Rina
Nem nagyon zavartatom magam ki lehetett az áruló, mert mindenki akinek köze volt ehhez felkerült egy listára, amiről csak akkor fogom lehúzni, amikor már alaposan kijátszottam magam és kedvemtől függően ki is béleltem ólommal. S ez alól a kis vörös dög sem kivétel. Úgy érzem sok öröm fog érni, ettől a kedvem is jobb! Nem aggódom, inkább magam elé képzelem mi mindennel lehet elszórakoztatni valakit, akinek boldog perceket szeretnél szerezni!
Volt egy pillanat amikor eljátszottam a gondolattal, hogy betáncolok a négy marcona közé, de aztán úgy döntöttem lesz még alkalom arra, hogy megmutassam milyen kecses teremtés vagyok, így inkább azon tűnődőm, hogy mikor és hogyan szerzem majd vissza a két legkedvesebbet és a többi motyót, amikor megosztják velem, hogy milyen étel várható. Nem tudom mire gondoltak, hogy milyen reakciót fog kiváltani, de én csak annyit mondhatok:
/Angol/ A kék a kedvencem! A piros, nem, nem, a zöld! Sárga van? Lehet, hogy létezik rózsaszínben…
A bilincs kelti fel az érdeklődésemet és hozzáadva a négy balféket odakint azt kell mondjam, hogy tuti látták a Jégfutást! Sebaj, akkor is mókás volt! Így most inkább pihenek, erőt gyűjtök ahhoz, hogy elviseljem a sok idiótát magam körül. Ez utóbbi fontos, mert lássuk, akad belőlük bőven. Végül lényegtelen mikor, de valaki szóban inzultál, amire csak annyit tehetek, hogy nagyot nyújtózva és nem túl sietve de engedelmeskedem, hogy még hozzátegyem:
/Angol/ Rina, nyugodtan szólíts Rinának! Téged hogy hívnak? Édesanyám úgy tanította, hogy illik bemutatkozni, szóval… örülök, hogy megismerhettelek! – mondom kislányos bájjal – Remélem gyengéd leszel, mert mindenben is engedelmeskedem! – teszem hozzá szelíden – Igazán fessül néztek ki fiúk. Látszik a sok kemény munka – dicsérem őket – Ti is ott lesztek? Szeretném ha igen, ritka az ilyen jó társaság! – csacsogok és sétálok, de közben nézem a fegyverzetet, páncélt és gyenge pontokat keresek… későbbre.
A nyomozónő?
/Angol/ Jó napot hölgyem! Igazán jól áll ez a ruha, kiemeli a csillogó tekintetét! Igazán otthonos itt, bár én azért egy-két növényt tennék a sarokba, tudja, azokat a nagyobb fajtákat! Tessék? Állnak a tények? Persze, persze! Hallgatom! – teszek is úgy, majd félrebillentett fejjel hallgatom – Nem tudok semmilyen ideggázról! – közlöm teljesen nyugodtan ártatlan mosollyal, majd – Ügyvéd? Nincs olyanom, bár már gondoltam rá, hogy kéne tartani egyet, ezek a jogi dolgok olyan szárazak! – kis nyafogás, majd mosoly – De nagyon kedves, hogy gondolt erre!