Megjegyezted a mondatod, bár így hallás alapján valamivel nehezebb dolgod van, mintha olvastad volna. Jó hosszú mondat, de igazából valahogy nem az az érzésed amikor ismételed, hogy ez a mondat valóban az amire te vágytál, ugyanakkor kétségtelenül ismerősen csengő szavak kiejtése közben szinte érzed az ízüket, azt, hogy az egyes szavak milyen érzelmeket hordoznak magukban és nem igazán találsz rá a bocsánatkérésre.
Valószínűleg nem úgy történtek a dolgok ahogy elsőre gondoltad, hanem egészen más kontextusban került Manakel számára értelmezésre mindaz amit kérnél akartál, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jég a nemesebbik részeden, amelyet akárki is adott neked, csak annyi ideig látta a szenvedésedet, amíg segített a maga módján. Most, hogy már kezdesz kicsit kilábalni ebből a kellemetlen helyzetből, arra leszel figyelmes, hogy a kis fehér ott fekszik az arcod.
Egyenesen rápillantva előbb kölcsönös pillogás, majd részéről egy törődőnek tetsző nózin-nyalintás történik.
Mivel senki más nem érkezik sem most vagy később, így végül hópehellyel indulhatsz vissza a menedékedre, amelyet már csak két napig nevezhetsz otthonodnak, aztán az utca vár, ha addig nem találsz megoldást a problémára. Ott, ahol a legnagyobb meglepetésedre nincs senki, legalábbis elsőre így véled, de amikor belépsz a fürdőbe, hogy zuhanyozz... nos akkor kell szembesülj, hogy valamit elfelejtettél vagy mi történt mert:
6. nap
Az első dolog ami szembetűnik a sejtelmes félhomály. Aztán a gyertyák fénye ahogy ide-oda imbolyognak és az illat ami azonnal megtámadta minden érzékedet és picit megbódulnál, ha nem a Bukott Esszencia állna ellen ezeknek. Érzed, hogy mit kéne érezned, de picit visszafogottabb, mint szerinted lehetne és mégis annyival több, mint amit valaha éreztél, hogy könnyed elragadhat a hangulat. A felelős épp lehunyt szemmel a kádban, habok rejtik a testét, de a kecses nyaka és buksija a víz és habok felett pihen.
Oldalt, a kád mellett egy jeges vödörben pezsgős üveg, a kád szélén pedig eper és némi habot vélsz felfedezni, ami picit mintha megroggyant volna az idővel. A habok között ahol kisejlik egy comb vagy épp a víz, mintha rózsaleveleket látnál vörösleni, bíborban és ki tudja még milyen színben, míg a hátteret valami nagyon halk a pillanathoz illő zene tölti meg, amit még eddig sosem hallottál, de az biztos, hogy eléggé fülledt és lassú, mint az idő, mire mindezt felméred és végül…?
