Nadír Könnyei

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

- Testvérem Mortarban, a megszólításom Kael testvér. Most már nem jut ebből a forrásból több méreg a testedbe, ám ami benne van, még tovább dolgozik. Így is van előtted tíz, talán húsz esztendő, aztán meghalsz. Ha akarsz, most elmehetsz.
Ha maradsz, akkor leborotváljuk a fejedet és bejelentjük Ha Ji Min úrnő nővérünknek, hogy Sterrard úr eltávozott az élők sorából. Ekkor egy év és negyven nap után új emberként léphetsz ki valamely kolostor kapuján, ha akarsz. Akkor már lesz esélyed gyermeket nemzeni és fel is nevelni.

Ám Sterrard úr próbál alkudozni:
- Kael testvér, mennyi idő van megszabva ahhoz, hogy a templomba jussak, e zarándoklat útján? Attól tartok vannak olyan fontos teendőim melyek nem tűrnek el halasztást, sem pedig mulasztást. Ezért még évekig attól tartok nem fog lehetségessé válni a kolostorba való eljutásom.

Testvérem, az idő olyan fonál, aminek hosszát mindig csak utólag tudja az ember megmérni. Ami segíthet, hogy én Lan testvérünket kísérem, amíg célba nem ér. Aztán visszatérek Sytisbe - ha megérem. Legkésőbb akkor, a sytisi Mortar Könnye kolostorba kell bevonulnod.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerének határán túl ismét a Kufár fedélzetén
Résztvevők: akár mindenki
__________________________________________________

Elhagyjuk az óriási teknőst és a Shorral Ház tengeri udvarházát a rejtélyük megoldatlan maradt azt talán egy másik látogatás alkalmával fejtjük majd meg.
Hae Min Ji-től a napudvarban megszokott ám a shagír birodalom számára fenntartott búcsúzkodási formulával köszönök el.
A Kufár fedélzetén miután Xao kapitány közli az időtartamot Hajnal nyomába szegődök és bevackolom magam a kabinjának egyik falához vagy sarkába Vanina jelenlététől sem zavartatva magam és élvezem tovább a viszonylagos magány adta nyugalmat a földre telepedve.
Az étkezéseket Hajnallal együtt töltöm el a kabin magányában, várom az érkezést a kikötőhöz és valahol tudat alatt a Dún bosszúálló küldött – angyal érkezését ki a hattyú és annak elrablójának nyomában „szárnyal”…..

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, utazás
Résztvevők: Elassor

Rashu mester és Haren beszélgetése udvariasan fogalmazva eléggé lekorlátozódik a fémekre és azok megmunkálásra. Az embernek már pár perc múlva erős ingere támad arra, hogy a köldökét nézve „meditációba” süllyedjen, melyből egy-egy finom bökés ébreszti fel, amikor túl hangosan horkol. Emellett Harennal beszélgetni elég nehéz – a nagydarab kovács csak hallgat, és csak néha-néha hümment egyet – valójában az udvarias köszönésen kívül alig lehet bármit kihúzni belőle.

Kiina ellenben felvilágosítja Elassort, hogy jobb, ha békén hagyja az ősöreg Sciosihorot, akinek hosszú emlékezte és bosszúálló természete van. Ettől eltekintve, és a mesét, melyet már hallottatok, ő sem tud semmiféle konkrétumot a teknősről – talán csak annyit, hogy úgy véli – nem démonról van szó. Ellenben a zegherovi kultúra és vallás egyediségén jót mulat – bár azt hozzá teszi, hogy teljességgel mindegy, hogy hívják az isteneket, ha az alapelve ugyan az, mint máshol.

Tam mester bár tapasztalt, azért elárulja, hogy ő inkább az orvtámadások túlélésében és nem kivitelezésében mondhatni gyakorlottnak. A tanácsa is ennyire egyszerű – még a támadás előtt vedd észre a támadót, hogy legyen esélyed túlélni.
Min Ji úrnő viszont nehéz falat – fiatalsága ellenére oly járatos az illemtan és tekintély fortélyaiban, hogy hamar egyértelmű lesz előtte – Sterrard úr a tipikus „vidéki” nemes, akinek fogalma sincs arról, hogy kell minden körülmények közt megfelelően viselkedni, és példát mutatni az embereinek.
Ennek következtében Min Ji úrnő bár udvariasan hallgatja Sterrard urat, mindig megtartja a három lépés távolságot. Egyszóval kerüli a hosszas társalgást Sterrard úrral – bár a daloskönyvet Sterrard úr rendelkezésére bocsátja itt tartózkodása idejére.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás, megérkezés Merussába
Résztvevők: Mindenki

Vanina riposztára a búcsúzkodásnál vidám hahota a válasz – senki nem mondhatja, hogy egy jó harcos csak a fegyverével képes visszavágni.

A Kufár immár dagadó vitorlákkal halad egyre közelebbi célja fele – magabiztos kapitánya és feltehetőleg a ti megelégedettségetekre is. A sziget üdítően zöldellő kertje után a fedélzet kopár sivatagnak hat – melyen csak a vitorlák árnyéka és az ember arcát simogató szél ad némi enyhet az utazóknak. A matrózok jó kedéllyel végzik mindennapi rutinjukat, hiszen ismét szívüknek oly kedves egyik kikötő fele tartotok, ahol majd legújabb kalandjaikkal eldicsekedhetnek régi és új ismerőseiknek. Xao is elégedetten pipázik a farvitorla árnyékában – elvégre ez az utazása is szerencsés fordulatot vett, ahogy – már ha hinni lehet a képtelenebbnél képtelenebb történeteinek – az előző kalandjaiban is lenni szokott. A matrózok egy része még mindig ámuldozik Sciosihoro roppant méretei felett, és mélyreszántóan megvitatják, hogy a legutóbbi tengeri kígyóval vagy a gigászi teknőssel történt találkozás volt-e hihetetlenebb?

Az utazás a Kufáron épp úgy folytatódik, ahogy a vihar elötti napon abbamaradt. Kiina jórészt Hajnal kabinjában tölti idejének javát – pláne, miután Xao tolmácsolta a szakács kérését, hogy Kiina négy lépésnél ne közelítse meg jobban a konyhát, vagy az annak használt asztalt. Ezt valahol meg tudjátok érteni – mivel amikor Kiina besegített (kotnyeleskedett) az étel elkészítésénél, több órás késéssel kaptatok csak enni, mivel minden romba dőlt, s a hajó csak a Kufár védő rajzolatainak hála nem kapott lángra.

Az is igaz, hogy Hajnal kabinja kissé kezd túlzsúfolt lenni – Kiina kihasználja lehetőséget, és Lant faggatja – ha már dőre módon ő is itt tölti az idejét – eleinte főképp az északkeleti varázslóiskoláról faggatózik, aztán előáll a nagyszerű ötlettel – Lan tanítsa meg olvasni! Onnantól már nincs kegyelem – Kiinának be nem áll a szája – folyamatosan áramlik belőle szó, minden írásjegy alakjáról eszébe jut valami történet, vagy csak simán érdeklődik, hogy miért úgy s nem amúgy kanyarítják vonalait? Ha pedig végre elhallgat, akkor is csak azért, hogy Vaninának és Hajnalnak is szót engedjen. Ellenben az olvasás megtanítása Lan számára egyre inkább oly feladatnak tűnik, melynek végét ilyen ütemben unokái sem fogják megérni, s Kiina mellett a magány érzete úgy szétfoszlik, hogy még éjszaka is arra riad – mintha a nador lány megint hozzá beszélne.
Vanina számára a négy nap viszonylagos békében telik – bár igaz, ami iagaz, Kiina és Lan bevették magukat Hajnal szobájába. Kiina vagy Hajnallal beszélget, vagy Lant foglalkoztatja folyamatos kérdéseivel, s azzal, hogy Lan tanítsa meg olvasni. Ez bár szép célnak tűnik, Kiina mellett ez nem is olyan egyszerű – a nador lány annyira csapongó és szószátyár, hogy Hajnal néha megkéri, hogy most egy kicsit menjen sétálni, mert fárasztja a folyamatos csacsogás – melynek fő hallgatósága bár Lan, azért Hajnalt zavarja egy idő múlva.

Haren és Rashu mester pedig az alsó fedélzetközben, az aprócska kovácsműhelyben verték fel tanyájukat, hogy a délutánokat messze hangzó kalapácsütésekkel töltsék.

Elassor számára is szinte unalmasan telik az idő – a kivételt ez alól az jelentette, mikor egyik reggel  a kabinjában meghallotta a kufár hangját.
-Nos, sikerült megtudni a próba pontos mibenlétét? - érkezik a kérdés a háta mögül, de Elassoron kívül látszólag nincs más a kabinban. Felrémlik, hogy a Kufár jutalmat ígért, ha a próba teljesítése után Elassor elárlja annak részleteit.

Kael számára sem hoz különösebb változást a visszaköltözés a Kufárra. Úgy tűnik, hogy Sterrard úr most még igencsak bátor lélek – de az idő Mortarnak dolgozik. Elvégre egy dekád hamar elröppen – csak az a kérdés, hogy hol éri utol. A sziget elmélkedésre alkalmas kertje és szentélye után a Kufár kabinja leginkább a kolostori cellákhoz tűnik hasonlatosnak – mely egy közösségen belül biztosítja a félrevonulás lehetőségét.

A reggeli fényben megcsillanó hullámok az Árnytenger mozdulatlan obszidián tükrét mostanra vérvörösre cserélték

– máig őrizve a két gigász véres küzdelmének emlékét. A Kufár méltóságteljesen szeli a habokat, egyenesen a kikötő fele tartva. A legénység igencsak izgatott – alig várják, hogy végre kikössön a hajó, és elmehessenek mulatni. Úgy tűnik, hogy a készülődés ragályos – Haren és Rashu mester is a csomagolással van elfoglalva. Fifi pedig bár nem látja, de az izgalom átragadt rá is – türelmetlenül toporogva várja, hogy végre ismét út simuljon a patái alá. Hajnal nem különben, aki engedélyt kapott rá, hogy a fedélzeten, a korlátnál várja meg, amíg kiköt a hajó. Kiina szélesen mosolyogva nézi a partot, és a közeledő kikötőt – szemmel láthatóan örül, hogy ismét Arcantis földjére léphet.

Végül a Kufár befut a nagyváros nyüzsgő kikötőjébe, ahol több dún vitorlás mellett számos gálya ringatózik, s köztük számolatlan halászcsónak jön-megy bonyolult mintázatokat rajzolva a vérvörös víz színére. Az egyik móló mellett dobják vízbe a horgonykövet, majd a rámpa csattanása a kövezeten jelzi – az utazás ezen szakasza végleg lezárult. A hajó rakteréből előkerül Harren kordéja és csacsija, akárcsak Vanina Fifije, akinek már igencsak mehetnéke van.
A mólón a fegyveres városőrség fél tucat tagja állja el az utat, élükön egy szikár, vékony férfival, akinek ruházatán a várost irányító Ház rézszín signuma villan. Xao barátságosan int a férfinak, aki a katonákat hátrahagyva felsétál a fedélzetre. Láthatólag már ismerik egymást egy ideje, mert Xaotól kedélyesen megérdeklődi, hogy most mily kalandokat élt át – de a kapitány őszinte, de tömör válaszára csak hitetlenkedő mosoly a válasz. Aztán rátér jövetele céljára, s megkéri Xaót, hogy mutassa be nagyra becsült utasait mielőtt a hajó gyomrában pihenő árut megmutatná. Xao a kérésre biccent, s Sterrard úrral kezdi a sort. Amikor meghallja, hogy honnan jött, mintegy megjegyzi abrín nyelven
-A zegherovi nemesház aranysignumos úrhölgye, Selianna szintén nemrég érkezett.
Ezek után már nem is kíváncsi Sterrard úr signumára, s érdeklődve fordul a társaság maradéka fele. Xao a többi utast már nem mutatja be – megadva a lehetőséget, hogy mindenki úgy intézze a partra szállást, ahogy jól esik neki. Rashu mester és Haren a portellai kovácsok céhének signumát mutatja fel, mely elegendőnek bizonyul, hogy az ellenőr ne tegyen fel további kérdéseket. Végül aztán végignéz Lanon, Vaninán, Kaelen, Hajnalon és Kiinán. Látszólag Kaelt még el tudja helyezni a ranglétrán, de a többiek esetében úgy tűnik, hogy menlevelet fog kérni. S valóban
-Menlevelük van? - teszi fel abínul a kérdést – s várja, hogy ki fog neki válaszolni. Aztán meglepetésére Kiina válaszol
-Nincs szükségünk menlevélre  – jelenti ki vidáman abrín nyelven. Ez kissé megzavarja a férfit, és Kiina a szünetet kihasználva mellé lép, és bizalmasan közel hajolva folytatja
-Vagy azt szeretné, ha... - súgja neki, de sajnos a végére túlságosan is lehalkítja a hangját, hogy hallani lehessen, hogy mit mond, de a férfi arcáról az ijedséget le lehet olvasni, s hátrébb is lép.
-Öööö... dehogy...
Kiina kedvesen rámosolyog
-Ezek szerint mehetünk?
-Igen! - érkezik a határozott és ideges válasz – és elhagyhatjátok a Kufár fedélzetét. Visszapillantva még látni, hogy a felügyelő rontástól óvó jeleket rajzol ujjaival a levegőbe.
Kiina a mólót elhagyva vigyorogva megjegyzi
-Úgy szeretem, hogy Arcantisban ennyire babonásak az emberek! - Néz körbe, hogy merre is lenne célszerű megindulni. Haren és Rashu további jó utat kíván, és a kordéval lassan elindulnak az egyik forgalmas utcácska fele. Kiina némi nézelődés után szintén elindul.
-Erre jó lesz! - javasolja.

Hajnal is nézelődik az egymás mellé tapasztott, magas házakat nézve

-Hova megyünk?
-Valami fogadót kéne találni, ahol mára megszállhatunk, és feltölthetjük a készleteket, mert igencsak gyéren lakott vidékeken kell átvágnunk – válaszolja Kiina.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

- Testvérem Mortarban, a megszólításom Kael testvér. Most már nem jut ebből a forrásból több méreg a testedbe, ám ami benne van, még tovább dolgozik. Így is van előtted tíz, talán húsz esztendő, aztán meghalsz. Ha akarsz, most elmehetsz.
Ha maradsz, akkor leborotváljuk a fejedet és bejelentjük Ha Ji Min úrnő nővérünknek, hogy Sterrard úr eltávozott az élők sorából. Ekkor egy év és negyven nap után új emberként léphetsz ki valamely kolostor kapuján, ha akarsz. Akkor már lesz esélyed gyermeket nemzeni és fel is nevelni.

Miután Sterrard úrral nincs több dolga EGYELŐRE, Kael pár napot a szigetnek szentel - bár a szentély minden este és reggel meglátogatja, de az éjjeleket már nem tölti ott (hiába fiatal a teste, csak kell az alvás éjszak és egy olyan derékaljon, ami nem himbálózik... annyira).

Az esti ájtatosság után - többnyire egyedül - a gyakorlótérre megy, ahol mécseseket és ágakat helyez el, mindig változó és egy bonyolultabb sorrendben, aztán mintegy előre megkoreografált táncban végigsuhan rajtuk - karddal, bottal, puszta kézzel.

Lant fél szemmel szemmel tartja, de teret hagy neki...

A hajón is folytatja a gyakorlatait, bár a kötélzetre tekintettel immár nem mezítelen pengével és megemlíti Kiinának, hogy ő is tud írni-olvasni.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő Dierol
Helyszín: Az Árnyak tengerén
Időpont: nyárelő
Esemény: Kufár fedélzetén és kikötés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Végül nem tűnik a legjobbnak Hajnal kabinjának választása mivel Kiina és Vanina is a kabin mellett dönt. Az aurák forgatagában gyönyörködve szórakozottan és csapongóan válaszolgatok Kiina kérdéseire, majd amikor felveti, hogy tanítsam meg olvasni megkérdezem, hogy Arcantis földjén a kolostorban annak idején a szerzetesek nem tanították meg olvasni…. Sebaj ha nem hát nem de akkor is milyen nyelven szeretne megtanulni olvasni, mert azért van egy pár nyelvjárás például az anyanyelvén nadorúl, vagy a Napcsászár udvari nyelvének veretes írásjegyei szeretne eligazodni, ne adj Zora esetleg abrínul szeretne tudni olvasni, vagy a sitysi körmondatok rejtelmeit akarja kibogozni….
A Kufár fedélzetéről távozva Xao kapitány általközölt útiköltséget kifizetem szó nélkül természetesen ügyelek rá, hogy Elassor úr és Kael Hakálvarjú utidíját nehogy a miénkhez csapják hiszen rájuk nem alkudtam meg induláskor. Ha Hajnal ügyesbajos dolgait hozná fel a kapitány akkor tekintetem elfelhősödik és cirkalmasan közlöm vele, hogy az esetről jobban tenné ha megfeledkezne mert ha nem akkor esetleg itt és most kell párbajra hívjam párbajszérűs döntés végett.
Miután elhagytuk a Kufár fedélzetét szótlanul sodródok Kiina után a városban lassú haladásunk közben mentális sugallatot küldök Vanina elméjébe.

„Most, hogy magunk vagyunk és a többiek nem hallanak áruld el kívánod-e, hogy felmentselek az Anartÿss háznak tett esküd alól és szabadon utadra bocsássalak? Tudnod kell, hogy tudnom kell számíthatok-e rád, amikor a ház érdekeit kell megvédjük, akár szóval, akár mágiával, akár acéllal, ha meginogtál szolgálati esküdben akkor inkább elbocsájtalak szabadon a ház szolgálatából most…..”

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Mindenki

Kael leszurkolja Xao kapitánynak a huszonkét lint, majd - egy sytisi szokásra hivatkozva - még két khilt is.

A parton aztán Lan mögött sodródik, szemmel tartva a várost és a társaságot - valamiféle boltok vagy árust keresve, ahol tömjént
és hasonlókat vehetne majd a későbbiekben - de most csak baktat embernyi botjára támaszkodva, a lakkozott oltárt hátán cipelve.
Talán majd annak is kellene egy viaszosvászon tok.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget, Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Kael

Kael számára a szigeten eltöltött idő kiválóan alkalmas arra, hogy az elmúlt eseménydúsnak mondható hetek után imádságokkal, meditációval és formagyakorlatokkal ismét megerősíthesse lelki egyensúlyát, és felfrissülhessen, megtisztulhasson Mortar misztériumában. Az udvarház gyakorló terme is rendelkezésére áll - senki nem zavarja meg  a formagyakorlatait, bár ez annak is betudható, hogy az esti időpontra már kiürül a terem.
Lant bár szemmel tartja, úgy tűnik, hogy felesleges - a mentis nem kíván sem észrevételt, nem hogy utasítást adni.

A hajón ahogy  megemlíti Kiinának, hogy ő is tud írni-olvasni, Kiina vidáman válaszol
-Ezt el is vártam egy szerzetestől. Köszönöm a felajánlást, de nem szeretném további szerzetesek lelki egyensúlyát felborítani egy nehézfejű tanítvánnyal - utasítja el udvariasan

Xao elégedetten adja át Osának a pénzt, aki lelkesen fel is jegyzi a kezében tartott táblácskára rögzített pergamenre. Xao enyhén meghajol
-Járjon békével! - kíván jó utat, aztán immár Harenék fele fordul

A partra lépve elsőnek a kulináris élvezeteket kínáló árusok ajánlgatják portékáikat - sült halak, rákok, különleges édességek tucatjai közül lehet válogatni, majd rajtuk átjutva a különféle kocsmák, és fogadók emberei kínálják nagy hangon kitűnő boraikat, szobáikat, esetenként a készséges személyzetet. Mindezek után maradnak a felállított standok, ahol friss és kevésbé friss halakat lehet venni - mindazt, ami a halászok hálójába került. A kis társaság nyomában sétálva az egyik utcában rengeteg cégér sorakozik egymás után - úgy tűnik, hogy sikerült rábukkanni a kereskedők utcájára. Persze, ha az ember szemfüles, akkor a város eldugottabb zugaiban is fellelhető műhelyek egyikében, vagy a piacnapon jóval olcsóbban is megveheti az ember fia ugyanazt az árut.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Lan

Kiinát nehéz zavarba hozni, hogy mégis mely nyelvek írásában szeretne jártas lenni - magabiztos módon vágja ki
-Természetesen mindben  -Aztán kissé alább adja az igényeket, ahogy folytatja
-Elsőnek talán az abrín lenne a legésszerűbb - véli

Xao a viteldíj kifizetésekor nem alkudozik, nem is próbál meg többet kicsikarni, mint amiben induláskor megegyeztetek. Ráadásul azt az időtartamot, ami a viharba kerüléstől a sziget elhagyásáig eltelt, nem is számolta bele a fizetendő napok számába. A pénzt elégedetten átveszi, és Osa gondjaira bízza, hogy számolja át, és jegyezze fel, ő maga pedig további kellemes utat kíván.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Mindenki

A viszonylagos rövid séta nem marad el incidens nélkül - Egy fiatal suhanc  szalad a dokkok fele, nyomában igencsak lemaradva két másikkal. A suhanc futás közben egy pillanatra nekiütközik Sterrard úrnak, majdhogy nem elsodorja, és szalad is tovább. Ám szerencsétlenségére megbotlik Hajnal mellett, s elvágódik. Hajnal odalép, és miközben felsegíti, megnézi hogy mi van a suhanc kezében - de mivel az üresnek bizonyul, nem is foglalkozik vele tovább. Így a suhanc szinte felpattan, és ismét nekiiramodik nyomában a két másikkal, akik jelentősen ledolgozták eddigi hátrányukat. Hajnal megszólal Dún nyelven
-Azt hittem, hogy lopni próbált - magyarázza.

Kiina nem sokáig keresgél - a második útba eső fogadó már meg is felel neki, a Vörös Orrhoz címzett. Ahogy a hely neve sejtetni engedi, ez nem a legpatinásabb intézmény lehet a városban. A földszint egy tágas ivóból áll, ahol a vendégek kissé közelebb kerülhetnek a cégéren látható, színesedő szaglószerv színéhez. Ennek érdekében különféle párlatokat fogyasztanak, melynek szaga elkeveredik a sülő tojás illatával. Jelenleg egy tucat vendéget számoltok össze - a jó részük inkább egy korai ebédre ült be, s tisztes mesterembereknek, vagy kikötői rakodómunkásoknak tűnnek. Az ivóban inkább a tányérok zörgése és halk beszélgetés jellemző, mint hangoskodás, de ez is elhallgat egy kis időre, ahogy végignéznek a frissen érkezetteken. Amint látják, hogy nem villan arany signum, ismét tovább folynak az események, bár az is igaz, hogy Kiinára az illendőnél jóval több tekintet vándorol. Kiina itt már átengedi a szót és a vezetést másnak, hogy ételt és szállást rendeljetek.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Mindenki

Lant bár szemmel tartja, úgy tűnik, hogy felesleges - a mentis nem kíván sem észrevételt, nem hogy utasítást adni.[/i]

A hajón ahogy  megemlíti Kiinának, hogy ő is tud írni-olvasni, Kiina vidáman válaszol
-Ezt el is vártam egy szerzetestől. Köszönöm a felajánlást, de nem szeretném további szerzetesek lelki egyensúlyát felborítani egy nehézfejű tanítvánnyal - utasítja el udvariasan

Kael - mivel saját etikettje úgyis kötelezi - biccentve válaszol:
- Kedves nővérem, aki szerzetesnek áll, annak meg kell szokja a tanítványokat, ráadásul kitartóbbnak is kellene lennie náluk. Az egyensúlyt meditációs kertben, tücsökcirpelés mellett csak megtalálni kell, megőrizni viszont... Röviden: én ráérek.

[Tiwanlil]

Sokan leszünk Hajnalnál, így amikor kiderül, a zsúfoltság tartósnak mondható, nem foglalom jelenlétemmel tovább a kis helyiséget. Újabb napok a tengeren, utólag bánom, hogy Fifit nem járattam meg a szigeten. Egy hátasnak kész kínszenvedés lehet raktérben rostokolni. Nem csoda hát, ha fürgén hagyja el a hajót, amikor végre valahára lejövünk a tengerről és kikötőt érünk.
Soha többet nem kívánok ekkora vízi utat tenni. Borzasztó ez a maga módján.
Azt remélem, hogy megszabadulunk ama utastársaktól, akiket eddig csak az összezártság kényszerűsége miatt kellett elviselnünk. Egy városban már nem kötelező néznem a képüket, időmet pazarolni a beszédjükre, és, ami a fő, van hová elvonulni. Gyakorlatilag csapatunk eredetiből megmaradt tagjai számítanak igazán, a többiek kérdésesek: nagyuram egyik személyét se hagyta jóvá. Kael nem hozott Anartyss pecsétes iratot, és Hajnal elfogadtatásánál sem voltam jelen.
Lan meg mondhat, amit akar, megtanultam már, érdekei szerint halandó másítani a valón. Ez nem jó, vagy rossz, hanem előforduló tény.

Felkerekedünk, hogy szállást keressünk. ha nem lakott helyen lennénk, többre értékelném a szabad ég alatt hálást, de újabb kaszniban tervezünk aludni. Séta közben átmozgatom magam, és egy bosszantó testetlen hang furakszik az elmémbe. Lan kérdése jogos, és belátom, korábbi jelenetem a signumok cseréjével inkább volt látványosabb, mint jogszerű. Habár Lan képviseli most a Házat, attól ő még nem vált magává a Házzá. Ha volt is bajom, akkor az vele és  a módszereivel volt, kevésbé a Házzal. Mindazonáltal vannak még bennem nyitott kérdések, de azt a mentis nem válaszolhatja meg.
Én szavak nélkül beszélni nem tudok - a sértésnek szánt kézjelek nem számítanak -, így fennhangon felelek:
- Személyesen Anartyss nagyúrnak tettem az esküm, és csak ő oldhat fel, szintén személyesen. Így mindaddig, amíg uram nem ment fel, addig a szolgálat a Házhoz köt. Viszont, személyes véleményemtől függetlenül, már nem teljesen világos, kiket is kéne megvédenem: te és Kiina rendben vagytok, elejétől fogva velem utaztok. Mi a helyzet Hajnallal? A Ház feje jóváhagyta a csatlakozását és kiterjesztette rá a védelmem? A halálpap sem mutatott nekem nagyúri pecsétes levelet...

Nagyjából egyben maradnak a hajó utasai, amit vegyes érzésekkel fogadok. Hajnal kigáncsol egy fiút, és magyarázott valamit annak okáról mire elhúzom a szám:
- Amaz nem tartozik közénk, nem mindegy, mi esik vele?
Amaz alatt persze az uracsot értem.

A Vörös Orr szagban versenyre kelhet a hajóval. Csodás becsületsüllyesztő. Tényleg ezen spórolunk? Azt már magamban eldöntöm, nincs kedvem ilyen légkörben enni. Inkább az istálló, vagy a szobám! Habár itt legfeljebb tömegszállásra számítok.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Mindenki
Kael testvér szavait tisztelettudóan végighallgatom, és boldogságom lerohad az arcomról, amikor meghallom, hány esztendő áll még köztem és Mortar között.
"Átkozott az a nap amit abban a kikötőben töltöttem. Bár ne lettem volna olyan önfejű. De... Tíz húsz év mégiscsak éveket jelent. Sőt! Már átível a fiatalságomon, és húsz év múlva már kezdhetnék gyakorolni az öregkorra. A legfontosabb napokat megkaptam, és kaptam időt arra, hogy majd Mortar kegyelmében szüléssek újjá." -villan át az agyamon, mely során arcomon az feszültség eltűnik, és újra, bár kevésbé erőteljes jókedv rajzolódik ki rajta.
- Leköteleztél a tetteddel, Kael testvér. Milyen messzire vinne ez az út? Amely a kolostorodban végződne. Nem tudom még, hogy kész vagyok már most elhagyni nevemet, nem könnyű döntés, ezt biztosan te is tudod. Nem vagyok abban biztos hogy már most megtudok vállni attól a névtől mely engem jelent. Melyet családomtól kaptam. Azonban hogyha az út során tudnál több dolgot is elmondani annak a szolgálatnak mibenlétéről, illetve... Nekem úgy tűnik, az a bizonyos egy év és... -negyven? - negyven nap alatt valami más is történne az emberrel. Ilyenkor elveszítjük az emlékeinket, tudásunkat, meg hasonlók, vagy miután vége ennek a szolgálatnak, akkor ugyanazok az emberek leszünk... Csak más néven? Nem hinném hogy ilyen egyszerű volna. Talán... Ha megtudnám esetleg nézni magamnak az egyik ilyen templomot, látni azt amiről beszéltél, az előremozdíthatja akaratomat. Meglátogatni, nem feltétlen belépni már a testvérek közé, hogy biztosan érthetővé váljék. Ha esetleg, miután szememmel láttam, azután eltudjam dönteni, hogy akkor, vagy késöbb szánjam nevem feledésre. Remélem megérted szavaimat. Illetve ha abban az időben, amikor testemet elhagyná ereje a méreg miatt, az egyéves szolgálatot végzem, akkor már megtisztítam, vagy akkor a névtelen szerzetesek között pusztulok el? Ezeket fontos tudnom, hogy jó döntést hozzak.
Az út során Kaellal szívesen beszélgetek a lehetőségként felkínált szolgálatról, annak mibenlétéről. Rashu mesterrel és Hamennel a kovácsolás titkait fejtegetjük, bár én magam csak külső szemlélődöként vagyok jelen és hallgatom a szavaikat. Nem felejtem el a Wei által tanított mozdulatokat gyakorolni, és valamelyik utast, elôször a Lan nevezetűt kérdezem még, mert őt már láttam a gyakorló téren vívni, hogy egy nap egy rövid ideig tudna e gyakorolni velem fegyver forgatást. Ha ő nemmel válaszol, akkor attól a matróztól kérdezem még, aki a hajóhoz kísért még a sivatagban. Elsősorban a Wei által tanított mozdulatokat venném át, de más egyéb technikák is êrdekelnek, ha mást tudnak. Naponta kétszer gyakorolok egy vagy fél órát ellenfél nélkül, azokat rögzítve miket a tanítóm mutatott a szigeten.
Kiinával, ha lehetőség nyílik rá a sok elbeszélésemre hivatkozva kérném, hogy meséljen a nadorokról, mert nem sok képviselőjukkel találkoztam, és csak mendemondákat hallottam a népéről.
Abban az esetben, ha valamikor szembetalálkoznék Hajnallal, beszélnék vele a művészetről, azoknak az értékéről vagy bármilyen más témáról, akár a Szigetröl és ottani élményekről. Amit szeretne, én szívesen igyekszem jó társaságnak bizonyulni.
Mindennap adok elő a matrózoknak, mostmár kibővítve a Min Ji úrnő által mutatott könyv dalaival, illetve a változatosság miatt esténként egy órát szentelek új költemények írására, melyeket aztán majd elő tudok adni. Ezeknek többsége inkább ballada, mintsem trágár tengerészzene, de igyekszem egyszer kétszer olyan témájút is beilleszteni. A lényeg hogy a gyors pengetés dallamaira jobban tudjanak dolgozni Xao emberei. Vagy legalábbis nagyobb kedvvel.
Xao kapitánnyal szívesen beszélgetek a következő uticéljaikról, az eltelt napjaikról illetve a hihetetlen meséit is szívesen hallgatom
A Kufár is megtisztel a látogatásával, és a próba mibenlétét kérdezi tőlem. Ekkor jut eszembe, hogy, adott egy ajánlatot, ha sikerülne megtudnom.
Egy rövid időt kérek tőle, melyet gondolkodásra fordítok hogy hátha sikerül valamit kihámoznom az egykor elhangzott szavakból, de csak kérdéseket kapok.
"Shiu Wei... Nem folytatta a bosszúhadjáratát? A szavak alapján nem. Sciosihorot veszélyét meg akarták szüntetni, de nem sikerült"
Azután elmegyek hogy felkutassam azt a nagyhatalmú kalmárt.
- Nem volt lehetőségem arra, hogy megtudjam pontosan a próba mibenlétét, de úgy hiszem... Sciosihoro ártalmatlanítása az. Hogy miféleképpen, azt nem tudom. De a Sziget Úrnöjének szavai ezt igazolják. A Napcsászár nem akarta hogy a Merussai ütközet után visszanyerje erejét és semlegesíteni akarta a veszélyt, de csupán megfékezni tudták azok a mesterek akiket kiküldött. Gondolom akinek sikerül bevégeznie a Napcsászár akaratát, annak lehetősége nyílik arra, hogy kérjen tőle valamit. Az Úrnő továbbá jelezte hogy ezt csak akkor ajánlja, ha a Ház utolsó reménye, ezzel is alátámasztva a próba veszélyességét. Magát a próbát, hogy milyen úton kellene ezt megtenni, azt nem tudom. Talán nincs is út hozzá.- Válaszolom neki, majd várakozóan nézek rá.
Amikor a tenger vörösszínűvé válik, fellelkesülök, tudva hogy hamarosan véget ér az utam. Ilyenkor már belekezdek a két gigász történetébe, mely majd egy órán át tartó elbeszélő költemény, mely Sciosihoro lebilincselésében végzödik.
Aztán megjelenik a nagy kikötő, számos gályával a dokkoknál, az árbócok erdején keresztül a város házait pillantom meg. Összeszedem dolgaim, majd egészen a mólóhoz való  beérkezésig játszok a hangszeremmel. Eljátszva a korábbi mű azon részét, amikor Mhus'saq megjelenik a partnál, és a gigászi harc végéig.
Kifizetem Xao kapitányt, hogy elhozott idáig a Kufárral, majd el köszönök tőle és legénységétől, további hihetetlen kalandokat és jó szerencsét kívánok nekik. Aztán a mólóra lépve egy csoportnyi városőr állja el az utunkat, és menleveket kérnek. Várost irányító háznak az öltözékük szerint csupán rézsignumja van. Ami meglepö számomra, hiszen mégiscsak egy terebélyes kereskedővárosról van szó.
Az őr parancsnoknak elmondom a nevemet, és ő fejével bólogatva fogadja el szavaimat, kifejezve, hogy Zegherovi Selianna is a városban található.
"Selianna... " Az arcomra zavar ül ki és meglepődés. "Hogy lehet... El nem tudom képzelni. Mégis mennyi ennek az esélye... Aranysignumos Zegherovi Selianna? Mégis mióta Zegherovi? - végül pár másodperc után sikerül visszazökkennem.
- Ez csodálatos! Meglepő, hogy itt találom, de kimondottan kellemes. Köszönöm. - mondom a férfinak. És a jó hírét cserébe egy lint adok neki, amennyiben elfogadja.
Azután továbbállok, hogy a többiek is eltudjanak menni, várva Kaelre, hogy akkor merre visz az utunk. Együtt, vagy külön utakon.
Végül elhatározom, hogy egy rövid ideig még a társaságba maradok, majd mindenféleképpen elmegyek Seliannához. Máris azon töröm a fejemet hogy hogyan tehetném meg, hogy jó legyen.
Ugyanis nem jelentkezhetek az ajtajánál hogy Elassor Thunderlaugh vagy Zegherovi Sterrard keresi őt. Azt nem szabad és nem is bölcs. Semleges helyre kellene hívni. Lehetőleg úgy hogy ne sejtsen sokat. Én drága Seliannám.
 Az ugraszt ki a gondolataim közül hogy egy felém haladó suhancra leszek figyelmes. Mivel sokszor megjártam a szigeten már itt is árgus szemekkel nêztem így hamar kiszúrtam a fiút, de csak egy kicsit tudok elfordulni, ugyanúgy nekemszalad. Azonnal odakapok az értékeimhez, de semmit sem vett el, legalábbis nem találtam hiányzó erszényt. Megnézem az apró könyvet, mely a mellkasomnál volt, hogy megvan-e majd ha megvan, valami mást keresek. "újra megmérgeztek volna?" villan át az agyamon és idegesen nêzem át a dolgaim. Kabátom, zsebeim. Mindent
Ha Kael és a többiek társaságában maradtam, akkor velük együtt vonultunk az utakon amikor megesett a furcsa eset, ellenkező esetben csupán nem váltak el még az útjaink. De hálás tekintettel biccentek a Hajnal nevű lány felé.
- Hálás köszönetem, hölgyeim, hogy segített. - mondom neki egy udvarias biccentés kíséretében.
Ezután talál a miracleai egy kellemesnek ígérkező fogadót. Ha a Kaellel, és ezzel együtt a társasággal maradtam, akkor miután belépek a fogadóba, a tulajdonoshoz sétálok, lehagyva a többieket.
- Szép napot kívánok, kérnék egy nagyobb asztalt, vagy két kisebbet kis társaságunk számára. ,- nem beszélek különösebben hangosan. A társaság szót külön halkabban mondom, tudva hogy vannak ott olyan személyek, akik már az úri sértetlenségem hiányát kihasználva nem tolerálná ezt a szót. - Ezen felül még szobákra is szükségünk volna. Mennyi állhat a szolgálatunkra?
Ezután eszek egy keveset, majd elmegyek a szobámba, megfürdöm és újra megborotválkozom, aztán. A többiekhez intézem szavaim.
- Elintézni valóm akadt a városban, majd este vagy reggel térek vissza, ha addig itt lesznek. - jelentem be majd egy biccentés után hátat fordítok és elindulok az utca felé. Közben előhalászom a kis könyvecskét, megnézve. Hogy kaptam e üzenetet attól a nemestől.
Majd az alábbi vésem bele
"Egy mese amit a Sziget Úrnője mesélt.

Már a tengert is vörösre festette
Ez a hatalmas tengeri kígyó tetem, eltemette
Riválisa, Sciosihoro, a hatalmas teknős
Utolsóként megmaradva a hatalmas vízi szellemek közül. Erős,
Sebei mégis feltartották
Sorspecsétjét az őrzönek városban is hallották
Áldozatul esett Mhus'saq a tengeri féreg
Belsőségei és ömlő vére a tengerré lett
Akkor gyengült meg Sciosihoro, nem pusztult a település
Érdeme ez riválisának, értelmét nyert az egyesülés
Régen fogadta a kígyó megőrzi Wei földjét
Támadása során a eltaszította innen Sciosihoro öklét
Üvöltve pusztult el a önfeláldozása során
Nem hiába volt az őrző, s most az orkán
Kíséri halálsikolyának visszhangját."

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Mindenki, főleg Sterrard úr

A hajón Sterrard úr érdeklődésére, elsőként diszkréten (a Kufár ugyan bizonyosan hallja, de másnak nem kell) válaszolok egy olyan kérdésre, amit korábban kellett volna feltennie:
- Hadd bocsássam előre testvérem, hogy mivel nem vagyunk már Mortar szentélyében és az időből is kifutottunk, már nem tudom helyrehozni mindezon rombolást, amelyet a méreg testedben okozott. Egész pontosan én ugyan Mortar hatalmát közvetítem, de akkor is szerény személyem a palack nyaka.

A többi kérdésre már nyíltabban válaszolok, azaz más is hallhatja, sőt, ha lehet hallja csak.

(folyt köv.) - némi mortarita prédikáció lesz majd itt, ha nem itthon ülök gyerekkel és ötmilliárd bacival - emiatt ne álljon a cselekmény

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufáron, Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Útközben
Résztvevők: Elassor

Elassor számára hamar kiderül - Haren és Rashu mester csak a köztudott "alapokról" hajlandó beszélni a jelenlétében - úgy tűnik, hogy a kovácsok udvarias távolságtartással és kitérő válaszokkal őrzik titkaikat. S mivel a Lan nevű mentissel nem sikerült értekezni a gyakorlással kapcsolatban, kénytelen bérni a az őt meginvitáló matrózzal. Bár készséges, hamar kiderül, hogy tudása igencsak el és alulmarad a szükségestől - így támadásai könnyedén háríthatóak, és a védelmét sem kihívás áttörni. Ugyanígy Kiina is csalódást okoz kissé. Meghallva a kérést, hogy meséljen a nadorokról, nevetve válaszol
-Én sem tudok sokat róluk. A tükörképemen kívül eddig még csak egyet láttam, s ha a mendemondák igazak, a nadorok valójában a démonoknak köszönhetik hóbőr színűket, és felnőtté válásukhoz puszta kézzel kell lebirkózniuk egy ezüstmedvét, vagy farkast. Ezen kívül képesek láthatatlanná válni, és a hold  fényén utazni, ráadásul megbűvölt íjakat használnak, vagy a föld alól támadnak. Ráadásul állítólag igencsak ostobák - értéktelen kacatokért képesek öklömnyi aranyrögöket adni, s bár a Királyság barlangjainak földjét nem közönséges kavics, hanem drágakövek borítják, kivétel nélkül tilos elvinni őket - mosolyog vidáman
-Persze ezek egy része nem igaz - de hogy pontosan melyik rész, azt nem tudom.
A Hajnal nevű lánnyal egyszer sem találkozik Elassor - a kapitány szobafogságra ítélte az út végéig.
Ellenben a Kufár "szó nélkül" hallgatja a megtudott információkat, aztán túlságosan is behízelgő hangszínnel susog Elassor jobb fülébe, mintha lenne ott valaki.
-Oh, micsoda szavak... nem volt lehetőségem... kedves barátom, ezt a matrózok úgy mondják, hogy nem volt vér a pucájában arra, hogy megméretessen - nincs igazam? - kérdezi lágyan, de  igazából nem is vár választ -A másik szép szó az úgy hiszem... ez felettébb tetszik... - kuncog olyan hangon, amitől libabőrös lesz az ember.
-Gondolom emlékszik, hogy szólt az Alku: "ha sikeresen túlélte a próbát, hajlandó vagyok 150 arqu-t fizetni azért, hogy elárulja – mi is volt a pontosan a próbatétel, és annak menete" Sajnos ugyan nem sok feltétel teljesült, de nem vagyok teljesen hálátlan - s elhallgat, mintha töprengene egy kicsit
-Úgy vélem, hogy ez az értesülés akár hetven arqut is érhet... - duruzsol most Elassor bal fülébe - Remélem megfelel...  Ez a pénz egy ládikóban hever Merussában, melyről csak a kiválasztott keveseknek van tudomása. A városőrség kaszárnyájának nagy ajtajával szemben az utca túloldalán van egy egy emeletes ház, mely nappal előkelő vendégeket fogad, szóval könnyű bejutni feltűnés nélkül. Az előcsarnokból jobbra nyíló népszerű terembe lépve jobbról a második szobor talapzata rejti középen a ládikót. Ha megkopogtatják a talapzatot, hallani is, hogy ott üreges. Úgy hiszem... ez így korrekt ellenszolgáltatás - hallja Elassor a Kufár hangjában az elégedettséget.
Xao embereinek nem igazán van szüksége lelkesítésre - vidámak és magabiztosak, - kapitányuk szerencséjének vagy tudásának? hála. Ám azért szívesen hallgatják Elassor előadásait, még kikötés közben is - bár a fedélzetmester üvöltése néha elnyomja az énekhangot.
A Felügyelő a köszönet jelét rajzolja a levegőbe miután elsüllyesztette az ezüstpénzt, s utána fordul csak a többi utas fele.
Miközben a suhanc feltápászkodik a földről, van idő néhány gyors mozdulattal leellenőrizni az értékeket. A kapkodást látva Hajnal csak a fejét rázza - nem érthet egyet a látványos sietséggel. Ám az ellenőrzés eredményt hozott. Nem hiányzik semmi, hanem sikerül fellelni egy puha bőr erszényt az egyik zsebben, melyben valami hengeres apró, kemény tárgy tapintható ki. Hiába a köszönet - a Hajnal nevű lány tiszteletlenül felfortyan egy véletlen? nyelvbotláson.

A Vörös Orrban sikerül a csapat előtt odaérni a fogadóshoz, aki egy igen magas, és ösztövér férfi. Mindehhez tiszta és egyszerű homokszín vászonruha, éjfekete rövid haj, és élénk tekintet társul. Elassor láttán őszinte vigyor jelenik meg az arcán - szemmel láthatólag örül a gazdag vendégnek. A kérésre a tisztelet jelével válaszol, aztán rámutat az egyik hosszú, üres asztalra.
-Ami pedig a szobákat illeti, az összes szabad szoba a rendelkezésére áll, ha óhajtja. Szám szerint mind a tíz - válaszolja, miközben szemeivel feltehetőleg a signumot keresi a ruházaton, hogy tudja - ki is érkezett hozzá. Ennek ellenére,  hogy nem derült ki számára, hogy mely Ház emberét is látja vendégül, továbbra is nyájas mosollyal - mely ily hosszú idő múlva már inkább maszknak hat, mint őszinte jókedvnek - szolgálja fel az ételt. Ugyan messze elmarad a sziget pompás vacsorái és ebédjei mögött, de az egyszerű és tartalmas ételek kedvelői itt sem csalatkoznak. Ugyanez igaz a szobára is, mely bevallása szerint a legnagyobb a fogadóban - egyszerű, frissen meszelt és tiszta, ráadásul az utca forgatagára nyílik egy nagyobb ablakkal. A hajó kabinja után szinte hatalmasnak számít a maga négyszer öt lépésnyi alapterületével. Ami a fürdőt illeti - arra már ezek nem teljesen igazak - mindössze két fürdődézsa van a fogadóban egy vékonyabb fa válaszfallal elválasztva egymástól, és a személyzet azokat tölti meg meleg vízzel. A fürdő magányában van lehetőség megvizsgálni az erszényt. Mindössze egy kisujjnyi, fehér viasszal ledugózott üveg fiola, amely aranysárga folyadékkal van megtöltve.

A fürdő és a pár szó után, amit a többiek fele intéz Elassor, az utcára lépve belelapoz a könyvecskébe, melyben újabb bejegyzés várja.

A Birodalom 3283. éve és a Fényességes Napcsászár uralkodásának 1211. éve, a nyárelö utolsó tíznapja

Kedves barátom!
Remélem megkapta ajándékomat, melyet bizalmam és nagyrabecsülésem jeleként kérem fogadjon el! Gondolom a hosszú tengeri út nem kedvezett az egészségének, de a fiola tartalmát elfogyasztva újra kicsattanó egészségnek örvendhet majd - megszabadulva minden kórágtól, mely Önt emészti.
Ezek után abban reménykedem nem esik nehezére, hogy lépést tartson a társasággal, és lehetöleg napi szinten tájékoztasson egy-két rövid szóban, hogy merre is járnak.

Epedve várom sorait
A.