Leanthil
Éppen azon gondolkodtam, amikor lehajoltam egy fadarabért, hogy érdemes volt-e egyáltalán esélyt adni ennek a gyanús figurának, de nem akartam eldobni magamtól az egyetlen lehetőséget arra, ami itt helyben talán megoldhatja Atolla fertőzését. Nem láttam a közelben semmilyen épületet, ahová bekéreszkedve el tudtam volna látni, és egy kicsit a parazsa a reménynek él bennem, hogy mégis tévedek, és nem akar szívem hölgyének rosszat ez a gyanús "gyógyító". Ahogy felé pillantok, hogy megnézzem, mit csinál, hirtelen valami erős ütés ér, amitől megtántorodom. Valami hátulról egy hatalmasat csapott a fejemre.
"Mi a krán folyik itt?" - egy fájdalmas nyögés kíséretében megfordulok, hogy szembenézzek a támadómmal, de nem sok mindent látok, egy kő tűnik elő a sötétből, és ismét lecsapva, meghorpasztva a sisakomat, eldobom az eddig összegyűjtött tüzifát, aztán láttam, hogy a kő ahelyett, hogy a földre zuhant volna, eltűnik ismét a sötétben.
- Mi a pestis ez... - hátrálok, majd amikor ismét látom közelíteni a követ, félre söpröm, és az éjszakába döfök az öklömmel, és érzem, hogy valamit sikerült eltalálnom. Hátrálok továbbra is, azonban az a kő ismét eltalál és a sisakom lerepül a fejemről. Eleget vártam, elkezdtem az ellenfelem vélt helyzete felé ütni egymás után, néhányszor a levegőbe, néhányszor pedig halk dobbanás jelezte, hogy az acélos kesztyű a támadóm testébe fúródott.
Szívesen megmondanám a magamét a támadómnak, de mint harcedzett férfi tudom, hogy az ütközetekben csak a bolond jártatja a száját.
"Éreztem, hogy az a gyógyító gyanús, belefutottam a csapdába. Le kellett volna döfnöm azt a férget, ahelyett, hogy átadom neki Atollát!" Keserves harc vette kezdetét, azonban éreztem, hogy az ellenfelem is megérzi az ütéseimet. Lassan a vér elkezdett összegyűlni a számban, amit aztán kiköpök, mielőtt ismét lesújtana rám a kő.
Lassan éreztem, ahogy elgémberednek az izmaim. Az ütéseim esetlenebbekké váltak, és hamarosan már csak kaptam a csapásokat.
"Tharr! Fogadd magadba a kiömlött vérem, és bosszulj meg!" - ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt a földre zuhantam volna.