Görögország, Athén
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Délelőtt
Érzed, szinte tudod, hogy ez több, mint annyi, hogy egy ember szárnyakkal. Nem tudod felidézni miért, de tudod, hogy ez valami más, több annál, mint elsőre szavak formájában is kikívánkozott. Aztán mindez ahogy felbukkant, úgy alá is merült a ködös emlékek örvényébe, így adva teret annak, hogy határozott legyél Ilithyával, aki láthatóan cseppet sem vette magára, sőt, mintha picit szórakozna azon, hogy te akarod neki megmondani, hogy mit tehet és mit nem. Picit olyan, hogy igen-igen, de a Szabad Akarat…
Ilithya /Görög/ Ne aggódj! Megvártam, amíg kiderül, hogy mennyire ijedős vagy – kacsint Makariosra, aki pirul-pirul – Igen, de ha nem húzod ki hamar, akkor már több méreg jut bele, mint amennyit már le lehet küzdeni. Hidd el, nincs rosszabb, mint egy nő haragja! Talán kettőé – vigyorog, majd vállat von – az mindegy mit tettél vagy épp mit nem, ha már mérges, akkor olykor célszerű feladni az igazságérzetet – javasolja, segítene. Aztán a cím kérdés: Akkor csak mondd neki a Télapó nyelvén, hogy őszintén sajnálod, a gesztus vagy a próbálkozás már értékelendő, ha nem is mutatjuk ki. Esetleg kérd meg, hogy találkozzatok!
Vidáman nézi, ahogy megnyugszol és azt, hogy Makarios próbál félre pillantani, de valahogy vissza-visszatéved a tekintete, mire Ilithya a szárnyaival takargatja magát, de csak úgy, hogy azért mindig látni lehessen néhány sejtelmes vonalat, s mindeközben még ártatlanul pillogjon is. Előkerülnek a bundások is, a két fekete rögtön a szárnyakat támadja le, míg a fehér odasétál és leül melléd, a lábad mellé pontosan úgy, ahogy korábban is tette.
Ilithya /Görög/ Nem beszélsz hülyeséget hatalmas Titán!– kacsint Makariosra, majd – de a csokival sosem lőhetsz mellé! Ezt tanuld meg! – okít szelíd mosollyal, végül Makarios vörösen vonul el mert már nagyon meg kell igazítania a nadrágját
