Evan Mallory
Gondolataid, hogy milyen lovagias leszel némiképp ellentmondanak a katonai szabályzatnak, de az is igaz, hogy ez nem egy szokványos egység, így akár a Parancsnok jóvá is hagyhatja a tervedet. A többi terved pedig, nos az sokkal előbb kivitelezhető, mi tagadás, már talán vágyod is az egyiket. Azt, amelyiktől felfrissülten ébredsz majd, kipihenten. Úgy, hogy újult erővel tudj(atok) szembenézni egy társatok elvesztésének tényével, tőle való végső búcsúval.
Raven-t illetően – üti fel a fejét egy gondolat – talán csak hátráltatnád, hiszen ő közelharci kiképzést kapott, te pedig… képes volt túlélni ott, ahol mások elbuktak, ahol majdnem egy egész raj odaveszett. Mi történhetett ott, azt Raven tökéletesen tudja, mint ahogy valószínűleg a Bradford is, sőt, ismerve a korábbi protokollokat, az sem kizárt, hogy megkapjátok azokat a végzetes körülményeket, mint gyakorlati elemek.
Dr. Vahlen maga a megtestesült végtelenség annak minden fagyos csodájával… valószínűleg. Tekintetében mintha apró csillagok lennének, míg éppoly hideg is, mint ahogy azt a természetfilmekből sejteni véled. A pillanatnyi lágyság leginkább egy hirtelen csoda, mint egy üstökös villant fel és tűnt el, ki tudja, lehet újabb kilencven évre. A kérdésre előbb értetlenül, majd a másikra még több értetlenség a válasz, míg végül az utolsó kérdésre egy biccentés.
/Angol/ Sok a tennivaló – úgy tűnik a nő csak a munkájának él – Minden percben születhet egy új felfedezés vagy áttörés, ami segíthet legyőzni az idegen fenyegetést és megmentheti az emberiséget – ez ennyire egyszerű a számára, ezért dolgozik ennyit – Ha nem engedném meg, akkor is feltenné a kérdést… - tulajdonképpen egy fura igent kaptál válaszul – Nem fejeződött be még semmi. – láthatóan megint rosszul fejezted ki magad, legalábbis félreérthetően – négy, a területükön kiváló tudós dolgozik itt rajtam kívül, de messze nem vagyunk elegen a hatékony munkához – majd ama bizonyos biccentést követően – Minden beérkezett idegen eredetű tárgyat kategorizálunk és megvizsgálunk, jelenleg is ezen folyamatok zajlanak.
Rövid szünet, amíg beszámolsz, majd
/Angol/ Ez esetben javasolja Smith parancsnoknak, hogy a tetemek boncolását és vizsgálatát nevezze meg elsődleges kutatási feladatnak. – és akkor meg lehet tudni mennyit bírnak – Ami pedig a boncolásra váró példányokat illeti, természetesen teljes biológiai zárlat alatt vannak. – ez annyira evidens, hogy meg se kellene említenie – Az említett szilánkok pedig az előzetes vizsgálatok alapján a testükhöz, esetünkben a csuklójukhoz rögzített szerkezet darabjai voltak, valószínűleg valamilyen támadó eszköz ami az életjelek megszűnésével azonnali önmegsemmisítést indukált. Elméletünk szerint csak a közvetlen környezetben, úgy értem testközelben tartózkodóakra hat potenciális életveszélyként.
A Gubóknál eltűnődik, majd sóhajt, szomorú tekintete igen kifejező
/Angol/ Azok emberek voltak Mr. Mallory. Eleddig ismeretlen összetevőkből álló a külső erőknek kimagaslóan ellenálló anyag, mely egyfajta sztázisba helyezi azt, akit belehelyeztek. Vagy valamilyen más módon bevonták ezzel a különös szubsztanciával. Egy közvetlen lövés azonban képes áttörni rajta, sőt, meg is sebesíteni, akár ölni a benne tartózkodó embert-lényt.
Rosszul emlékeztél, ez bizonyos. Ez a hiba úgy tűnik távolságot képez Dr Vahlen és közted, hiszen te ott voltál és alig pár órája történt az egész, míg a jó Doktor csak a bevetési naplóból tudhatja mi történt. De a neheztelő tekintet úgy tűnik valahol hatott rád, mert felrémlik, hogy a gyengélkedőn fekvő hadnagy lőtte lábon az egyik gubót és nem történt gránáthasználat. Valahogy meg is érzed, hogy jobb ha lepihensz, talán pihentebben több és jobb gondolatok születnek majd
/Angol/ Kellemes pihenést Mallory közlegény!
Az utolsó kijelentésedre csak egy apró bólintás volt a válasz, úgy tűnik a hölgy igazi tudós fajta, aki előbb bizonyít, csak azután hisz és nem fordítva. Így a szavadnak is csak akkor ad majd hitelt, ha a parancsnok tényleg itt lesz, és nem előbb. Az út visszafelé eseménytelen: mindössze egy teával gazdagodtál, meg a gondolattal, hogy milyen jó lesz lepihenni végre. Nem akadályoz vagy tart fel ebben senki, így ruhástul (vagy kevésbé, ha előtte ledobáltad/vetted egy részét-egészét) zuhansz az ágyba.
A környezeted még felfogod, tudod hol vagy és körülbelül miképp néz ki, de a részletekre már nem figyelsz, helyette inkább az álmokra, melyek lehet igen nyugtalanítóak lesznek, sok kis szürke manóval, amelyek mérgeszöld tekintettel perzselnek halálra… vagy annyira kimerültél, hogy még az álom leghalványabb-ködösebb lehetősége is messze elkerül. Az biztos, hogy jó hét-nyolc óra alvással később ébredsz
egy Raptor társaságában, aki könnyed mozdulatokkal épp a vérkeringését élénkíti fel… egy alsónaciban és topban.
