Kokuryu egészen jól rézi magát ez edzés után. Mind a bukott, mind az ember emlékeibe egy megnyugtató rendszerességet visz az edzés, és kiképzés, még ha a lustaság ellene is szól. A könyvtárban még egy idegent lát. Vajon hányan laknak még ezen a hajón? Mint egy kis úszó falucska, lassan olyan. Egy fehér ember, aki japánul beszél. Félrebillenti kicsit a fejét a Halaku, úgy nézegeti az idősebb férfit. Mikor befogadta az információt megszólal.
/Görög/ Üdvözlöm Arthur, én Axel vagyok. Tanulom a görög nyelvet, így ha nem haragszik, amit tudok görögül mondani, úgy teszem.
Ha úgy látja, a férfi nem éri amit mond, japánra vált.
/Görög/Magamról...azt már tudja, shinobinak tanítottak. Az elmém pallérozása...ahhoz segít gondolom,ha beszélek az erősségeimről. Jól értek a modern dolgokhoz, főleg a számítógépekhez. Fotografikus memóriával rendelkezem, egyébként lusta vagyok, arrogáns, és nehezen koncentrálok arra, ami nem érdekel.-Ezeket hozta Axeltől. Hogy gyakoroljon, próbálja külön választani- Emellett minden, ami új érdekes számomra, és a tapasztalásért olykor belemegyek veszélyesebb helyzetekbe is. Szeretem a misztikumot. Kissé visszahúzódó vagyok, nem szeretem a rivaldafényt,és neh szeretem a túlzott érzelgősséget.