Görögország, Athén
1999. július 28 – 8. nap
Szerda – Kora reggel
A reggel talán hamarabb beköszön mint szeretnéd, de kíméletlenül itt van és azt suttogja folyamatosan, hogy egy új fejezet kezdődik az életedben-létezésedben, ahol nem teljesíthetsz akárhogyan. Az ébredés némi segítséggel – ébresztőóra alakjában – pontosan úgy történik ahogy szeretnéd, így van időd reggeli frissítő zuhanyra és ébresztgetni Makariost. Azt a fiatal fiút, akit úgy sodort melléd az élet, hogy most felelősséggel tartozol érte. Őt, aki már ébren van, de nem miattad vagy az óra miatt, hanem mert látod, hogy Neko-chan álmában szépen ráfeküdt és most mozdulni sem tud anélkül, hogy megkísértse a lány ébredését is. Nem csak a tusolás, de egyáltalán a felkelni is kihívás ebben a helyzetben, főleg, ha fel szeretnéd ébreszteni a cicalányt, aki ekkor úgy néz rád, ahogy a sorozatgyilkosok leendő áldozatukra. Ez a cica bizony még aludni akar és nem veszi jó néven ha zaklatják illetve el akarják venni a párnáját! További inzultus esetén, még át is öleli „az enyém” módon a srácot aki ettől fülig vörös lesz. Ez a helyzet akkor sem változik, amikor te dolgozol picit, de még akkor is lehetetlennek tűnik, amikor már ideje lenne indulni! Sőt, igazából nem tudod nem észrevenni, hogy Makarios lehet bár fiatal, a teste azért tudja milyen ösztönöknek kéne engedelmeskednie…