harcolunk, hogy élhessünk, a puszta létünk a tét!
Nem tűnünk el némán a semmiben! Ha el kell vesznünk, harcban vesszünk el!
Harcolunk az életünkért. A túlélésért…”
Körülbelül itt érkezik el az a pont, ahol – életed eddig látott legfurcsább madara elragadott a hazádból, hogy végtelenül hosszú útra vigyen és olyan apróságokkal szórakoztasson, mint ez a Hollywoodi borzalom amiben épp egy amerikai elnököt alakító színész a világűrből érkezett fenyegetés ellen harcba induló pilótáknak tartott beszédet – megkezdje a szokásosnál sokkal rövidebb fordulást, majd az ereszkedést, akárhova is érkeztél meg.
A szállítógép fürgén és könnyedén száll le és még szinte talajt sem ért, már nyílik a rámpája, amelynek alján egyenlőre senkit nem látsz a gép végéből, de az is igaz, hogy ez másodpercek alatt teljesen megváltozik. Nem kellett sokat várnod, szinte semennyit! és máris a padlón csattanhat a bakancsod, mely öltözet darabot az egyenruha többi részével a gépen kaptad meg. No, nem személytől, hanem ott várt az egyik ülésen a te neveddel és újdonsült rendfokozatoddal, aminek formája és színe egyenlőre még (számodra) egy ismeretlen nemzeté lehet.
Az egyenruha a homok-színtől az olíva-zöldig terjedő, melyen: a páncélzat jelen esetben maga az egyen-öltözet, mely védi a törzset, a vállakat és a könyököt illetve a térdet. A bakancsot talán már be tudtad törni, de az is lehetséges, hogy még ez nem történt meg. Két azonosítót viselsz: az egyik egy kékesen matt, és egy másik narancssárgán éktelenkedőt. Míg az első azon szervezet jele, melyhez áthelyeztek benneteket, a másik azon belül elfoglalt helyeteket jelöli. Az első, egyértelműen a földi egységek jelölése, míg a második azt mutatja, hogy a nem túl fantáziadús, de annál többet mondó Alfa raj tagja lettél.
A különleges légi szállítójármű hajtóművei nem sokkal korábban csendesedtek el és az így visszamaradó csend meglehetősen zajosnak tetszik az akár öt gépet is befogadni képes hangárban. A gép egy barlang félében landolt – egy hatalmas kör alakú mozgatható leszállóhelyen – amiben természetesnek ható sziklaképződmények igazolhatnak esetleges gyanút, miszerint az új állomáshely a világ valamely magashegységében található. Nem messze tőled kissé balra egy teherliftnek látszó szakaszon megtörik a talaj egyenletessége és a távolabb álló dobozok, hordók és ládák is ezt funkciót vélik megerősíteni. Ez a lift közvetlenül kapcsolódik a kör alakú leszálló platformhoz, melyen az eleddig sosem látott Szállítógép parkol mögötted nyitott rámpával…
Az ellenben teljesen biztos, hogy ilyen kézifegyvereket eleddig még nem használtál, mégis úgy igazodik hozzád, mintha mindig is ezek álltak volna rendelkezésedre. A pisztoly, mely a combra szíjazva pihen tokjában, láthatóan nagy átütőerő a jellemző, de ezzel feláldozták a tűzgyorsaságot. A kezedben nyugvó géppuska alapállásában a rövid sorozatra van kalibrálva. Mindkét lőfegyver a maga nemében egyedi és biztos, hogy ott nincs is párja. Magukba foglalják a hasonló fegyverek minden pozitív tulajdonságait, a negatívakat azonban nem.
Úgy tűnik, hogy nem sietnek az üdvözletedre, de más módon sem értesülsz arról, hogy merre kellene jelentkezned. Nincs senki más, csak te és néhány színes csík, melyek valahova biztos elvezetnek – kivéve, ha csak valamilyen dekorációs célt szolgálnak, de ennek kicsi a valószínűsége. Úgy tűnik kaptál pár percet, hogy összeszedd magad és csak aztán kezdj azon tűnődni, hogy hova csöppentél és ki az a vonzó jelenség aki széles mosollyal feléd siet…
